Az Amerikai Egyesült Államok népességének vallásgyakorlása az európaitól eltérő, intenzitásában azzal ellentétes mintázatokat mutat. Úgy is tekintenek az amerikai jelenségre, mint a múlt század szociológiai gondolkodását uraló, az európai vallásosság megfigyelésén alapuló szekularizációs tézis cáfolatára. A szekularizációs elmélet értelmében ugyanis a társadalmi modernizáció és a vallásosság és/illetve a vallási intézmények befolyásának térvesztése között szoros kapcsolat van. Az óceánon túli vallásosság alapjaiban látszott megkérdőjelezni ezen elméletet: a mélyreható modernizációs folyamatok mellett az intézményes vallás és a vallásosság erőteljes hatása volt tetten érhető a társadalomban. A Gallup Intézet 2021-ben közzétett egyháztagságra vonatkozó adatai alapján azonban úgy tűnik, hogy mindez változóban van. [https://news.gallup.com/poll/341963/church-membership-falls-below-majority-first-time.aspx] Az alábbiakban a hivatkozott eredményekről megjelent leírás magyar nyelvű változatát tesszük közzé.
A Gallup Intézet 1937 óta évi rendszerességgel végez kérdőíves vizsgálatot több mint hatezer felnőtt megkérdezésével az egyesült államokbeli lakosság vallási attitűdjeivel és vallásos gyakorlatával kapcsolatban. Az 1937-ben végzett mérések szerint az Egyesült Államok lakóinak 73%-a volt formálisan is tagja volt valamely vallási felekezetnek. Ez az arány a következő hat évtizedben 70% közelében maradt, majd a 21. század fordulóján folyamatosan csökkent. A legfrissebb eredmények szerint pedig az egyháztagság 50% alá esett.
2020-ban – a 2018-ban mért 50%-hoz, illetve az 1999-beli 70%-hoz képest – az amerikaiak 47%-a vallotta, hogy valamely keresztény, zsidó vagy muszlim vallási közösséghez tartozik. A Gallup által végzett elemzés hároméves összesítések eredményeire támaszkodik: az 1998–2000 közötti (az egyháztagság átlagosan 69%), 2008–2010 közötti (62%), valamint 2018–2020 közötti (49%) időszakok eredményeit elemzi.
Csökkenő felekezeti elköteleződés, csökkenő egyháztagság
Az egyháztagság csökkenésének elsődleges okaként a felekezeteken kívüli, azaz vallási kötődés nélküli amerikaiak számának növekedését említi a tanulmány. Az elmúlt két évtizedben jelentősen megnövekedett azon személyek össznépességen belüli aránya, akik nem azonosulnak egyetlen vallással vagy felekezettel sem: 1998 és 2000 között a megkérdezettek 8%-a, 2008 és 2010 között 13%-a, az elmúlt három évben pedig 21%-a számolt be erről. Amint az természetesen várható, a vallási preferencia nélküli amerikaiak nagy valószínűséggel nem egyháztagok, bár kis hányaduk ennek ellenére is rendelkezik egyháztagsággal. A mérések szerint 2018–2020 között ezen személyek 4%-a, 1998 és 2000 között 10%-a nyilatkozott fennálló egyháztagsági viszonyról.
A fentiek (azaz a vallási preferenciák hiánya és az egyháztagság közötti összefüggés) azonban az egyháztagság csökkenésének csupán felére adnak magyarázatot, hisz a valláspreferencia nélküliek esetében mindössze 13%-os csökkenésről beszélünk az 1998 és 2000 óta mért adatok tükrében, míg a formális egyháztagság 20 százalékpontos csökkenést produkált.
A csökkenés további oka a vallási preferenciával rendelkező, azaz magát valamely valláshoz vagy felekezethez tartozónak valló (pl. római katolikus, unitárius univerzalista, baptista stb.), de formális egyháztagsággal nem rendelkező személyek arányának növekedésére vezethető vissza. 1998 és 2000 között a vallási, felekezeti kötődésű amerikaiaknak 73%-a volt formálisan is tagja valamely templom, zsinagóga vagy mecset köré szervezett vallásos közösségnek. Az elmúlt három évben ez az arány 60%-ra csökkent.
Az egyháztagság és a generációs csoportok közti összefüggés
A generációs elméletek abból indulnak ki, hogy a társadalom különböző életkorú csoportjai eltérő társadalmi és gazdasági környezetben nőttek fel, eltérő történelmi folyamatoknak voltak a megtapasztalói. Ezen különböző hatások következtében kialakult egy korcsoportonként sajátosnak tekinthető közös értékrend, amely befolyásolja viszonyulásukat például a munkához, a fogyasztáshoz, meghatározó embertársaikkal való kapcsolataikban stb. A generációs csoportok meghatározása valamilyen kiemelkedő történelmi esemény (pl. háború), illetve technológiai fejlesztés (világháló) által okozott változáshoz kapcsolódik. A következő csoportokat különböztetik meg: veteránok (1925–1945 között); baby-boomerek (1946–1964 között); X generáció (1965–1979 között); Y generáció (1980–1995 között); Z generáció (1996 után születettek).
A kutatások kimutatták, hogy az egyháztagság és az életkor között szoros összefüggés áll fenn: az egyesült államokbeli ún. veteránok 66%-a rendelkezik formális egyháztagsággal a baby boomerek 58%, az X generációsok 50%, és az Y, azaz a millenniumi generáció 36%-ával szemben. A felnőtt kort elért Z generáció egyháztagságára vonatkozó eddigi adatok a milleniumi generációéhoz hasonló trendet sejtetnek.
