„A vallás a modernitásban is megmutatja a benne rejlő kreatív lehetőségeket.” – mondja Danièle Hervieu-Léger a Religion as a Chain of Memory című munkájában.[1] Ez a kijelentés nagy erővel bír egy olyan társadalomban, amelyben az egyház sokszor nehezen tudja elérni a fiatalokat, amelyet erőltetett munkatempó és kevés szabadidő jellemez, amelyek következtében a vallásgyakorlást sokan maradinak, kényszernek, vagy csak egyszerűen formaságnak tartják.
A tavalyi, 2020-as évben viszont az egyházakat is próbára tette a koronavírus. A járvány terjedésének megakadályozása érdekében bezártak a templomok, nem tarthattak hagyományos istentiszteleti alkalmakat, hittan- és bibliaórákat. Így az egyházi elöljárók, lelkészek arra kényszerültek, hogy kitaláljanak egy olyan módszert, amellyel a távolból is szólhatnak a híveikhez, az interneten keresztül is el tudják juttatni hozzájuk az általuk tolmácsolt üzenetet. Dolgozatomban azt vizsgálom, hogy milyen hatással volt ez a kényszerhelyzet az egyház munkatársainak életére, hogyan tudtak adaptálódni az új körülményekhez, illetve azt, hogy hogyan élte meg a gyülekezet, hogy vasárnap délelőttönként a szokásos templombaindulás helyett a televízió, számítógép vagy mobiltelefon elé ültek le, hogy magukhoz vegyék a lelki táplálékot. Kutatásom fókuszában a háromszéki kisváros, Kovászna egyik református egyházközségében tapasztaltak állnak, kijelentéseimet a segédlelkésszel készített interjúra, illetve a saját megfigyeléseimre alapozom.
A digitális vallásosság mint lehetőség
Az online térben történő vallásgyakorlás nem egy újkeletű jelenség, mégis a hozzá való viszonyulás sokszor bizonytalan és kételkedő lehet. Megbízható forrásról beszélünk-e? Valóban lelkész írta-e az adott prédikációt, amit hallgatunk? Egyáltalán tekinthető ez vallásgyakorlásnak? – ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódhattak meg azokban, akik a pandémia előtt kutakodtak különböző lehetőségek között, amelyek az az irányított otthoni vallásgyakorlásnak adtak alternatívát az interneten. A járvány beálltával azért beszélhetünk nagyobb mértékű bizalomról, mert a hívők a saját falujuk, városuk, gyülekezetük jól ismert arcát, hangját láthatták és hallhatták viszont a képernyőkön, így mondhatni a bizalmatlanság elszállt, de megjelentek más tényezők, amelyek akadályozhatták a vallásgyakorlást. Ezekről a dolgozat további részeiben esik majd szó. Ami az előbb felsorolt lehetségesen feltevődő kérdéseket illeti, a kutatások alapján kijelenthető, hogy vallásgyakorlásnak nem a tulajdonképpeni tevékenység (a templomba járás ténye, perselybe való adakozás stb.) tekinthető, hanem az e mögött álló szándék az, ami az értéket adja.[2] Erre jó példa lehet egy gyertya meggyújtása. Amikor a házszentelő papot várjuk és amikor áramszünet van, az aktus ugyanaz, viszont az abban rejlő szándék teljesen más.
Heidi A. Campbell szerint a digitális vallás nem más, mint „az a technológiai és kulturális tér, amelyről akkor beszélünk, amikor az online és az offline térben történő vallásgyakorlás összemosódik.”[3] Ezt figyelembe véve tehát, az idei év kezdetén történő „nagy átköltözés” az online térbe nem újdonság, hiszen az említett összemosódás kivetíthető a 21. századi élet minden területére. Ezt azért fontos megemlíteni, mert így nem arról van szó, hogy a koronavírus-járvány hatására a vallásgyakorlás átalakult, hiszen folyamatos alakulásban van, ezzel visszautalva Hervieu-Léger kijelentésére is. Az online térben tehát ezidáig is volt lehetőség a vallásgyakorlásra: ilyen jellegű podcastek hallgatására, blogok, fórumok olvasására stb. Amit a járvány tett, az ebben a tekintetben csupán annyi, hogy ráirányította a figyelmet a digitális vallásgyakorlás lehetőségeire.[4] Ennek eredményeképpen azok is nyitottá váltak a hasonló gyakorlatokra, akik azelőtt gondolni sem akartak arra, hogy egyáltalán utánanézzenek a témának, hogy hogyan követhetnek különböző vallásos eseményeket a közösségi oldalakon, videómegosztókon vagy bármilyen más platformon.
