A kolozsvári Mécses több mint huszonöt éve működő katolikus karizmatikus egyetemista közösség. Fennállása óta több száz fiatal számára képezett vallási szocializációs közeget, akikhez később több felnőtt karizmatikus közösség létrejötte is fűződik. Írásomban azt vizsgálom, hogyan és milyen célkitűzésekkel alakult meg a közösség, ezen céljait a jelenben milyen formában és módszerekkel kívánja elérni, illetve hogy jelenlegi és egykori tagok milyen motivációkkal léptek be és vettek részt a közösség működésében, milyen jelentőséget és funkciót tulajdonítanak a közösségnek saját vallásosságuk alakulásában. A közösség vezetői által összeállított dokumentumokon keresztül felvázolom a közösség alakulásának történetét, működésének alapelveit, illetve felépítését. Résztvevő megfigyelés, saját emlékek,[1] illetve a közösség szociális médiában való jelenléte alapján összefoglalom a közösség tevékenységét, az alkalmak során feldolgozott témaköröket. Két interjú alapján felvázolom a közösséghez csatlakozás néhány lehetséges indítékát, narratíváját, illetve a közösséghez tartozás különböző émikus értelmezéseit.
Elméleti háttér
A fiatalok identitásának értelmezéséhez két neves szociológus megközelítése elengedhetetlen: Anthony Giddens ágenciaelmélete egyrészt a tudatos „élettervezés” és az önreflexivitás hangsúlyozásával a döntések jelentőségét helyezi előtérbe (Giddens 1991). Pierre Bourdieu ezzel szemben a viselkedés habituális jellegét, a társadalmi kontextus meghatározó voltának elméletét dolgozta ki (Bourdieu 1984). A két egymásnak ellentmondó álláspont léte azonban nem zárja ki hibrid koncepciók elgondolását sem (Adams 2006), így például beszélhetünk egy a napjainkra jellemző, inherensen reflexív habitusról is (Sweetman 2003). A vallásos identitással kapcsolatban Nicholas M. Shepherd álláspontja a következő: az a személy, aki keresztény szocializációval nő fel, egyszerre rendelkezik egy örökölt keresztény közösségi identitással, ugyanakkor egy személyes döntés tudatával. Vagyis az így kialakuló identitás egyszerre értelmezendő a reflexivitás, illetve a habitus elméleti keretével. Az önreflexivitás és a habituális viselkedés egymásra hatása mindemellett olyan belső konfliktusokat is eredményezhet, mint a helyvesztettség (’lack of fit’) érzése. Ennek a kettősségnek a megbékítésére alkalmasak Shepherd szerint az ifjúsági csoportok: egyrészt megerősítik a tagok mentalitásában a hit döntésjellegét; másrészt az Istenben való hit és a csoporthoz való tartozás az identitás két összefonódó elemét teszik ki; harmadrészt a csoportban való részvétel a fiatalok számára a hit és az identitás kihívásaival való megbirkózás fontos részévé válik. Így az ifjúsági közösséghez tartozás egyszerre válik a belső identitás-munka helyszínévé, illetve a hitbéli identitás megtartásának védőbástyájává egy tágabb társadalmi kontextussal szemben, amely állandóan megkérdőjelezi a vallásos életvezetés legitimitását (Shepherd 2010).
