Bevezetés
Nemcsak az időnek, de a térnek is van szent „olvasata”. A hívek élete a két legszakralizáltabb tér, az egyéni, illetve a családi vallásos tevékenység színterét jelentő ház, valamint a közösségi vallásosság terét adó templom kettősségében valósul meg.[1] A dolgozatban rámutatok arra, hogy a szakralitás különböző intenzitású a két tér között is.
A település terének szakralizálását szolgálták a kitüntetett pontjain, főleg közepén, határában felállított keresztek, szent szobrok, melyek azon kívül, hogy a kollektív ájtatosság színterei voltak, az egyéni áhítat számára is helyszínül szolgáltak. A temető a másik olyan tér, amely amellett, hogy fontos szakrális jelentéssel bírt, hű társadalmi képet is adott a településről, hiszen a sírok elhelyezkedése leképezte a társadalmi tagolódást. A szakrális terek kitüntetett pontjain a szokásrend is kötelező tiszteletet írt elő, pl. a férfiak levették a kalapjukat.[2] A vallásos ember számára a szent hely egyenlő a valósággal, ezért akar a valóságból részesedni és erővel telítődni.[3] A vallásos ember mindig arra törekszik, hogy szent univerzumban éljen, az élményvilága gazdagabb legyen a deszakralizált világban élő ember élményvilágánál.[4] A szent tér megnyilatkozása „szilárd pontot” nyújt az embernek, s ezáltal lehetővé teszi számára a tájékozódást a kaotikus világban.[5]
Az 1989-es politikai átrendeződés és jogi szabályozás liberalizálódása új kapukat nyitott a szakrális célú térhasználat számára is. A történelmi egyházak korábbi szerepe átértékelődött, az egyházakon belül is végbementek megújulási folyamatok, a megváltozott valláspolitikai helyzet következtében új hitek és meggyőződések kaptak teret. A vallásgyakorlás, a spirituális élet is új típusú, a korábbitól eltérő térigényekkel lépett fel, megnövekedett igényt mutatott a közterek intenzívebb használatára, eredetileg nem szakrális célra szánt épületek és helyek időleges birtokbavételére. A vallások/hitek különböző ünnepkörökre osztják az évet, ezzel jól meghatározva, kijelölve azokat a különleges időszakokat, amikor előtérbe kerül a szent. Ennek különböző megnyilvánulási formái vannak, az egyes ünnepekhez a térhasználat más és más módozatai kapcsolódnak. [6]
Felekezeti térhasználat a városban
A hitgyakorlás és hittérítés egyre több módon használja a városi teret. Vallási kommunikációnak tekinthető a tér belakásának, birtokbavételének módja is. A rendszerváltozást követően elkezdődött a városi tér meghódítása, az épületekből kiköltözött, a profán térbe is átkerült a szent. A felekezetek célja elsősorban a meggyőzés, a tájékoztatás, az információ átadása és a térítés, de sok esetben karitatív célból is tevékenykednek, ételt osztanak, felkeresik az elesetteket, vagy épp a hitgyakorlás részévé válik a város.[7]
A továbbiakban Kézdivásárhely szakrális térhasználatát vizsgálom. Kézdivásárhely felekezeti megoszlása a 2011-es népszámlálási adatok szerint: római katolikus vallású 12 808, református 3 725, ortodox 1 024, unitárius 112.[8] Vizsgálódásomat katolikus térhasználati formákra korlátozom. Elemzésem személyes megfigyelésekre épül, az értelmezésekhez az évek során felgyűlt személyes tapasztalataimat is felhasználom.
