Romániában 18 törvényesen elismert, „bevett” felekezet tagjai élnek egymás mellett. E felekezetek (román terminussal „kultuszok” [culte]) között jelentős történelmi múlttal rendelkező és a 19. század második felétől kezdődően megjelenő neoprotestáns kisegyházak egyaránt jelen vannak. A vallásfelekezetek e változatossága mellett nem meglepő, hogy az egyes felekezetek tagsága néha a többségtől eltérő, sajátos szociológiai jellemzőkkel rendelkezik. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Szociológia és Szociális Munka Kar diákjainak egy csoportjával azt próbáltuk megnézni, hogy az egyes felekezetek tagsága hol helyezkedik el Románia társadalomszerkezetében. E célból felekezetenként egy-egy adatlapot készítettünk, melyekben az illető egyház tagságának területi megoszlását, etnikai összetételét, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét, valamint Románia foglalkozás-szerkezetében elfoglalt helyét mutatjuk be. E felekezeti adatlapok a Valláskutató Intézet Adatok-oldalán találhatók, e helyen az eredmények rövid összefoglalására teszünk kísérletet. Az elemzéshez a 2011. évi népszámlálás adatait használtuk.
Románia vallási sokszínűsége, úgy tűnik, mindmáig legnagyobb mértékben az etnikai változatossághoz kötődik. Az egyes etnikai csoportok nem csak eltérő vallástörténeti utat futottak be, de gyakran eltérő földrajzi környezetben telepedtek meg, a foglalkozásszerkezet sajátos szegmenseibe kapcsolódtak be, hosszú távon pedig a körükben zajló gazdasági és demográfiai folyamatok is eltérően alakultak. Ez alól leginkább az újprotestáns kisegyházak képzenek kivételt, de mint látni fogjuk, ők sem teljes mértékben.
A román történelmi egyházak
Románia népességének túlnyomó többsége, 86%-a a Román Ortodox Egyház híve. Ebből kifolyólag az ortodox népesség az ország teljes lakosságának szocio-demográfiai jellemzőit alapvetően meghatározza. Elemzésünkben a teljes népesség jellemzői képezik a fő referenciát – ez pedig a legtöbb szempontból majdnem azonos az ortodox népességével. A szintén román történelmi egyháznak számító Görögkatolikus Egyház tagsága elsősorban korszerkezete tekintetében különbözik az ortodoxtól. Mivel a rendszerváltás után újjáalakuló görögkatolikus egyházhoz főleg a még életben levő egykori hívei csatlakoztak újra, átlag életkoruk az országosnál magasabb. Ez maga után vonja az összességében alacsonyabb iskolázottságot, valamint a gazdaságilag már inaktívak magasabb arányát, az aktívak viszont az átlagnál kedvezőbb pozícióban vannak a foglalkozásszerkezetben. Az idősek magas aránya egyúttal a görögkatolikus népesség más egyházakénál gyorsabb fogyását is eredményezi.
A magyar többségű egyházak
A magyar népesség nagy része három egyházba tömörül, a református, a római katolikus és unitárius egyházakba. Míg a reformátusok és az unitáriusok szinte kizárólag magyarok, a római katolikusok jelentős része román nemzetiségű. Utóbbiak zömét a magukat a népszámlálás során románnak valló moldvai csángók képezik, de Erdélyben is jelentős számú román római katolikus él. E három egyház tagságának szocio-demográfiai jellemzői szintén közel állnak az országoshoz, az ettől való eltéréseket a magyar és román etnikumok közötti eltérések okozzák. Számos elemzés is kimutatta, hogy az utóbbi évtizedekben a román társadalom szerkezetén belül a magyar lakosság fokozatosan teret vesztett a felső osztályokban, de ez a státusz-hanyatlás nem ment végbe a társadalomszerkezet teljes vertikumában, így a legalsó rétegekben a magyarok továbbra is országos arányuknál kisebb arányban vannak jelen, így a középrétegekben (például szakmunkások) felülreprezentáltak. A három magyar többségű egyház szocio-demográfiai jellemzői ezzel magyarázhatók: az országosnál némileg idősebb tagság, a felső és alsó fokú iskolai végzettségűek kisebb (de a középfokú végzettségűek nagyobb) aránya, a legmagasabb és legalacsonyabb státuszú foglalkozási csoportok kisebb aránya. ( E trendtől való eltérések magyarázatára itt nem tudunk kitérni.)
A két evangélikus egyház (evangélikus-lutheránus és ágostai hitvallású evangélikus) tagsága a fentieknél vegyesebb etnikai összetételű. A 2011-ben 20 000 tagot számláló evangélikus-lutheránus egyház ugyancsak magyar többségű, ám e mellett jelentős német és szlovák nemzetiségű tagsága is van. Az egykor a szászokat tömörítő ágostai evangélikus egyház alig több mint 5 000 fős tagságán belül enyhe többséget képeznek a magukat németnek vallók. Mindkét egyház szociológiai profiljára a tagság kivándorlás általi elöregedése, illetve a korábbi relatív magas társadalmi státusz valamelyes fennmaradása jellemző: az átlagéletkor magas, az iskolázottság átlag fölötti és a legmagasabb státuszú foglalkozási csoportokban való jelenlét az országosnál nagyobb arányú (különösen az értelmiségi foglalkozásúak).