A Mécses közösség
1. Megalakulása és története
A Mécses közösség 1995 körül alakult, két egyetemista lány, becenevükön Nyúl és Pingvin kezdeményezésére. „Nyúl és Pingvin az a két személy volt, akik valahol megtapasztalták már Isten közelségét, és ezt naponta meg akarták élni. Tudták, hogy ez egyedül lehetetlen, így gyakran találkoztak Isten nevében, együtt dicsőítettek és imádkoztak. Aztán jött még egy személy, és még egy, és még egy. Elmondások szerint aztán sokáig nem változott a létszám. Egy vagy talán két évig is csak öten voltak, de rendszeresen összegyűltek és kitartottak az imádságban.”[2] Ehhez a szűk csoporthoz csatlakozott később fokozatosan, elsősorban az általuk szervezett képzések, lelki hétévégék révén egyre több ember. 1997-re körülbelül 15 tagot számlált a közösség, 1999-ben pedig már 50-et, ez a szám azóta is többnyire stabilan fennáll, esetenként elérve a 70 főt is. A közösség már indulásakor kereste az egyházi személyek támogatását, több szerzetes nővér és pap is volt már lelki vezetője, gyóntatója, vagy egyszerűen támogatója, ugyanakkor eredendően jó kapcsolatot ápol az ernyőszervezetként működő Katolikus Egyetemi Lelkészséggel, és a mindenkori kolozsvári egyetemi lelkésszel. A közösség megalakulása óta a heti alkalmakon túl számos kurzust, hétvégi képzést, találkozót szervezett. Több erdélyi és nemzetközi keresztény mozgalomnak, csoportnak partnere, része, elsősorban az Erdélyi Katolikus Karizmatikus Megújulás Tanácsának
2. A közösség víziója
A Mécses közösség írásba foglalt működési útmutatója/szabályzata szerint azzal a céllal jött létre, hogy az Istent kereső egyetemistákat összegyűjtse és hitük megélésében segítse, a katolikus egyház tanítása és a karizmatikus megújulás lelkisége révén. Karizmatikus közösségként a Szentlélek adományaival való élés jellemzi, 1Kor 12 szerint.[3] A közösségbe felekezeti hovatartozástól függetlenül fogadnak tagokat, bár a gyakorlatban elenyésző számban fordulnak meg nem katolikusok az alkalmakon. Valaki akkor minősül elkötelezett, aktív tagnak, ha a közösségi alkalmakon való rendszeres részvétel mellett életének minden területén igyekszik a felelősségteljes keresztény magatartásra, olvassa a Szentírást, hiszi amit tartalmaz, és tanúságot is tesz róla. Egyetemista közösség lévén, a Mécses közösség meghatározása szerint is állandó változásban van, átmeneti jellegét szem előtt tartja. Víziója, hogy az egyetemi éveik alatt ide járó fiatalok ismerjék meg a keresztény tanításokat és mélyüljenek el bennük, hogy majd hazatérésüket követően az evangélium hirdetői, igazi „mécsesek” legyenek, és felnőttként is találják meg közösségüket, vagy akár alapítsanak maguk egyet.
3. Az alkalmak struktúrája és a feldolgozott témák
Tevékenységét elsősorban a heti rendszerességgel, az egyetemi év minden szerdáján megszervezett közösségi alkalmak teszik ki, melyek állandó elemei a dicsőítés, a tanítás és a kiscsoportos beszélgetés. Az este 8 órakor kezdődő alkalmakat az aznapi koordinátor köszöntése nyitja meg, aki röviden üdvözli a résztvevőket, majd átadja a szót a dicsőítést vezető zenésznek vagy énekesnek. A dicsőítéseken általában 3-5 ember zenél, akik előzőleg összeállított éneksorral készülnek. Az énekek dalszövege ki van vetítve, így követhető a résztvevők számára is, de többnyire a közösség által már jól ismert dalok szoktak ilyenkor elhangzani. A dalokat szabad imákkal vagy előre megfogalmazott szöveggel köti össze a dicsőítés vezetője. A dicsőítést követi a tanítás, amely egy 45-50 perces előadást jelent, többnyire meghívott előadó részvételével. A tanítást a kiscsoportos beszélgetések követik, kiscsoportvezetők vezényletével. Ezek során 4-8 ember ül össze kisebb körbe, hogy-vagy-körrel kezdve, majd rátérve a tanítással kapcsolatos, előre megfogalmazott kérdésekre. A kiscsoportos beszélgetés után az alkalomzáró közös nagy körbeállás következik, ami a lehetséges hirdetéseknek hagy teret. Ezek a hirdetések lehetnek a közösség életéhez kapcsolódóak, más vallásos programokról szólóak, társadalmi felhívás jellegűek, általános programajánlók, vagy személyes kérések, felajánlások, meghívások. Végső mozzanatként a koordinátor felkér egy tagot egy hálaadó fohász elmondására, amit az Ó, édes Istenem, hálát rebeg lelkem kezdetű esti ima többes szám első személyben átfogalmazott változatának közös, egymást kézen fogva történő elmondása követ. Az alkalom végén az esetek többségében valaki felveti a kocsmába, kávézóba való átvonulás lehetőségét, amelyre általában sor is kerül, már egy szűkebb, de nyitott társaság kereteiben. Az alkalmakon feldolgozott témák a 2017–2018-as tanévet példaként véve a következők: a kereszténység alapjai, halottak napja, önértékelés, szabadakarat, egyházban betöltött szerepünk, szentírásolvasás, időbeosztás, imamódok, nyelvima, dicsőítés, előítéletek, keresztút, keresztényként egyetemen, szerelem, párkapcsolat, politikusként keresztényen, konfliktuskezelés, bálványok. A témák tehát illeszkednek egyrészt az egyházi év éppen aktuális ünnepeihez, másrészt az egyetemistákat érdeklő témakörökhöz, illetve a közösség víziójában szereplő célkitűzésekhez. Ugyanazon témák gyakran évente visszatérnek, enyhén más kérdésfelvetéssel megközelítve, különböző meghívott előadók feldolgozásában.