Vallásgyakorlás az online térben a koronavírus miatti kényszerhelyzetben az Erdélyi Református Egyházkerületben
Az előbb felsoroltam néhányat azok közül a lehetőségek közül, amelyek a digitális vallásgyakorlást lehetővé teszik. A dolgozat ezen részében arra figyelek, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület (ahová az általam vizsgált egyházközség is tartozik) mely platformokat használta leginkább, milyen tanácsokat, utasításokat, közleményeket adott ki arra vonatkozólag, hogy miképp lenne „a legjobb” kezelni ezt a még sosem látott helyzetet.
A különböző felhívásokat, megosztásra szánt cikkeket, szövegeket az egyházkerület hivatalos weboldalán, a www.református.ro-n néztem át. Itt a Hírek fülecske alatt találhatunk minden járványhelyzettel, az ez alatt való eljárásokkal kapcsolatos közleményt. Ezeket rendszerint a Facebook-oldalukon is megosztották[5], ahol jelenleg közel 20.000 követővel rendelkeznek. Az állami rendeleteken, és azok egyházi vonatkozásának kiemelésén kívül találtam olyan cikkeket, amelyek a lelkészek véleményét tartalmazzák az adott helyzetről, és találunk a Diakóniára vonatkozó cikkeket is. Majdnem minden közlemény egy bibliai igével indít, mintegy lelki felvezetésként az olvasandó szöveg előtt, de találunk itt imaszövegeket, énekeket is.
Az, amit a Magyar Református Egyház intézkedései közül érdemes kiemelni, az annak a ténye, hogy mivel a vírushelyzet javában tombolt húsvét idején, az istentiszteletek pedig nem voltak engedélyezettek, otthoni úrvacsoravételre szólították fel a híveket.[6] Eszerint mindenki otthon megterítette az Úr asztalát, a Duna Tv-n és a Facebookon követte a húsvéti istentiszteletet, amelyben Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnöke saját családjának körében hirdetett igét, majd vezette az úrvacsoravételt is. Az ő irányításával vehetett úrvacsorát mindenki az otthonában, ahol a családfő adta a kenyeret és a bort. Lehetővé vált tehát az, amire még nem volt példa: a húsvéti istentiszteletet otthonról nézhettük végig, az úrvacsorázást is mindenki maga oldotta meg. Ebben tükröződik az egyház és a vallásosság folyamatos változása, még akkor is, ha kényszerhelyzetről van szó, illetve annak a ténye is, amelyről korábban volt szó: vallásgyakorlásnak nem a kenyér és bor tulajdonképpeni magunkhoz vétele tekinthető, hanem az e mögött álló szándék és töltet. Ugyanakkor kiemelendő a református egyházban a vallásosság egyéni megélésének a fontossága, az otthoni úrvacsoravétel ennek köszönhetően lehetett teológiailag elfogadható az egyház számára.
A járvány miatt többek között a vallási célú csoportosulások is tilosak voltak, így az istentiszteleteknek online kellett folytatódniuk. Az pedig, hogy az online térben való jelenlétet minden egyházközség valahogy kivitelezze, természetesen a gyülekezeteknek az érdeke volt. Erre vonatkozóan az egyházkerület vezetésétől is érkeztek határozatok és tájékoztatók, amelyek arra szólítottak fel, hogy minél hamarabb rendezkedjenek be egy olyan felületre, ahol vasárnapról vasárnapra közvetíteni tudják az igehirdetést.