Térhasználati formák
A katolikus teológia szerint bár csak Isten szent, de a megszentelő kegyelem révén a szentség terekre (templom, kolostor, oltár, temető), időintervallumokra (ünnepek) cselekményekre (szentmise) is kiáradhat.[9] A templom a kultusz központja, a legfontosabb istentiszteleti alkalmakon túl is maga az épület gyűjtőhelye a vallásos szertartásoknak, szokásoknak. Az emberi élet nagy eseményei is a templomhoz kapcsolódtak: itt kereszteltek, eskettek, számos helyen innen temettek.[10] Kézdivásárhelyen két római katolikus templom is van, a Szentháromság és a Boldog Özséb. A Kanta utcai Szentháromság plébánia már az 1550-es években is létezett. A ma is a plébánia tulajdonát képező rendházba Nagy Mózes esztelneki pap és iskolaalapító 1680-ban minorita atyák Kézdivásárhelyre telepítését kérte. 1796-ban szentelték fel a jelenlegi neobarokk templomot. 1917-től a plébánia filiájává vált Kézdioroszfalu is, és egy időben Kézdisárfalva és Szászfalu is idetartozott. Kézdivásárhely nyugati felében, mivel a hetvenes évek végén – nyolcvanas évek elején új tömbháznegyed épült, amely távol esett a Szentháromság plébániatemplomtól, szükségessé vált egy új templom építése az új városrészben lakó hívek számára. Nagy Imre főesperes-plébános idejében, 1986-ban kezdődött a templomépítés, amit 1987-ben szentelt fel Jakab Antal püspök Boldog Özséb tiszteletére. Kezdetben a szentmiséket és a hittanórákat tartották az új templomban és a hittanteremben, majd 1998-ban önálló plébániává szervezték.[11] A kantai egyházközséget kettéosztották, viszont 2005-ben, a korábbi méltánytalan elosztásra való tekintettel megtörtént az újraosztás.[12] Így a Kanta utcai egyházközség három tömbháznegyeddel gyarapodott.[13]
A szent megélése nemcsak a zárt térben lehetséges, a vallásos embert körülvevő tér egyes elemei újra és újra felidézik számára a vallást, ezáltal vallásos megnyilvánulásra késztetik[14], pl. a katolikus templom előtt elhaladó ember keresztet vet. Azt is hozzá kell tennem, hogy a nemzetközi gyakorlathoz igazodva egyre több profán eseménynek adnak helyet a templomok, ami annak is köszönhető, hogy építészeti adottságaik – méret, akusztika, esztétikai érték - megfelelnek egy hangverseny, koncert lebonyolítására.[15]
Katolikus vidékeken az egyik leggyakrabban előforduló térhasználati forma az út menti kereszt, melyből Kézdivásárhelyen is több is található. A Vásárhelyi utca és a Márton Áron utca sarkán álló keresztnek az az érdekessége, hogy a Fortepan oldalán is található róla egy archív felvétel. Míg az 1988-as felvételen a feszület még egy ház udvarán állt, jelenleg a kerítésen kívül helyezkedik el – valószínű, hogy az utóbbi évtizedekben helyezték át a járdára. Az utak mentén álló keresztek az év bizonyos napjain, búcsújárás alkalmával vagy akár a mindennapok során vallásos megnyilvánulásra késztették a hívőket: keresztvetésre, rövid fohász elmondására, imádkozásra, egyéni vagy közösségi szertartások elvégzésére, pl. keresztútvégzés színhelyei is lehettek, de a szakrális rendeltetésen túl mágikus célokat is szolgálhattak. A kereszteket állíthatták fogadalomból (természeti csapások, járványok, a termést, a jószágállományt pusztító katasztrófák során a veszély elmúltával számos helyen fogadták meg kereszt, emlékkereszt állítását), hálaadásból, lehettek az egyéni vallásosság vagy a közösségi áhítat emlékei.[16] Bartha Elek is megemlíti, hogy kereszteket állított az egyház is a hitélet egyes vallásgyakorlási formáinak színhelyéül, ami által a helyi vallási életet a térben tagoltabbá tette. A feszület körülbelül 300 m-re van a korábban már említett Szentháromság templomtól, és mint egy beszélgetés során kiderült, Müller Antal, a II. Székely Gyalogezred kapitánya 1794-ben állítatta ennek a keresztnek az eredeti változatát. Kanta falva és Kézdivásárhely határán (a feszület egy határt képez a város és a régi falu között) a hagyomány szerint a székely katonanevelde hadapródjai ennél a keresztnél álltak díszsorfalat a kantai templomból főtérre tartó processzió előtt minden úrnapi körmenet alkalmával.