Muzulmánok, órítusúak, izraeliták, örmények
A körülbelül 64 000 fős romániai iszlám népesség megközelítőleg háromnegyedét két őshonos dobrudzsai etnikum tagjai, a törökök (41,8%) és tatárok (31,2%) alkotják. Mellettük majd tíz százalék román nemzetiségű muzulmánt is találunk (feltételezhetően nőket), valamint 5% romát (a dobrudzsai török többségű falvakban élő xoraxaj romákról van szó). A romániai muzulmánok valamivel több mint tíz százalékát képezik a néhány nagyvárosban élő, különböző etnikumú bevándorló muzulmánok. A muzulmán népesség korszerkezete az egyik legkedvezőbb, átlagéletkoruk a második legalacsonyabb. Iskolai végzettség tekintetében a népesség polarizált, a felsőfokú végzettségűek aránya az országosnál magasabb, ugyanakkor a legalacsonyabb végzettségűeké. A foglalkozásszerkezetben viszonylag kedvező pozíciót foglalnak el, a vezetők aránya az országosnak kétszerese, a legalacsonyabb státuszúak aránya az országosnál kisebb.
Az órítusú keresztények körében a főleg a Duna-deltában és Dobrudzsa falvaiban élő lipovánok képeznek többséget, de mellettük jelentős a román nemzetiségűek aránya is (feltételezhetően elrománosodott lipovánok). Erősen rurális népességről van szó, átlagéletkoruk az országosnál lényegesen magasabb, iskolai végzettségük alacsonyabb, vezetők és értelmiségi foglalkozásúak alig kerülnek ki körükből, ellenben majdnem 40 százalékuk mezőgazdaságban és halászatban dolgozik.
Az izraelita vallásúak és az örmény apostoli egyház tagjai elvileg kizárólag zsidók, illetve örmények lehetnek, de mint alább láthatjuk, ez nem így van, az előbbiek 26%-a román, az örmény egyházhoz tartozóknak pedig csak a fele vallja magát örmények, 14%-uk román, 29%-uk pedig magyar. A legkisebb bevett felekezetekről van szó (2011-ben az izraeliták száma 3519, az örmény egyház híveié pedig mindössze 393), és mindkettő nagymértékben elöregedett. Ugyanakkor a társadalomszerkezetben elfoglalt pozíciójuk az összes felekezet közül a legelőnyösebb, az örmény egyház híveinek egynegyede vezető pozícióban van, az izraeliták fele értelmiségi foglalkozású.
Neoprotestáns kisegyházak
Az újprotestáns kisegyházak etnikai összetétele, hangsúlyos nemzetközi jellegükkel összhangban, nagy vonalakban követi az ország etnikai szerkezetét. Ennek ellenére etnikai sajátosságuk ezeknek is van. Így azokban a kisegyházakban, amelyek elsősorban Erdélyen keresztül érkeztek Romániába, és így a magyar lakosságot nagyobb eséllyel érték el, netán az első misszionáriusaik is magyarok voltak, a magyarok nagyobb arányban vannak jelen: a baptisták 11, az adventisták 9,9, Jehova Tanúinak pedig 22 százaléka magyar. A pünkösdizmus a magyarok körében kevésbé volt sikeres, a pünkösdisták mindössze 1,8%-a magyar, ezzel szemben majdnem 20%-uk roma. A romák országosnál nagyobb arányú jelenléte a többi újprotestáns egyházra is jellemző, kivételt e tekintetben egyedül a Jehova Tanúi képeznek. Korszerkezet szempontjából e kisegyházak nem egységesek. A pünkösdisták és a Keresztény Testvérgyülekezetek az ország legfiatalabb egyházai, a többiekben az átlag életkor az országosnál magasabb. Esetükben viszont nem feltétlenül elöregedésről van szó, hanem sokkal inkább az idősebbekre gyakorolt nagyobb vonzerejükről. Iskolázottság, és ezzel szoros összefüggésben a foglalkozási szerkezetben elfoglalt pozíció tekintetében a neoprotestáns kisegyházak többsége az országos átlaghoz képest kedvezőtlenebb pozícióban van, amit részben a romák, részben az idősebb korosztály nagyobb mértékű jelenléte magyaráz. Az egyetlen kivételt a legrégebbi erdélyi/romániai jelenléttel bíró baptisták képezik.
Az ateisták szociológiai profilja
A népszámlálások során gyerekeiket az ateisták nem szokták ateistának besorolni, így a 14 évesnél fiatalabb korosztályban – statisztikailag legalábbis – az ateisták aránya alacsony. Mivel az idősebb generációk vallásosabbak, és az életkor előrehaladtával a vallásosság erősödik is, nem meglepő módon ateistákat az idősek körében alig találunk. Az ateisták zöme, megközelítőleg fele, a középkorúak körében található. Főleg a legmagasabb iskolai képzettségűek közül kerülnek ki, ennek megfelelően pedig a foglalkozás-szerkezeten belül a magas presztízsű foglalkozási csoportokban találhatók (majdnem fele értelmiségi foglalkozású).
Az egyes egyházak felekezeti adatlapjai itt érhető el: FELEKEZETI ADATLAPOK
A kutatócsoport tagjai: Bagoly Beáta, Bota Edina, Gábor Boglárka Edina, Gyimesvölgyi Klára, Kónya Csilla, Pál Timea Anna, Rácz-Kardos Orsolya, Ráduly Andrea, Sütő Johanna, Székely Szidónia, Tinca Richard. Kutatásvezető: Kiss Dénes
Szerző: Kiss Dénes