Minden hónap utolsó közösségi alkalma ún. imaszerda, amikor az előadás és az intellektuális elmélyülés helyett a spiritualitáson, az egymásért végzett közbenjáró imán és a dicsőítésen van a hangsúly. Ezeken az alkalmakon a kezdő dicsőítés hosszabb, közben lehetőség van „imát kérni”, vagyis előre kijelölt imapárokhoz fordulni konkrét vagy nem konkrét kéréssel, amiért hárman együtt imádkoznak, a Szentlélek adományaival élve: a prófétálás, a nyelveken való ima, a megkülönböztetés, de még a gyógyítás adománya is használatba kerülhet ilyenkor. A vezetett dicsőítés és imák után az alkalomzáró körbeállás, hirdetések és közösen elmondott esti ima következik, azonban ilyenkor ünneplésre kerülnek az abban a hónapban születettek is, áldáséneklés és valamilyen jelképes ajándék átadása formájában. Ilyen jelképes ajándék lehet egy igekártya, vagy valamilyen személyes írott jókívánság a közösség többi tagjától. A születésnaposok felköszöntését követően, ennek folytatásaként üdítő és ropogtatni valók, esetleg házi készítésű sütemények elfogyasztása történik, amit a közösség kasszájából finanszíroznak.
A szerdai alkalmakon túl stabil visszatérő tevékenysége a közösségnek szessziós dicsőítések szervezése, a vizsgaidőszak minden hétköznapjának reggelén, 8 óra 5 perctől, a piarista templomban. Ezeknek vezetését a közösség tagjai önkéntesen vállalják, körülbelül egy fél órát tartanak, és a közösségi teremben elfogyasztott tea megivásával és kötetlen beszélgetéssel folytatódnak.
4. A közösség szervezeti struktúrája
A közösségi életet, az alkalmakon feldolgozott témákat és az éves stratégiát a körülbelül 10-12 fős, ún. team tervezi és szervezi meg, a kivitelezésben pedig segít a még szélesebb körű stáb. A team minden évben legalább egyszer teamhétvégén vesz részt, ami egy több napos tervező-összerázó program az azévi stratégia kialakítására illetve az összekovácsolódásra. Ezen túl minden héten a szerdai alkalmak mellett további egy nap találkoznak közös dicsőítésre, imára és megbeszélésre, a következő alkalmak szervezési kérdéseinek megvitatására, a feladatok (mint például dicsőítésvezetés, koordinátorság, közbenjárás) leosztására. A team minden évben közös imádkozás során, a Szentlélek vezetését kérve kiválasztja azokat az aktív tagokat, akiket meghív valamilyen feladat betöltésére. Ha a meghívott résztvevő elvállalja a felkérést, a következő egy évben elkötelezetten szolgálnia kell a közösségben. Ez az alkalmakon és a teamtalálkozókon való részvétel mellett a közösségért való imádkozást, böjtölést, és lehetőség szerint tized fizetését jelenti – ebből származik a közösség bevétele. A team közös döntésének, illetve egyéni elhivatottság érzésének eredményeként kerül kinevezésre a közösség aktuális vezetője. Mivel a vezető maga is egyetemista, általában pusztán 1-2 tanévig tölti be a pozícióját. Személye nincsen kihangsúlyozva a közösség mindennapjaiban, a szolgálatot nem vállaló tagok gyakran nem is tudják, hogy ki az aktuális vezető. Feladatköre inkább háttérmunka jellegű, az elkötelezett imában, böjtölésben, a team alkalmakra való készülésben és azok levezénylésében koncentrálódik.
A team kisegítésére létrehozott holdudvar a stáb, amely négy alegységre oszlik: szervezőcsapat (röviden MSzCs), dicsőítő csapat, kiscsoportvezetők és magteam. A szervezőcsapat látja el a logisztikai feladatokat, mint a terem kidíszítése, a ropogtatnivalók beszerzése, különböző programok kellékeinek előkészítése. A dicsőítő csapat a dicsőítések zenei hátterét biztosítja, erre készül próbákkal és imával. A kiscsoportvezetők az alkalmakon vezetik a beszélgetést, valamint az alkalmak között tartják a kapcsolatot a tagokkal, odafigyelnek a kimaradásokra, lemorzsolódásokra. A magteam feladata a lelki felkészülés, a Szentlélekkel való állandó kapcsolatban maradás, éppen ezért kiemelt szerepe van a közösség életét meghatározó döntések meghozatalában.