Magánterületre menekített keretsz 1988-ban. Ma e kereszt újra a kerítésen kívül áll. Forrás: Fortepan.
A másik kereszt, amit példának tudok felhozni, a Boldog Özséb templom udvarán, a harangláb mellett található és egy cserkészliliom van rajta elhelyezve. 2019-ben volt 30 éves a város cserkészcsapata, ennek tiszteletére állították e keresztet. Egy kereszt felszentelése mindig fontos esemény egy közösség hitéletében, nagy számban jelennek meg rajta a hívek. A felszentelés a kereszt funkciójában minőségi különbséget jelent, ezáltal nyeri el a kultikus többletet, amellyel a környezet többi létesítményével szemben rendelkezik.[17] Az említett cserkész-kereszt esetében is a felszentelés ünnepség keretében zajlott, a cserkész évnyitó szentmise végén mindenki kivonult az udvarra és a pap megáldotta.
A keresztek a hétköznapi vallásgyakorlás térbeli tagolódásában is kaptak némi szerepet. Az utak mentén, a köztéren álló kereszt az előtte elhaladót, a vele vizuális kontaktusba kerülőt vallására, Krisztusra, Krisztus kínszenvedésére emlékezteti.[18] Egyesek imát mondanak előtte, míg mások keresztet vetnek.
Az utak mentén álló feszületekkel sok tekintetben párhuzamos, vagy azzal azonos funkciókat látnak el a vallás és tér kölcsönhatásának viszonylatában a szabadtéri szobrok, kápolnák. Jelentésük szorosabb összefüggést mutat az ábrázolt szent kultuszával, ezen belül pedig sok esetben a tágabban értelmezett ökológiai tényezőkkel. A leggyakoribb okok, amelyek a szenteket ábrázoló szobrok, kápolnák állítására vezettek, a település területének, határának, lakóinak gazdasági működésének védelme valamilyen külső eredetű bajtól, csapástól. E csapások közül a leggyakoribbak a tűzvészek, a lakosságot és az állatállományt megtizedelő járványok, a jégverés és az árvizek voltak.[19] Ez magyarázza azt is, hogy az 1729-ben szentté avatott csehországi középkori szent, Nepomuki Szent János művészi ábrázolása a Székelyföldön a XVIII. században elterjedt. A Kézdivásárhelyhez tartozó Kanta nevű városrészen, a Szentháromság nevű római katolikus templom mellett álló minorita kolostor szerzetesei 1740-ben építettek kápolnát a közelben, a Torja patak jobb oldalán, a kor kedvelt szentje tiszteletére, aki a hidak, folyóvizek, halászok védőszentjeként is számon van tartva. 1974-ben az akkori kommunista vezetés komolyabb indok nélkül a kápolnát lebontatta, a szobrot ekkor az említett templomban helyezték el. A gyónási titok védőszentjeként is ismert alak szobra a templom bejáratánál, a gyóntatószék előtt várta több mint negyedszázadon át, hogy visszatérhessen a méltó helyére. A korábbi fotók alapján 2001-ben építették újjá a kis kápolnát (7. kép), visszahelyezve ide a kis festett szobrot.[20]
Gyöngyössy Orsolya épp a Nepomuki Szent János-szobrok visszaállításáról írt tanulmányt a Mágia, ima, misztika. Tanulmányok a népi vallásosságról című tanulmánykötetbe. Kifejti, hogy a dél-alföldi (főként Tisza menti) településeken is elterjedt szobrok jelentős részét összetörték, a folyóba dobták, eredeti helyéről a templom udvarának vagy a plébánia pincéjének „menedékébe” helyezték. A demokratikus fordulatot követően (1990) több településen azonnal megkezdték a szobrok felújítását: közösségük iránt elkötelezett szobrászművészek, valamint a helyi plébániával jó viszonyt ápoló polgármesterek karolták fel az ügyet.[21]