Online vallásgyakorlás a Kovászna-Belváros Református Egyházközségben
A továbbiakban az említett egyházközségben akkoriban szolgáló segédlelkésszel készített interjú anyagát ismertetem és vizsgálom, különös tekintetettel a választott módszerekre, a hívek elérésére, a különböző alkalmak „sikerességére”, illetve arra is, hogy a gyülekezet tagjai hogyan viszonyultak a helyzethez, hogyan élték meg, hogy hosszú ideig nem látogathatták a templomot. Interjúalanyom 2019. szeptembere és 2020. novembere között segédlelkészként szolgált a kovászna-belvárosi gyülekezetben. A közvetítések során a felmerült műszaki feladatokat látta el, így egészen pontos és részletekben gazdag válaszokat adott a kérdéseimre.
Imaalkalmak a gyülekezetben a járvány előtt
A szóban forgó egyházközségben a járvány kitörése előtt összesen hat imaalkalom volt egy héten: keddenként kis ifjúsági bibliaóra a frissen konfirmáltaknak, csütörtökön nőszövetségi bibliaóra, pénteken ifjúsági bibliaóra 11. osztályos és idősebb fiataloknak, szombatonként két kátéóra és a vasárnapi istentiszteletek. Ezeket az alkalmakat változó számban látogatták a hívek, az istentiszteleteken 150-250-en voltak általában jelen. Folyamatos volt az irodaszolgálat is, vasárnap kivételével minden nap 15 óráig, illetve a gyülekezetlátogatás is egy állandó tevékenység volt a lelkészek számára. Az istentiszteleteken kívül az ifjúsági alkalmak menetébe volt szerencsém betekinteni még középiskolás koromban, illetve néha egyetemi éveim alatt is. Ezeken a találkozásokon általában tematikus beszélgetésekre, közös éneklésre, filmnézésre került sor. A gyülekezetnek volt egy ifjúsági zenekara is, amely az ificsoport tagjaiból állt össze, ez, sajnos, a járvány alatt teljesen felbomlott a próbák lehetőségének hiánya miatt.
A járvány előtt a gyülekezetnek már megvolt a Facebook-oldala[7], ahová leginkább a gyülekezetben történt vagy éppen folyamatban levő eseményekről, alkalmakról tettek közzé tudósításokat és fényképeket. Ilyenek voltak például a vakációs bibliahét, ifjúsági tábor, kórustalálkozó stb.
Imaalkalmak a járvány alatt
A vírus beálltával a katekizáción kívül az összes többi alkalmat próbálták megtartani, különböző felületeken. A kis ifjúsági alkalmakat legtöbbször Zoom-beszélgetések helyettesítették, a nőszövetségi alkalmakat előre felvett Youtube-videók, amelyeket majd egy zárt Facebook-csoportba posztoltak, ahol csak a nőszövetségi tagok voltak jelen. A nagyobbaknak tartott ifjúsági találkozók alkalmával a Zoomon kívül más felületeket is kipróbáltak, pl. a Twoseven-t, ami közös filmnézést volt hivatott helyettesíteni. Ezek nem bizonyultak működőképesnek. Az ingatag internetkapcsolat miatt nem mindenki tudta egyformán követni az adott filmet, lemaradtak egy-egy részletről, így a filmről való társalgás is akadozott. Végül ez a találkozás is végérvényesen a Zoomra helyeződött át.
Míg a járvány előtt ezekre az alkalmakra heti rendszerességgel sor került, az online térbe való átköltözés után erre nem volt lehetőség a munka megkétszereződése miatt, amely a lelkészeket terhelte, hiszen egy anyagot megvágni, elkészíteni, ellenőrizni nem kis munkába került.
A katekizáció esetében úgy döntöttek, hogy teljesen felfüggesztik a találkozásokat addig, amíg a helyzet lehetővé teszi a személyes találkozást. Az erre való indok a konfirmáció fontossága egy keresztény ifjú életében. A lelkészek úgy gondolták, hogy az erre való felkészülés csak a hagyományos módon, egymás fizikai jelenlétében lehetséges, frontális oktatási módszerrel a leghatékonyabb. A konfirmáció előtt álló fiatalokkal telefonon és a Facebook Messenger segítségével tartották a kapcsolatot.