A teammel és a stábbal együtt az online-ra való átállást megelőzően körülbelül 60 aktív tagja volt a közösségnek, emellett többen is voltak, akik rendszertelenül jártak be a találkozókra. A Facebook csoport, amelyben a valamelyest magukat Mécsesesnek tartó személyek vannak jelen, 141 főt számlál.[4] Jelenleg aktív tagnak az a 29 ember minősíthető, akik tagjai a Mécses Microsoft Teams csoportjának. A legutóbbi, január 13-i online közösségi alkalmon 16 tag vett részt.
A csatlakozás motivációi és kontextusa – S. A. és K. I. példája
S. A. ötödik éve tagja a Mécsesnek. Hitét megélő katolikus családban nevelkedett, bár gyermekkori vallásosságát utólag a „vasárnapi kereszténység” kifejezéssel jellemzi. Ez jelentené vallásosságának habituális aspektusát. Érettségit követően, mélyen vallásos keresztszüleitől kapott ajándékként ment el Medjugorjéba, egy katolikus ifjúsági találkozóra. Itt szerzett élményeit, tapasztalásait és mentalitásbeli váltását utólag úgy tekinti mint „úgynevezett megtérés, az első”. A megtérésre mint elsőre való hivatkozás azt az eszmeiséget húzza alá, hogy a hiteles keresztény élet állandó döntés, ismételt és tudatos Krisztushoz térések sorozata – tehát mindenképp reflexivitást feltételez.
Erőteljes megtapasztalását követően felívelt vallásgyakorlata, azonban – utólag természetesként értelmezett folyamat során – egy kis idő elteltével ez alábbhagyott.
Medjugorje után… hát ugye ez a lelkigyakorlatok dinamikája, hogy, hogy hazajössz nagy lelkesedéssel… Akkoriban, emlékszem, hogy nagyon sokat jártam – augusztus, szeptember – hétköznaponta is misére, de aztán ez lankadni kezdett.
S. A. tehát egyetemre kerüléséig nem járt semmilyen vallásos közösségbe, sem találkozókra, táborokba. A Mécses közösségről egyetemi csoporttársaitól hallott, akikről megismerkedésük során hamar kiderült, hogy S. A.-hoz hasonlóan mélyen vallásosak.
És akkor december elején tett tanúságot az egyik csoporttársam, addigra már barátnőm is volt. Hogy a Mécses ez egy olyan jó hely, ahol az emberek jól érzik magukat, barátokra találsz ott, és tényleg hogy annyira prioritássá tud válni, hogy már, tehát hogy number one prioritás lett. Hogy akkor, tehát hogy tudod, hogy nem szólok, nem megyek – hogy ilyen nincsen. Tehát hogy igazán, ha igazán Mécseses vagy, akkor a Mécsesesek lesznek az első helyen, onnan kerülnek ki a barátaid, s ez nekem nagyon megtetszett.
S. A. számára így a közösségben történő események, a csoport mentalitása, nyelvezete, világlátása mind az újdonság erejével hatott.
Én annyira szomjaztam ezt a sok újdonságot, amiről én le voltam maradva na. Hogy azt, nagyon lemaradva éreztem magam. Hogy ezek az emberek, sokan ezek közül már ötödik óta ezt csinálják. Akkor én csak tanultam a terminológiát, a keresztény szakzsargont ahogy az emberek beszélnek, tehát hogy igazából csak így szívtam magamba. A karizmatikusságnak is minden, tehát szinte azonnal el tudtam fogadni mindent, ami ebben volt, ami ugye, t[eh]át nem, nem volt semmi furcsa hű meg ha, hát persze volt hű meg ha (...)
Különösen megragadó volt a számára a csoport légköre, a közösségiség, a már kiépült, de befogadó kapcsolatrendszer.
És akkor persze egyből megragadott, és nagyon tetszett az igazából, hogy mindenki ismer mindenkit. De nem csak azért, hogy na, már októbertől pajtiznak minden szerdán, hanem hogy, hogy ezek a táborok amik nekem kimaradtak, ez így, a legtöbb ember onnan ismeri egymást. Hogy ezek már ilyen gyerekkorba visszanyúló kapcsolatok. S ez bennem azt az érzést keltette, hogy ide akarok tartozni, hogy itt kedvesek az emberek. Hogy itt tényleg valami más, mint a világban.
