A járvány és az istentiszteletek online közvetítésének a templomlátogatásra gyakorolt hatása intenzíven foglalkoztatta az egyházi közvéleményt közvetlenül a pandémia kitörése utáni időszakban. Különösen heves vitákat váltott ki az a kérdés, hogy az online közvetítések járvány utáni fennmaradása milyen hatást gyakorolna a templomlátogatásra, milyen mértékben csökkentené tovább a templomba járók számát. A járvány enyhülését követően, bár e kérdések aktualitása nem szűnt meg, az ez iránt való érdeklődés alábbhagyott, ezekkel kapcsolatos kutatásokra már nem került sor. Így ritka kivételt képez Porkoláb Botond, a BBTE humánerőforrás szakos diákjának szakdolgozata, amelyben ezeket a kérdéseket vizsgálja két Maros megyei faluban. A továbbiakban ennek a szakdolgozatnak az eredményeit foglaljuk össze.
A két szóban forgó falu (a továbbiakban A és B falvak) Marosvásárhelytől napi ingázást lehetővé tevő távolságra fekszik, mindkettő életképes, nem elöregedett, református többségű, a református gyülekezetek 1000 fő körüliek. A templomlátogatás a pandémia hatására bekövetkezett változásának vizsgálatához a szerző a lelkészi naplók alapján a templomba járók számának heti alakulását elemezte 2019. január és 2021. júniusi időpontok között, összehasonlítva a járvány előtti és a járvány kitörése utáni heti jelenléti számokat. A következő ábrán az A gyülekezetre vonatkozó 2019-es és 2020-as adatokat látjuk. Az áttekinthetőség kedvéért az ábrán csak az átlagos vasárnapok jelennek meg, az ünnepeket kihagytuk. A kék pontok illetve az azokat összekötő kék vonalak a 2019. évi adatokat jelölik.
Az évi átlagos jelenlét 104, de mint látható, az év folyamán ehhez képest jelentős eltérések voltak. Januárban a jelenlét viszonylag konstans, a tavaszi ünnepkör közeledtével azonban nőni kezdett. A nyári időszakban, bár jelentős ingadozásokkal, összességében a jelenlét az évi legmagasabb szintet érte el, az őszi hónapokban viszont az éves átlag alá esett.
A narancssárga pontokkal és vonalakkal a 2020-as adatokat jelenítettük meg. Mint látható, az első hetekben még magasabb a templomlátogatás, mint előző évben, márciusban viszont már jelentősen csökken. A 12–20. hetekben szünetelnek a szokásos templomi istentiszteletek, ebben az időszakban azoknak online közvetítését vezetik be – mivel az ábrán csak a személyes jelenlét jelenik meg, ezekben a hetekben ez nulla. Amikor a 21. héttől újra lehetséges a személyes jelenlét, igen kevesen mennek el templomba, a jelenlét azonban hétről-hétre nő, és a 27. hétre eléri az előző évi szintet. Ebben az időszakban a templomban megtartott istentiszteleteket online is közvetítik (az ábrán ezt zöld pontokkal jelöltük), amit a 31. héttől kezdve abbahagynak. A hívek visszatérése a templomba azonban időszakosnak bizonyul. Következik a templomlátogatás éves ciklusában az őszi hullámvölgy, amely meghaladja az előző évit, a jelenlét jelentősen alatta marad a 2019-es évnek. Bár novemberben a jelenlét újra nőni kezd, a két év közötti eltérés állandósul. Az év utolsó két hetében a lelkész az istentiszteletek online közvetítésének újbóli bevezetése mellett dönt, és innen kezdve, egészen a kutatás időpontjáig az istentiszteletek online is követhetők. Amint a következő ábrán látható, az online közvetítések bevezetése a személyes részvételre semmilyen hatást nem gyakorolt. A 2019-es évhez képest kialakult alacsonyabb részvétel továbbra is fennmaradt. A járvány hatására kimaradók továbbra sem jöttek vissza, az online közvetítés azonban nem gyakorolt negatív hatást a részvételre.
A fentiekben tárgyalt időszakokra a személyes részvétel átlagértékeit kiszámolva tisztán láthatók az elmondottak. Következő táblázatunk ezeket az átlagértékeket tartalmazza. A járvány előtti időszakban a részvétel az előző évivel azonos szintű, a templomok megnyitását követően pedig, az online közvetítések párhuzamos fenntartásának időszakában felmegy 78,3-ra. A nyár végi/őszi időszakban (az online közvetítések szüneteltetésének idején) azonban lecsökken 71,7-re. Az online közvetítések újbóli bevezetését követően ez az érték gyakorlatilag állandó marad, 71,0.