Ami a vasárnapi és nagyböjti bűnbánati istentiszteleteket illeti, előre felvett Youtube-videókat használtak, amelyeket az istentiszteletek szokásos időpontjában, délelőtt 11 órakor, premierként vetítettek le.
Használt technikák és stratégiák az online vallásgyakorlás biztosítására
Arra a kérdésemre, hogy miért éppen a Youtube Premier funkcióját választották az istentiszteletek közvetítésére, nagyon árnyalt és indokolt választ kaptam. Mielőtt kiválasztották volna a számukra ideális platformot, kutatást végeztek, megfigyelték, hogy más egyházközségek hogyan kezelik a helyzetet, milyen alternatívákat használnak, milyen hibákat követnek el, hogy ezeket, amennyire lehet kiküszöbölhessék. A megfigyelések nyomán arra a megállapításra jutottak, hogy az egyszerű facebookos élő közvetítésnél jobb megoldás kell, hiszen ott sokszor akadozik a hang, nem tiszta a kép stb. Így jutottak arra a döntésre, hogy előre rögzített prédikációkat tesznek majd közzé. „Az volt számunkra a lényeg, hogy azoknak, akik nézik otthon, minél jobb minőséget adjunk, hogy odakössük a képernyő elé, mert nagyon sok közül lehet választani, miért ne válasszanak éppen minket?” – mondta a segédlelkész. A felvételek készítésére tükörreflexes kamerát használtak, amelyet az igehirdető lelkipásztorral szemben helyeztek el, aki deréktól felfelé volt látható. Fontos volt, hogy az igehirdetést követő hívek a lelkipásztort egész közelről lássák és tisztán hallják. A közvetítések minőségét tovább javította egy intró is, amelyet az adatközlőm készített. Ez különböző vágóképekből áll, amelyet a templom körül és a templomban rögzített, hogy bár a híveknek távol kellett maradni, mégis eleveníthessék fel minden alkalommal templomukat. Az intró alatt hangszeres zenét hallgathattunk. A hangminőségre nagyon figyeltek, kiszűrték a fehér zajt, a különböző háttérzajokat, amelyek megzavarhatták a hang egységességét és a mondanivaló érthetőségébe.
A minőségen kívül a Youtube Premier választása mellett más érvek is szóltak. Ilyen például a megtekintések számának követhetősége Adatközlőm elmondása szerint nagyon fontosak voltak számukra a visszajelzések, amelyeket leginkább a megtekintések számában lehetett mérni. A torzítás elkerülése végett maradtak a Youtube-nál, mert ott, ha valakit érdekel az adott közvetítés, kattintania kell, a Facebook élő adás az átgörgetéseket, 2-3 másodperces „ránézést” is megtekintésként jeleníti meg. A megtekintés számait illetőleg a kijárási tilalom első hónapjában 90 és 150 közötti megtekintést, a másodikban 60 és 90 közöttit számoltak. Az enyhítések után is közvetíttették hasonlóképpen az istentiszteletet. Ekkor kültéren jelen volt 50-80 személy, az onlineban pedig 30-50.
Most, hogy újra engedélyezettek a beltéri istentiszteletek is a Facebookra költöztek vissza, az előzetes Youtube-felvételek készítése abbamaradt. Ennek oka egyrészt az, hogy a legtöbben a Facebookon követik őket, másrészt pedig, hogy visszaállt a istentiszteletek rendje is a szokásosra, Facebook-élő közvetítések pedig nem járnak olyan nagy munkával, mint a Youtube-videók előre elkészítése és megvágása.
Hogyan él(hette) meg a gyülekezet az online vallásgyakorlást?