Továbbá többször is kiemelte az alkalmakon zajló dicsőítés légkörét, a lekapcsolt villanyt és a gitárzenét.
Szerintem amikor bemész egy Mécses terembe és lekapcsolódik a villany és kifénylik a vetítő, akkor valami elindul benned.
A közösséghez csatlakozása narratívájában S. A. azt is kiemeli, hogy akkor konkrét igényre, hiányra adott számára választ a közösség.
Nekem volt egy ilyen csalódásom, hogy, volt egy nagyon jó barátom, akivel pont december elején úgy valamért teljesen eltávolodtunk, és ő volt a legközelebbi barátom addig az egyetemen, s akkor így kerestem nagyon a helyemet, s szerintem erre volt nagyon nagy válasz a Mécses, hogy akkor, t[eh]át az a közösség, ahova lehet tartozni, ami első... ami első helyet tudja betölteni az életedbe, azok az emberek. T[eh]át hogy igazából ez valszeg nem véletlen, valszeg a Jóistennek a terve is így volt, mivel négy év eltelt, és azóta is itt vagyok igazából, hogy, hogy ezért is tudott olyan erősen hatni a Mécses közösség rám, mert nagyon kerestem a helyemet.
Az első pozitív élményeket követően S. A. rögtön elkötelezett és aktív tagja lett a közösségnek. Egy év elteltével meghívták a stábba, majd következő évben a teambe, aminek azóta is tagja. A Mécseshez való tartozásban megtalálta a választ arra az igényére, hogy legyen egy az életét szervező, prioritásként tételeződő stabil pont, ugyanakkor az aktív pihenés egy formájaként tekint az alkalmakon való részvételre, a szabadidő eltöltésének üdvös módjaként.
És ez egy olyan helynek tűnt, ahol úgymond az ember lelkiismerete nyugodt, hogy hogy tölti az idejét. Mert persze lehet tölteni a kocsmába is az idődet ugye, tanulás meg minden helyett, egyetem helyett, de ha az Úr dolgaival foglalkozol, az mégis úgy ilyen, szerintem jobban eső érzés.
A közösségben kiteljesedő vallásos identitását és a hétköznapi életben való részvételét rövid ideig nehezen egyeztette össze, azonban ez a feszültség az egyre fokozódó bevonódással feloldódott.
Bár volt egy olyan időszak amikor, rövid időszak volt, amikor el tudtam különíteni, hogy akkor vagyok szerdán este 10-ig Mécsesbe járó keresztény, aztán 10-től meg bulis. Nem azt jelenti, hogy nagyon különbözött volna a viselkedés, de hogy két életnek láttam ezt az egészet. Aztán ahogy így kezdett a baráti köröm is inkább a Mécses köré formálódni, akkor így inkább eggyé vált. Hogy akkor a buliban is ugyanúgy a Mécseses keresztény lány vagy, mint a Mécsesbe. Hogy igazából ugyanazt képviseled.
Alapvetően a közösséghez tartozás elsődleges funkciójának a keresztényi életvitelben való megerősítést látja – új habitusának visszaigazoló közegét találta meg.
A közösség, ami megtart. Ugye ez nagyon közhelyes, viszont amikor nincsen Mécses, akkor érzi meg az ember, hogy mi volt a Mécses. Hogy tényleg, amikor hétről hétre – ez borzasztóan hiányzik szerintem, az élő találkozás – amikor hétről hétre odamentél, és lekapcsoltuk a villanyt, és dicsőítettél, […] akkor az úgy jobban megtartott úgymond abba, hogy akkor következő héten is jobban figyelj a Jóistenre.
Továbbá a személyes fejlődését elősegítő helyként tekintett és tekint a közösségre, ahol tanulhat másoktól, illetve a többiek bíztatására kipróbálhatja magát új helyzetekben, szerepkörökben.
A Mécses az számomra olyan hely volt, vagy, t[eh]át végig, ahol azért sokat fejlődtem, és olyan, tényleg olyan dolgokban, olyan helyzetekben próbáltam ki magam, amikben nem akartam egyébként, de sokszor sokszor nem akartam, de aztán tényleg jó volt, végül.
A személyes fejlődésének, a hitben való elmélyülésének alakulását egy eleinte nagyon intenzív, majd fokozatosan mérséklődő folyamatként írja le. Első évben még minden információ új volt a számára, az utóbbi években azonban már más elvárásokkal jár az alkalmakra.