A fentieket egy interjú keretében maga a lelkész is összefoglalta, a következőkben ebből idézünk.
„A templomok bezárása egy olyan helyzet elé állította az igehirdetést, az egyháznak az alapvető tevékenységét, amilyen krízis nem volt még az utóbbi időben. Egyfelől ott volt a kényszere annak, hogy az igét minden körülmények között tovább kell adni, illetve pont a nehéz helyzetben van szükség, leginkább arra, hogy az ige világosságul, gyógyításul, vigasztalásul, tanításul, satöbbi, az ott legyen. Ezért kellett valamilyen alternatívát találni. (…) A-n ezt az alternatívát találtuk. (…) A mi a lehetőségeink megvoltak, hogy élő közvetítés legyen.
[A kijárási korlátozások megszűnte után] Egyrészt azt csak reméltük, hogy a templomlátogatás az visszaáll arra a szintre, amilyen szinten azelőtt működött. Úgy gondoltam, hogy amikor újra megnyitjuk a templomot és lehet templomba jönni, azokkal a szabályokkal, amiket be kell tartani, akkor valószínű, hogy nem fogunk beférni és majd ki kell stratégiázni ki hova üljön és majd nem fogunk férni az istentiszteleten. Néhány vasárnap múlva kiderült, hogy hát a félelem az annyira erős volt, hogy nagyon sokan, akik rendszeres templomba járók, azok még mindig nem merészkedtek vissza. Azonban akkor még azon a szinten voltunk, hogy merészkedjenek csak szépen vissza. Noha igény volt rá, többen is jelezték, hogy jó lenne élőben közvetíteni, azt mondtuk, hogy nem, mindenki jöjjön vissza a templomba. Viszont akkor, amikor a gyülekezeti tagokkal való találkozás rendjén, hét közben, egyre több helyről ahol betegeink voltak, ahol időseink éltek, azt a visszajelzést kaptunk, hogy ők viszont… az egyetlen kapocs az ez az élő istentisztelet volt az egyetlen azon a héten, amely egyáltalán valamifajta más üzenetet hordozott számukra, akkor utána döntöttünk úgy, hogy hát akkor újraindítjuk az élő közvetítéseket.
Lassan, függetlenül attól, hogy élőben közvetítettünk vagy nem közvetítettünk, lassan jöttek vissza azok az egyház tagjaink, akik rendszeres templomba járóink voltak. A lassan azt jelentette, hogy sokszor egy-egy vasárnap akár csak egy valaki jött vissza, vagy két valaki jött vissza, vagy olyan vasárnap is volt, hogy senki nem jött vissza. Viszont nagyon lassan elkezdődött ez a folyamat, hogy lassan-lassan azok, akik addig nem mertek a betegség miatt, visszajöttek. Ennek befolyásoló tényezője volt az oltás is, több olyan gyülekezeti tag is volt, aki elmondta, hogy ahogy megkapja az oltást, utána jön a templomba. Amíg nem kapja meg, addig sem a mama egészsége miatt, sem pedig hogy másokra nézve veszélyforrás ne legyen, inkább nem jön. És ahogy a második oltás is megvolt, akkor megjelent a templomban.
[Az online részvétel] …ez egy érdekes dolog. Az istentisztelet alatt, amíg az élő közvetítés zajlik, addig az internetes szolgáltatónak a számolása szerint párhuzamosan 40-50-60 ember végig követi az istentiszteletet. Illetve egy egyhetes lefolyás alatt pedig minimum 500-an, maximum pedig 1400-an vagy még többen nézik meg ezeket az istentiszteleteket. Igazából különösebben nem befolyásolta a templomba járóknak a számát. Tehát az olyan emberek nagy része, akik bekapcsolódnak és követik az istentiszteletet amúgy élőben nem igazán vesznek részt az istentiszteleten. Egy része ezeknek értelemszerűen nem vehet részt, mert más földrészen él, külföldön él és A-i gyökerekkel rendelkezik, neki ez az egyetlen lehetősége bekapcsolódni egy A-i eseménybe. Másrészt pedig olyan családokról van szó, akik nem igazán, nem érzi jól magát a többiek között.