A másik szobor, amit még megemlítenék az Márton Áron szobra. 2004-ben avatták fel Vetró András szobrászművész egyalakos alkotását. A néhai püspök nevét viselő téren van elhelyezve, az avatóünnepségen dr. Jakubini György érsek is jelen volt [22]. A szabadtéren álló szoborról elmondható, hogy Nepomuki Szent János szobrával ellentétben a tiszteletadáson kívül nincs egyéb funkciója. Ezek a szobrok különleges figyelemben részesülnek. A nagyobb odafigyelést a körülöttük lévő kis terület rendben tartása, virágokkal való díszítése jelzi.[23]
A lakóház, tágabb értelemben az emberi lakóhely szakralizációját szolgálja az egyház évről évre megismétlődő szertartása, a házszentelés szokása. A vízszentelés mellett a lakóházak egyházi megáldása, a házszentelés a vízkereszti hagyományok másik jelentős csoportja. A vízkereszti házszentelés népi elnevezése a koleda, ami utal az adománygyűjtő jellegére is. A pap a kántor, az egyházgondnok és más egyházi tisztségviselők társaságában, két-három ministráns kíséretében sorra meglátogatja otthonukban a családokat.[24] A papot megelőzik a csengettyűsök, akik bekopognak a házakhoz és megtudakolják, hogy az illető család fogadja-e vagy nem a tiszteletest, ha igen, akkor egy keresztet rajzolnak fel a kapura, hogy a pap tudja, hova kell bemenjen és hova nem. Aztán a család jelenlétében megáldja a hajlékot, meghinti szenteltvízzel, majd vált néhány szót a családtagokkal és távozik. A házszentelés alkalmával írják az ajtóra vagy a szemöldökfára a vízszenteléskor megáldott krétával a G＋M＋B formulát, hogy az épületet arra az esztendőre a rontás, a baj, a szerencsétlenség elkerülje a Háromkirályok oltalma által.[25] Az egyház hivatalos magyarázata szerint viszont a C＋M＋B formula a helyes, ami a latin „Christus mansoniem benedicat”-ból ered és annyit jelent, hogy „Krisztus áldja meg e a hajlékot, e házat”. A szenteléshez előkészített tárgyak, anélkül, hogy bármilyen szerepük lenne szentelményi erőt nyernek, de maga a tény, hogy a házat egyházi emberek keresték fel lehetőséget adott a szentelmények kialakulására. A házszentelés a katolikusok által lakott vidékeken ismeretes, de nem korlátozódik kizárólag a katolikus vallású népességre. A korábbi évszázadokban a reformáció térhódításával egyidejűleg nem szűnt meg mindenütt a szokás, hanem a szentelés elhagyásával adománygyűjtő családlátogatássá alakult át. Számos adat bizonyítja azt is, hogy a római vagy görög katolikusokkal együtt élő más vallásúak: reformátusok, evangélikusok is szívesen igénybe vették és veszik még ma is ezt a szentelményt, és megáldatják házaikat a helyi római vagy görög katolikus pappal.[26] Kézdivásárhelyen ez csak a vegyes házasságok esetében van így. A másik dolog, amire szeretnék kitérni, az maga a részvételiség kérdése. A saját élményeim, tapasztalataim azt mutatják, hogy nem mérvadó az, hogy valaki katolikus és „beengedi” a papot a lakásába. Sok esetben tömbházanként csak 4-5 család fogadja a házszentelőket, még úgyis, ha az érintett családok otthon tartózkodnak. Ilyen alkalmakkor tehát ma már a katolikus családok többsége sem nyit ajtót, elsötétítik az ablakokat, a rítusban való részvétel tehát fakultatívvá vált.