Amikor az akadályokról kérdeztem, az interjúalanyom a legnagyobb akadálynak azoknak a gyülekezeti tagoknak az elérését tartotta, akik nincsenek jelen az online-ban, nincs egyáltalán internetük, nincsenek eszközeik a saját gyülekezetük istentiszteletét követni. Nekik segítségükre lehettek a gyerekeik, unokáik, akik néha, egy-egy látogatás során esetleg a saját telefonjukon megkeresték és levetítették az istentiszteleteket. A lelkészek igyekeztek a hasonló helyzetben levő idősekkel telefonon tartani a kapcsolatot és azt ajánlották, hogy kövessék a Duna TV-n közvetített istentiszteleti alkalmakat. Ugyanakkor elmondható, hogy az idősebb generációnak, akinek nehéz minden héten eljutni a templomba, mégsem jelenthetett olyan nagy váltást az istentiszteletek otthonról követése, hiszen ehhez hozzászokhattak már a Duna TV adásából, ahol minden vasárnap közvetítettek vallásos szertartást a járvány előtt is.
A segédlelkész szerint a legnagyobb nehézséget a fizikai kontaktus hiánya jelentette a hívek elérésében, mert „vannak dolgok, amiknél az online felületen való együttlét működik, de a szentek közössége csak akkor valósulhat meg, ha fizikailag is egy helyen tartózkodunk.”
Ami a gyülekezeti tagok online istentiszteletkövetését illeti, az adatközlőm szerint nem befolyásolta sem iskolázottság, sem az, hogy falusi vagy városi egyházközségről beszélünk, mert aki igazán szeretett volna, az talált módot arra, hogy fenntartsa a kapcsolatát Istennel: „Az online térbe azok jelentkeznek be, akik igazán elkötelezve érzik magukat az egyház iránt.” Ha nem érzünk igazi elkötelezettséget, akkor akkor is nehéz belépni az online istentiszteleti alkalmakra, ha nincs más dolgunk. A segédlelkész meglátása szerint az online vallásgyakorlásra (hasonlóan a fizikaihoz) inkább a nők voltak hajlandók. Érdekes ellentmondásosság volt észlelhető a résztvevők életkor szerinti összetételében, az idősebbek sokkal nagyobb számban voltak jelen az online istentiszteleteken, pedig mint az előbbiekben is írtam, náluk lehetett jellemző az, hogy nincs meg a megfelelő technikai háttér arra, hogy követhessék. Az istentiszteletek könnyebben követhetősége érdekében változtattak a liturgián, lerövidítették, kivettek néhány elemet, hogy a közvetítésre való figyelés könnyebb legyen.
Amikor arról kérdeztem, hogy szerinte hogyan, milyen körülmények között hallgatták az istentiszteleteket, felöltöztek-e ünneplőbe stb. azt a választ kaptam, hogy ez is leginkább az egyházhoz való elkötelezettségre vezethető vissza. „Hogyan lehet úgy istentiszteletet hallgatni, hogy közben egészen mást csinálok? Azzal semmi baj sincs, hogy fekszik az ágyban és figyel, hanem ha valami mással elfoglalja magát, mondjuk mosogat”. Ez is oka volt a liturgia lerövidítésének, hogy arra a 20 percre, fél órára Isten legyen a központban és ne melléktevékenység legyen az igehallgatás.
Mi lesz ezután?
Az, hogy megmaradnak-e minden gyülekezetben az online közvetítések, kérdéses. A segédlelkész szerint nem. Viszont azokon a helyeken, ahol ez hasznos volt, jól működött, minőségileg is jól működött, ott megmaradnak. Ennek a hátulütője leginkább az lehet, hogy egy rövid időre kiürülnek a templomok, de egy bizonyos idő eltelte után vágyni fognak arra, hogy a templomban legyenek, a különböző tapasztalatok (pl. fények, hangulat, az orgona hangja stb.) miatt is, mert az online istentisztelet „nem tudja visszaadni” mindezt.
A helyzet egyik pozitívumának a segédlelkész azt tartja, hogy az online olyan embereket is bevonzott a képernyők elé istentisztelethallgatásra, akik valamilyen sérelem, vagy egyéb ok miatt egyébként nem látogatják a templomot. Az otthon biztonságában nem látja őket senki, így kihasználták a lehetőséget.