[…] nagyon nagyon szívtam magamba az információt, akkor minden új volt, nagyon sokat jegyzeteltem a tanítások alatt, tehát nagyon pontos jegyzetfüzetem van az első éves Mécsesekről. T[eh]át hogy szinte szóról szóra leírtam mindent. Negyedévre, tehát tavalyig, úgy megelégedtem azzal, ha egy-egy mondat megérintett, elgondolkodtatott, velem maradt a tanításból. Tehát nyilván azért az ember sok mindent hall, olyant amit már hallott, tehát az ember azért örül, amikor, t[eh]át annak aha van egy-két új gondolat. Szerintem, számomra ilyen volt ez. T[eh]át azért ki lehet nőni. T[eh]át hogy bővön ki lehet nőni.
Saját tapasztalata nyomán is, illetve a közösség írott víziója ismeretében is azon a meglátáson van, hogy a Mécses egy átmeneti közösség, amelyhez a felnőtt kereszténnyé válás egy bizonyos szakaszában érdemes tartozni, azonban a fokozatosan egyre kiépülő lelki igényekre nem ad választ.
T[eh]át ha tovább akarsz fejlődni, és a kortársaiddal akarsz lenni, akkor keresel felnőtt közösséget nyilván. T[eh]át hogy, most 5 éve vagyok a Mécsesbe, vagy igazából, igen, 5, most még egy évet itt maradok, de mittom egy 4-5 évet itt maradnék, azt azért nemtom elképzelni. […] Szerintem nem ez a Mécsesnek a rendeltetése, vagy a természete, hogy akkor felnőni nem akaró egyetemet végzett emberek ehhez ragaszkodjanak, mert itt tapasztaltam meg Istent először. Hanem ahogy a vízióban is van, hogy miután innen elmentünk, hogy máshol is közösségbe tudjunk lenni.
S. A.-val ellentétben K. I.-nak számos tapasztalata volt már a Mécsesbe kerülése előtt is a közösségi élettel, illetve a karizmatikus lelkiséggel kapcsolatban. Gyermekkori vallásosságára az ő esetében is a normakövető, formális regiszter a jellemző, azonban már elemi iskolás korában bekapcsolódott a helyi ifjúsági miséken szolgáló gitárcsoport tevékenységébe. A zenéhez való vonzódása vezette tehát a keresztény közösségi életbe, amelyben 14 éves kora körül lépett szintet, amikor egy a Keresztirány[5] ifjúsági szolgálat által szervezett nyári táboron vett részt gitárcsoportos barátaival. A karizmatikus lelkiségű tábor meghatározó élmény volt a számára. […] nagyon lelkesek voltunk, nagyon rózsaszín volt minden. Vagány volt, jó érzés volt, akkor tényleg adtak egy löketet, ami úgy pár évig ki is tartott. Ezt követően minden évben részt vett a szervezet által szervezett táborokban. Minden évben elmentünk ezekre a regionális találkozókra, a táborok, és nagy álmom volt, hogy én is Keresztirányos legyek […] Ezekben a körökben ismerkedett meg Mécses tagokkal, akik hatására már középiskolában eldöntötte, hogy Kolozsvárra költözésével a közösség tagja lesz.
[…] tizenkettedikben, mikor az egyetemről egyre gyakrabban esett szó, akkor voltak így ismerőseim akik már Kolozsváron voltak, hogy kijelentették, hogy na akkor mész Kolozsvárra, Mécsesbe kell járni s kész. (Nevetve.) […] Egy, tudtam azt, hogy olyan emberek vannak, akiket már így mind ismerek, nem mind, de na, 60-70 százalékban ismerek így táborokról s találkozókról s Csitről[6] s mittómén, s akkor még nagyon erősen élt bennem ez az… eszme is, hogy a közösségnek van ez a megtartó ereje, és hogy az milyen fontos.
Az iskolai, otthoni ifjúsági csoportjához hasonlóan a Mécsesbe kerülve is a közösségen belül kezdtek el kialakulni a legfontosabb baráti kötődései. A közösségben maradásához legnagyobb részt így a meglevő és a közben kialakuló baráti kapcsolatai járultak hozzá, illetve a vallásosságában való megmaradás igénye.
[G.E.]: S mi volt az ami ott tartott a Mécsesben?
[K. I.]: Gondolom, hogy az emberek... meg öhm, a, ez amit mondtam, hogy a közösségnek megtartó ereje van, meg a valahova tartozásnak az igénye és öhm... hát meg hogy úgy éreztem azt is, hogy az Istenkapcsolatomnak akkor úgy adott egy megfelelő alapot. Ez a heti alkalom.