Mircea Eliade a szent térről értekezve, minden munkájában abból indul ki, hogy a vallásos ember számára a tér nem homogén. Szerinte létezik egy „szent”, vagyis erővel feltöltött, jelentőségteli tér, és léteznek más, nem szent terek. Megfogalmazása szerint a szent hely felfedi magát az ember előtt, ennek eredményeként az egyén, a közösség környezete kikerül a hétköznapi szférából, minőségileg mássá, szentté lényegül át.[27] A szakrális tér a hívő számára más jelentéseket hordoz, a transzcendenssel való találkozások helyévé válik, nem csupán műalkotás, építészeti remekmű, több annál, minőségileg más.[28] A szent megélése nem csak zárt térben lehetséges, ahogy azt bemutattam, ilyen pontjai lehetnek a térnek a szabadtéri feszületek és a kápolnák is. Az úrnapi körmenet alkalmával a szenttel való találkozás hasonlóképpen a templom falain kívül kerül. Erre minden évben a szentmise végén a résztvevők a Szentháromság templomtól indulva a Márton Áron utcán keresztül vonulnak a főtérre, ahol négy lombsátor van felállítva, ott végzik el az úrnapi szertartást. Ez egy nagyon jó példája annak, hogy egy vallásos esemény hogyan veszi igénybe a közteret, a hétköznapiból hogyan válik ünnepivé az a hely, ahol naponta eljárunk, a hívők számára a hitélet tekintetében egy jelentős esemény helyszíne lesz. Ezzel szemben másoknak csak látványosság, az autóvezetőknek a forgalom eltérítését jelenti.[29] A körmenet útvonala mentén négy oltárt állítanak fel (kettőt a tér egyik oldalán, kettőt a másikon) az ott tartandó rövid szertartás (evangélium - éneklés - áldás) céljára. Az oltárok fölé lombsátrat emelnek nyírfaágakból, a földre, a tovahaladó Oltáriszentség elé rózsaszirmokat szórnak. Az ágak, amelyekkel az oltárokat készítik, az oltáriszentség jelenléte, a tömjén füstje és az áldás szavai által megszentelődnek. Ezekből törnek a hívek, amiket hazavisznek az otthonaikba, hogy betegség, vész, rossz idő esetén segítségükkel imádkozzanak, védelmet nyerjenek. A hagyomány szerint annyi imát kell elmondani, ahány levél van az ágon.
Ebből kiindulva kell megemlítenem azt az új irányzatot, hogy vallási események megszervezése számára nagy, csarnokszerű helyiségeket bérelnek ki. Főleg újkeresztény egyházakra jellemző, hogy együttléteiket sportcsarnokokban, egyetemi aulákban, kulturális központokban szervezik meg, ott tartanak hitszónoklatokat,[30] de katolikus rendezvények esetében is előfordul. Kézdivásárhelyen 2018 júliusában tartottak egy Családos Keresztény Fesztivált, amelyet a városi tér egyik meghatározó helyszínén, a sportcsarnokban szerveztek meg. Amint a rendezvény plakátján olvasható volt, az eseményen családi vetélkedőkre, gyermekfoglalkozásokra, ifjúsági programokra, lovaglásra, illetve koncertekre került sor.