Igazából a célunk az kimondottan az volt, hogy főleg azokhoz eljuttatni, akik egyébként templomba járók voltak, de most nem tudnak. Egy része ezeknek a betegeink, akik a kor miatt, betegség miatt kénytelenek elmaradni az istentiszteletekről, a rendszeres templomba járásról. Ez egy nagy űrt pótol tulajdonképpen, és egészen addig, amíg ez a covid nem jött és egyáltalán meg se született a gondolat egy ilyen élő közvetítésnek, általában az időskor vagy a betegség egyenesen azt jelentette, hogy attól kezdve kiszakad a közösségből, attól kezdve néha ünnepeken egy-egy beteg úrvacsorakor úgymond bekapcsolódik, de igazából úgy érzi, hogy ő már teljesen le van írva, már semminek sehol nem tagja. Így viszont, főleg ott ahol még az idősek, betegek mellett van fiatal családtag, aki érti és kezeli a technikát, ott viszont ez most nagy segítség, hogy akkor az istentiszteleten részt vehetnek. Az a tapasztalatom és a visszajelzés, hogy főleg azok nagyon hálásak és azok végignézik az első perctől az utolsóig, akik ebben a helyzetben vannak. Aki betegség miatt nem tud jönni, az végignézi, az nem legörgeti, az nem belájkolja, nem Ámenezi, hanem egyszerűen az végig hallgatja és részt vesz rajta. Olyan visszajelzések is vannak, ahol tudom, hogy az idős házaspár nemcsak hogy hallgatja, hanem rendesen felöltözik, mintha templomba jönne. Leül a székre, elindul az istentisztelet, a telefonról át van vezetve a tévébe, és rendesen végig éneklik, felállnak, leülnek, imádkoznak, és az áldás után kikapcsolják a gépet és mintha csak akkor mentek volna haza, köszöntik egymást, „adjonisten részt a könyörgésben”, és akkor vetkőznek le.
Vannak-e olyan hívek, akik a járvány kitörése előtt rendszeresen jártak templomba, de utána kimaradtak?
Igen, vannak ilyen egyháztagjaink, akik nem csak néha, hanem rendszeresen templomba voltak, utána pedig teljesen kimaradtak. Illetve nem maradtak teljesen ki, hanem áttértek az online-ra. Noha nem számottevő ezeknek az embereknek a serege, viszont van ilyen házaspár, vannak ilyen özvegyeink, vannak ilyen családok, akik ha most megkérdezzük, hogy de hát most már igazából lehetne jönni, és nincsen, nem áll fenn a veszélye annak, hogy elkapnak valamit, de még mindig azt mondja, hogy hát mi félünk. Legtöbb esetben valamilyen betegséggel küszködnek, valamilyen előbbi betegséggel, és félnek, hogy ha netalántán arra még rájön egy valami, akkor az végzetes lehet. Tehát inkább az élő mellett maradnak.
Olyanok, akik a járvány előtt rendszertelenül, ritkábban jártak viszont most már nem járnak?
Igen, ilyen is van. Ez sem számottevő, igazából nem tömegek, a két kezemen meg lehet számolni őket, akik már még csak nem is ünnepi keresztyének voltak, hanem úgy néha be-beestek… Most viszont úgy egyfajta alibi ez, hogy jaj, hát mi járnánk gyakrabban is csak hát ez a járvány, emiatt nem merünk járni. Persze, mindenhova jár azért, csak a templomba nem. Tehát aki igazából valószínűleg azelőtt is csak valami miatt, vagy a társadalmi rangja miatt, vagy mert úgy illik, vagy mert mit mond a szomszéd ha én most nem megyek, ezért eljött, most viszont örült annak, hogy akkor most már nem kötelező többé menni.”
A szerző az előbbi kutatást egy második, A-val szomszédos faluban is elvégezte. Az istentiszteletek megtartásának módja itt is hasonlóan alakult az A gyülekezetben bemutatotthoz, azzal az eltéréssel, hogy az online közvetítések újbóli, párhuzamos bevezetésére itt később került sor, 2021 15. hetétől kezdődően. A trendek azonban itt is ugyanazok, 2020 közepére a személyes jelenlét elérte az előző évit, az őszi hónapokban viszont jelentősen hanyatlott. Az ekkor kialakuló eltérés a továbbiakban állandósult, a 2021 tavaszán újra bevezetett, párhuzamos online közvetítések pedig nem gyakoroltak hatást a személyes részvételre.