Az egyháztagság csökkenése tehát nagymértékben összefonódik a népességváltozással. Az Egyesült Államok idősebb generációinak tagjait, akik nagyobb valószínűséggel tartanak fent formális kapcsolatot valamely felekezettel, felváltják a fiatalabb generációk, mely csoportok esetén kisebb az egyháztagság aránya. A trendváltozás az utóbbi évtizedekben egyre nyilvánvalóbbá vált, mivel az X és Z generáció egyháztagságának aránya markánsabban különbözik a veteránokétól (30 százalékpont), mint a baby bommereké és a millenniumiaké (8, illetve 16 százalékpont). Emellett a fiatalabb generációk az USA teljes népességének egyre nagyobb részét teszik ki évről évre.
Mindazonáltal a fentiek csak részben magyarázzák a csökkenést. Az „idősebb” generációk esetében a csoportokon belüli csökkenés is tetten érhető. Az egyházi tagság csökkenését befolyásoló két fő trend – több, vallási preferencia nélküli felnőtt és a formális egyháztagság csökkenő aránya a vallásos személyek körében – az idők során minden generáció esetében jelentkezett.
A századforduló óta közel megduplázódott a veterán (4%-ról 7%-ra), a baby boomer (7%-ról 13%-ra) és az X generációs (11%-ról 20%-ra) személyek aránya a vallásnélküliek csoportjában. Jelenleg az Y generáció 31%-a nem rendelkezik vallási kötődéssel, ez jelentős növekedés az egy évtizeddel korábbi 22%-os arányhoz képest. Hasonlóképpen a Z generáció felnőttkort elérő tagjai 33%-ának nincs vallási preferenciája.
Emellett minden generációban tetten érhető az egyháztagság csökkenése a vallásos népesség körében. Ezek a csökkenések az elmúlt két évtizedben hat és nyolc pont között mozogtak a veteránok, baby boomerek és az X generáció vallásos tagjai esetében. Az utóbbi évtizedben azonban az Y generáció vallásos tagjai esetében az egyházi tagság aránya 63%-ról 50%-ra csökkent.
Csökken az egyháztagság minden nagyobb társadalmi csoportban
A Gallup adatai azt mutatják, hogy amint az az általános egyháztagság 20 százalékpontos csökkenése okán várható volt, az USA lakosságának minden nagyobb társadalmi alcsoportjában csökkenés figyelhető meg e tekintetben, melynek mértéke eltérő értékeket mutat.
A vallási csoportoknál a római katolikusok körében nagyobb arányú csökkenés érhető tetten (18 ponttal csökkent, 76%-ról 58%-ra), mint a protestánsok (9 ponttal csökkent, 73% -ról 64% -ra) esetében. Ez visszatükrözi a templomlátogatásban beálló változásokat, amelyet a Gallup dokumentált a katolikusok körében: eszerint a katolikusok körében mutatkozó nagymértékű csökkenés nem jellemző a protestánsokra. A többi vallás esetében a Gallup nem rendelkezik elégséges adattal elemzések végzéséhez.
A protestánsokhoz hasonlóan kisebb arányú csökkenést mértek a politikai konzervatívok, a republikánusok, a házas felnőttek és a főiskolát végzettek körében. Hasonló a helyzet a déli országrészen élők (mely régió és népesség mindig is erősen vallásosnak bizonyult) és a nem hispán fekete felnőttek csoportjában is. Ezekben a csoportokban általában a legmagasabb az egyháztagság aránya.
Az elmúlt két évtizedben az egyháztagság csökkenése nagyobb volt az ország keleti részén élők és a demokraták körében. Ennek ellenére a politikai függetlenek alacsonyabb egyházi tagsággal rendelkeznek, mint a demokraták.
A konzervatívoknál és más alcsoportoknál tapasztalt kisebb mértékű csökkenés javarészt annak köszönhető, hogy ezen csoportokban az idősebb generációkon belül kisebb mértékű a változás. Például az idősebb generációkhoz tartozó konzervatívok esetében 1998–2000 között 5 és 13 pont közötti csökkenést mutatott az egyháztagság, míg az össz-amerikai felnőttek esetében 20 pontos csökkenést mértek. A generáció-specifikus hatás azonban itt is nyilvánvaló, hiszen az egyháztagság aránya alacsonyabb a konzervatívak minden fiatalabb generációja esetén, mint a korábbi generációk esetén. Az Y generáció 51%-a, az X generáció 64%-a, a baby boomerek 70%-a és veteránok 71%-a egyháztag.
Következtetések
Az Egyesült Államok továbbra is a nagyon vallásos országok közét tartozik, hiszen 10 személyből 7-en valamilyen vallási közösséghez tartozónak vallják magukat. Azonban jóval kevesebb, felénél kisebb azoknak az aránya, akik tényleges egyháztagsággal rendelkeznek. Lehetséges, hogy a 2020-ban észlelt csökkenés egy része átmeneti és a koronavírus-járvánnyal hozható összefüggésben, de elkerülhetetlennek tűnik a következő évtizedekbeli folyamatos csökkenés, tekintettel a fiatalabb generáció idősebb felnőtteknél sokkal alacsonyabb mértékű vallásosságára és egyháztagságára.
Összefoglalta:
Bálint Róbert Zoltán