A temetők az élők és a holtak kapcsolatát jelzik, ennek a bonyolult viszonyrendszernek a szimbolikáját és a szakralitását vetítik ki a térbe, vizuálisan is érzékelhetővé téve azt. Egy „kimerevített” képet nyújt egy adott közösségről, amely abban a formában soha nem létezett. A térbe egymás mellé helyez ugyanis olyan generációkat, amelyek egymással soha nem találkoztak. A temetők azonban nemcsak a halottak nyugvóhelyei, hanem a halottkultusz, a kegyelet szent helyei, zarándokhelyek is. Nemzeti nagyjaink sírjai nemzeti zarándokhelyekké váltak, ahol időről-időre, évfordulókon, jelesebb ünnepeken megemlékezünk azokról, akik kivívták az utókor tiszteletét. Ugyanakkor a vallásossághoz való szoros kapcsolatát mutatja régebbi temetőink felekezetek szerinti elkülönülése is. Ezek képe eleve magán viseli az egyes települések felekezeti tagoltságát. A vallással való szoros kapcsolatot kezdettől fogva tükrözte a templom körüli temetkezés gyakorlata, amely egészen az utóbbi időkig fennmaradt. Vegyes vallású vidékeken évszázadokon át a temető megválasztása is a felekezeti hovatartozást jelezte. Közös használatú temetőkben vagy köztemetőkben jól elkülönülnek egymástól a protestáns fejfák a katolikus sírkeresztektől, és mindkettő a zsidó temetőkben vagy temetőrészekben álló kőtábláktól.[31] Jelenleg Kézdivásárhelyen öt temető van: református, római katolikus, ortodox és zsidó temető, illetve Oroszfalu temetője. A középkorban épített templomoknál jellemző volt, hogy az egyházi és világi méltóságokat a templomok alatt kialakított kriptákban temették el. Tekintettel arra, hogy Kézdivásárhely első temploma is ebben a korban épült, feltételezhető, hogy itt is vannak kripták. A kantai és a felső-háromszéki római katolikusok 1696-ra felépítettek egy kisebb minorita templomot, amit a 18. század folyamán impozáns szentéllyel és minorita rendházzal bővítettek. A római katolikus közösség számának gyarapodását az is jelzi, hogy 1835-ben Rudnay Sándor, Erdély akkori püspöke már azzal fordult a város vezetősége felé, hogy utaljon ki külön temetőhelyet a katolikus híveknek, mert a református temető mellett fenntartott hely már nem elegendő. Mivel a város – vásáros hely lévén – pihenő és szálláshelye volt az ortodox felekezethez tartozó átutazó kereskedőknek és fuvarozóknak, a 17. században a Kanta utcában ők is építettek egy ortodox templomot, amivel egyidőben valószínűleg temető is állt. A ma is létező, a 20. század első felében, 1909-ben megnyitott zsidó temetőt csak az 1930-as évek végéig használta a közösség. A második világháborús holokauszttal gyakorlatilag teljesen felszámolódott a város zsidó közössége.[32] Mindössze hatan élték túl a hitleri haláltáborokat, a helyi zsidóság utolsó tagját, Stein Emánuel Manót 2003. tavaszán már nem is oda temették.
Következtetés
Dolgozatomban az emberek térhez való viszonyát vizsgáltam, illetve hogy hogyan és milyen időpontokban válik a profán tér szentté. Emellett a dolgozatomból kiderül, hogy a vizsgált terepen a vallásgyakorlásnak a templomokon kívül is több formája megfigyelhető: pl. út menti kereszt, kápolna, szobor, temető. Tehát ezek révén valósul meg a tér effajta tagolása. E jelenség időbeliségét figyelembe véve elmondható, hogy a rendszerváltás után felerősödött ez a jelenség és még azzal is kiegészült, hogy a szakrális események számára profán tereket vesznek igénybe.
Szerző: Sárkány Karola
A dolgozat a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Intézet Kultúra és társadalom – hagyomány és modernitás között mesterképzésének Vallásetnológia tantárgya keretében, szemináriumi feladatként készült.
Bibliográfia
BARTHA Elek
2006 Nemzeti, vallási és hagyományos gazdálkodási terek szellemi öröksége I. - Vallási terek szellemi öröksége, Budapest. Hozzáférés:
https://mek.oszk.hu/05100/05164/05164.pdf (utolsó megtekintés: 2021. 01. 07.)
DIMÉNY Attila
2019 A kézdivásárhelyi temetőkről. In: Uo: Kegyelet emlékéül állították. A kézdivásárhelyi református temető kulturális öröksége. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 13–14. Hozzáférés: http://kjnt.ro/szovegtar/kotet/2019_DimenyA_Kegyelet-emlekeul-allitottak (utolsó megtekintés: 2021. 02. 23.)