A stábba, majd teambe való bekerülését is organikus folyamatként élte meg, viszont ekkora már, harmadéves egyetemistaként kezdte nem találni helyét a közösségben, lelki igényei más irányt vettek.
Igazából az megint úgy mint ahogy említettem már a Keresztirányosság, t[eh]át lehet ez abból is adódik, hogy vezető személyiség vagyok s akkor mindenbe bele kell másszak maximálisan, s akkó már az elején úgy voltam, hogy úú, a teamtagok! Milyen vagány! Én is akarok! De... na, mindegy. Igen, s akkor elérkezett az az idő is amikor meghívtak engem is teambe, csak akkor azzal volt a baj, hogy nekem már hanyatlóban volt a karizmatikus karrierem, ez így nagyon hülyén hangzott, de, már... Nem is hogy kezdtem lekomolyodni, de már nem fogott meg annyira ez a lelkiség, t[eh]át hogy nem, úgy éreztem, hogy nem adja azt amire nekem szükségem lenne. […] Én arra tippelek, hogy simán egy másik lelkiséget kellett volna, vagy kellene keressek magamnak. Mert hogy úgy a tizenéves korszakomat úgy nagyon jól kitöltötte az a lelkesedés, meg az a lendület, amit a karizmatikus lelkiség adni tud, de most már egy kicsit úgy lelassultam és nem feltétlenül van igényem annyira arra úgymond tombolásra.
K. I. is kiemeli a kihívások elé állítódást, a személyes fejlődés lehetőségét.
Nemtom, például az nekem egy nagy dolog volt, de ez megint a... az ilyen zenével kapcsolatos. Hogy vezethettem dicsőítést és... akkor, hát frászom van nekem a mikrofontól, úgyhogy azt legyőzni, az úgy nagy dolog volt.
Ugyanakkor számára, előéletéből fakadóan kevésbé hatottak az újdonság erejével a közösségben elhangzó tanítások, az itt szervezett kurzusok, valamint a karizmatikus lelkület egyes megnyilvánulásait is túlzásnak érezte.
Amit nem szerettem, az az... nagyon erőteljesen él bennem, az [XY]-nak volt a nyelvek adományáról szóló tanítása, amikor ottan kiállított, hogy na most mindenki nyelveken fog imádkozni. S én úgy voltam, hogy ez bullshit. T[eh]át akkor ott úgy kicsit kiakadtam.
A személyes megosztásokat, a közös léttapasztalatok megbeszélését és a gyakorlati tanácsokat azonban szívesen hallgatta.
Mint vagány tanítások... talán kicsit akkor, amikor így nem elvont volt, vagy nem elszállt, hanem így a mindennapi élethez kapcsolódott. Meg a tanúságtételek is... bátorítóak voltak, mert láttad azt, hogy nem csak te küzdesz valamivel, hanem más is, s akkor így kicsit megnyugodtál, hogy nem feltétlenül veled van a baj.
A közösség állandó változó jellegét K. I. negatívumként élte meg, a kohéziót megnehezítő, bomlasztó hatásként.
Jaj s amúgy nemtom, a Mécsesnél az is az egyik jellegzetessége, hogy évről évre jönnek emberek, s változnak az emberek. Na hát ez, ez, ez úgy az elején úgy vagány, de utána kicsit fárasztó. Hogy akkor a, t[eh]át minthogyha lenne minden évben egy kisebb szakadás a közösség életében úgymond. Tehát hogy összerázódik egy csapat, s akkó, eltelik egy nyár, s akkor kezdjük megint az ismerkedést. Voltak amikor tényleg olyan mennyiségben jöttek a gólyák hogy akkó, úgymond zéróról mindent.
K. I. esetében tehát nem beszélhetünk hirtelen fordulatról, a habitusában beállt nagyobb változásról. Vallásossága fejlődését egy (egyetemista éveinek végéig) felfele ívelő progresszív narratívában jeleníti meg, melynek evidenciális része a Mécseshez való csatlakozás, majd valamelyest a közösség életéből való fokozatos kimaradás is. Ugyanakkor végig jelen van a reflexivitás motívuma is elbeszéléseiben: az első ifjúsági tábortól, ahonnan vallásosságának tudatosságba való fordulását számítja, keresi a fejlődés lehetőségét, lelki igényeinek kielégítését, illetve a megerősítő közösséget.