DOBAI Attila
2018 A szakrális tér, mint városi kategória. Comitatus. Hozzáférés:
https://www.researchgate.net/publication/337563150_A_szakralis_ter_mint_varosi_terkategoria (utolsó megtekintés: 2021. 01. 07.)
ELIADE, Mircea
1999 A szent és a profán. A vallási lényegről. Európa Könyvkiadó, Budapest.
GYÖNGYÖSSY Orsolya
2019 Emlékezetformálás – identitásépítés. Nepomuki Szent János-szobrok rehabilitációja a Dél-Alföldön (1989–2018). In: Peti Lehel – Tánczos Vilmos (szerk.): Mágia, ima, misztika. Tanulmányok a népi vallásosságról. Erdélyi Múzeum-Egyesület – Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár. Hozzáférés: http://kjnt.ro/szovegtar/pdf/2019_TV-PL_szerk_Magia_12_GyongyossyO (utolsó megtekintés: 2021. 02. 22.)
PALÁDI-Kovács Attila
2000 Magyar Néprajz VIII. Társadalom. Hozzáférés: http://mek.niif.hu/02100/02152/html/08/index.html (utolsó megtekintés: 2021. 01. 07.)
TÁNCZOS Vilmos
1997 A szent megnyilatkozásai a moldvai és gyimesi népi imádságokban. In: Pozsony Ferenc (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 5. Dolgozatok a moldvai csángók népi kultúrájáról. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár.
ZAKARIÁS Erzsébet
1994–95 Útmenti keresztek Baróton. In: Zakariás Erzsébet-Keszeg Vilmos (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 2. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár.
Egyéb források
http://statisztikak.erdelystat.ro/adatlapok/kezdivasarhely/1011 (utolsó megtekintés: 2021. 01. 07.)
https://www.kozterkep.hu/19436/Nepomuki_Szent_Janos_Kezdivasarhely_1740.html (utolsó megtekintés: 2021. 01. 07.)
https://www.kozterkep.hu/234/marton-aron-szobra (utolsó megtekintés: 2021. 01. 07.)
https://ersekseg.ro/hu/papiadatlap/234?q=templom/863 (utolsó megtekintés: 2021. 02. 21.)
[1] Paládi, 2000.
[2] Uo.
[3] Eliade, 1999. 15.
[4] Uo. 15.
[5] Uo. 17.
[6] Dobai, 2018.
[7]Dobai, 2018.
[8] http://statisztikak.erdelystat.ro/adatlapok/kezdivasarhely/1011 (utolsó megtekintés: 2021. 01. 07.)
[9] Tánczos, 1997. 224.
[10] Bartha, 2006. 27.
[11] http://boldogozseb.ro/index.php/egyhazkozseg/ (utolsó megtekintés: 2021. 03. 15.)
[12] A kettéosztás során a Boldog Özséb plébánia sokkal nagyobb lett, hiszen nem csak a Kanta utcai plébániától került át a negyedek fele, hanem az újonnan alakult negyed is oda csatolódott, így 2005-ben szükség volt a kiegyenlítésre.
[13] https://ersekseg.ro/hu/papiadatlap/234?q=templom/863 (utolsó megtekintés: 2021. 02. 21.)
[14]Bartha, 2006. 26.
[15] Uo. 117.
[16] Uo. 27.
[17] Uo. 136.
[18] Bartha, 2006. 136.
[19] Uo. 145.
[20] https://www.kozterkep.hu/19436/Nepomuki_Szent_Janos_Kezdivasarhely_1740.html (utolsó megtekintés: 2021. 01. 07.)
[21] Gyöngyössy, 2019. 217.
[22] https://www.kozterkep.hu/234/marton-aron-szobra (utolsó megtekintés: 2021. 01. 07.)
[23] Zakariás, 1994–95. 176.
[24] Bartha, 2006. 156.
[25] Uo. 158.
[26] Bartha, 2006. 157.
[27] Uo. 72.
[28]Dobai, 2018.
[29] Uo.
[30]Dobai, 2018.
[31] Bartha, 2006. 162–163.
[32] Dimény, 2019. 13–14.