Következtetések
Egyetemistákat megszólító közösséget működtetni eredendően állandó megújulást, újratervezést igénylő feladat. A Kolozsvárra érkezés kritikus első heteiben az első évesek a rekontextualizáció folyamatában egy olyan közösséget keresnek, amely befogadja őket, amely biztos pontot, életüket szervező elvet szolgáltathat a személyiségük egyetemen kívüli szegmenseinek megéléséhez. A vallási közösségek olyan megtartó, bátorító és fejlődésre buzdító hátteret szolgáltathatnak a fiatalok számára, amely egyrészt megerősíti vallásos identitásukat, másrészt személyiségük fejlődésének, képességeik próbálgatásának kedvező táptalaja lehet. A habituális vallásosság megingásának periódusán segítheti túl a fiatalt, ha az állandó megtérést, a kereszténység melletti folyamatos tudatos döntést és a hitbéli fejlődést hangsúlyozó közösségre, kontextusra talál, és így kialakít egy új, immáron reflexív habitust. Ugyanakkor a szabadidő eltöltésének jelentőségteli formáját, az új baráti kapcsolatok kialakításának könnyített, elősegített módjait tudja nyújtani egy ilyen közösség. A Mécses esetében a tizenéves korban nagy fogékonyságra találó karizmatikus lelkiség, érzelemtelítettségével, élményközpontúságával, jó hangulatával az egyén adott életszakaszon belüli belső fejlődésének csúcsáig vezethet, azonban átmeneti jellegéből adódóan nem kínál hosszútávú megoldásokat a kialakuló spirituális igényekre. Egyszerre kívánva bevezetni a frissen megtért, kezdő keresztény fiatalokat a hit alapjaiba, ugyanakkor megerősíteni és elmélyíteni a már gyakorlott tagok tudását és élményeit, a Mécses az örök ifjúság állapotában van. A valamilyen találkozón vagy táborban intenzív vallási élményeket átélt fiatalok a keresztény életforma iránti lelkesedésben és elköteleződésben való megerősítést keresve, a világ szkeptikus tendenciáitól tudatosan elfordulva találnak a közösségre, ami a későbbiekben is szociális hálójuk alapjául szolgál.
Szerző: Gondos Emőke
A dolgozat a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Intézet Kultúra és társadalom – hagyomány és modernitás között mesterképzésének Vallásetnológia tantárgya keretében, szemináriumi feladatként készült.
Felhasznált irodalom
Adams, Matthew (2006) Hybridizing Habitus and Reflexivity: Towards an Understanding of Contemporary Identity? Sociology 40(3), 511–528 [https://journals.sagepub.com/doi/10.1177/003803850663672] (letöltés: 2020.01.31.)
Bourdieu, Pierre (1984) The Habitus and the Space of Life-Styles. In Uő: Distinction. A Social Critique of the Judgement of Taste. Harvard University Press, Cambridge. 169–174.
Giddens, Anthony (1991) Modernity and Self-Identity. Self and Society in the Late Modern Age. Polity, Cambridge. 1–9.
Shepherd, Nicholas M. (2010) Religious Socialisation and a Reflexive Habitus: Christian Youth Groups as Sites for Identity Work. In Collins-Mayo, Sylvia – Dandelion, Pink (ed.): Religion and Youth. Ashgate, Farnham–Burlington. 149–158. [https://www.academia.edu/7933828/Religious_Socialisation_and_a_Reflexive_Habitus_Christian_youth_groups_as_sites_for_identity_work] (letöltés: 2020.01.12.)
Sweetman, P. (2003) ‘Twenty-first Century Dis-ease? Habitual Reflexivity or the Reflexive Habitus’, Sociological Review 51(4), 528–49.
[https://journals.sagepub.com/doi/abs/10.1111/j.1467-954X.2003.00434.x] (letöltés: 2020.01.31.)
[1] Magam is aktív tagja voltam a közösségnek 2016–2018 között.
[2] Részlet a közösség vezetőségének belső használatára íródott, kronológiát összefoglaló dokumentumból.
[3] „7A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. 8Az egyik ugyanis a bölcsesség ajándékát kapja a Lélektől, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektől, 9a harmadik a hitet kapja ugyanabban a Lélekben vagy pedig a gyógyítás adományát szintén ugyanabban a Lélekben. 10Van, aki csodatevő hatalmat kap, van, akinek a prófétálásnak vagy a szellemek elbírálásának képessége jut osztályrészül. Más különféle nyelveket vagy pedig a nyelvek értelmezését nyeri el ajándékul.” 1Kor 12, 7–11 (Szent István Társulat fordítása)
[4] https://www.facebook.com/groups/193002320782725
[5] https://www.facebook.com/Keresztirany/
[6] Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó. A Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség által minden évben szervezett találkozó, közel 1000 fiatal részvételével.