Konklúzió
„Az egyház megtanult alkalmazkodni, amit talán én nem néztem volna ki belőle. Hihetetlen módon, nagyon gyorsan, olyan mértékben tudott alkalmazkodni – nem feltétlenül a gyülekezet igényeihez – hanem egyszerűen azért tudott alkalmazkodni, mert szükség volt rá és felismerte a helyzet komolyságát.” – mondja a segédlelkész. És tulajdonképpen lehetne ez a dolgozatom következtetése is. Az első részben beszéltem arról, hogy sokan maradinak, kényszernek tartják az egyházat, amely azonban a kényszerhelyzetben bebizonyította, hogy tud alkalmazkodni. Az emberek pedig megmutatták, hogy van igény arra, hogy a templomtól való távolmaradás esetén is legyen lehetőségük vallásuk gyakorlására. Ugyanakkor a leírtak alapján beigazolódnak a dolgozat elején az online-vallásgyakorlással kapcsolatosan felvetett kérdések is. Heidi A. Campbell korábban idézett gondolatára visszatérve, tulajdonképpen nem beszélhetünk külön online és külön offline vallásgyakorlásról, hiszen a lelkész a világhálón vezeti a hívek valós otthoni imáját, elcsendesedését, illetve miközben rögzítésre került az igehirdetés, ő is offline, a templomban imádkozott. Az élő közvetítések esetében is észrevehető ez a kettősség, hiszen azesetben szimultán folyik az istentisztelet a templomban és a világhálón. Amit pedig Danièle Hervieu-Léger a vallás kreativitásával kapcsolatban kiemel, a vizsgált esetben abban (is) megnyilvánul, hogy a különböző csoportoknak mind az igényeik szerint próbáltak platformot találni arra, hogy az alkalmakat minél hatékonyabban megtarthassák, ez pedig a résztvevőknek is élvezhető, lelkileg építő legyen.
Szerző: Olosz Brigitta-Gyöngyike
A dolgozat a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Intézet Kultúra és társadalom – hagyomány és modernitás között mesterképzésének Vallásetnológia tantárgya keretében, szemináriumi feladatként készült.
Mellékletek
Az egyházközség Youtube-csatornája: https://www.youtube.com/channel/UCAs3scKTcn3rSaZxwrtUgQw, 2020. 01. 24.
Az egyházközség Facebook-oldala:
https://www.facebook.com/Kov%C3%A1szna-Belv%C3%A1ros-Reform%C3%A1tus-Egyh%C3%A1zk%C3%B6zs%C3%A9g-135738980164919, 2020. 01. 24.
Fényképek az egyházkerület Facebook-oldalán a húsvéti úrvacsoravételről: https://www.facebook.com/media/set/?vanity=ErdelyiReformatusEgyhazkerulet&set=a.3111129662307513, 2020. 01. 24.
Irodalomjegyzék
Campbell, Heidi A. 2012. “The rise of the study of digital religion” in Digital Religion: Understanding Religious Practice in NewMediaWorlds. London: Routledge, 1–21.
Helland, Christopher 2005. „Online Religion as Lived Religion” in Heidelberg Journal of Religions on the Internet, 6. Hozzáférés: https://core.ac.uk/download/pdf/32579519.pdf (2020. 12. 17.)
Hervieu-Léger, Danièle 2000. Religion as a Chain of Memory. Cambridge: Polity Press.
O’Brien, Hazel 2020. „What does the rise of digital religion during Covid-19 tell us about religion’s capacity to adapt?” in English Jounal of Sociology, 242–246. Hozzáférés: https://journals.sagepub.com/doi/pdf/10.1177/0791603520939819 (2020. 12. 17.)
[1] Hervieu-Léger, Danièle 2000. Religion as a Chain of Memory. Cambridge: Polity Press, 93.
[2] Helland, Christopher 2005. „Online Religion as Lived Religion” in Heidelberg Journal of Religions on the Internet, 6. Hozzáférés: https://core.ac.uk/download/pdf/32579519.pdf (2020. 12. 17.)
[3] Campbell, Heidi A. 2012. “The rise of the study of digital religion” in Digital Religion: Understanding Religious Practice in NewMediaWorlds. London: Routledge, 4–5.
[4] O’Brien, Hazel 2020. „What does the rise of digital religion during Covid-19 tell us about religion’s capacity to adapt?” in English Jounal of Sociology, 244. Hozzáférés: https://journals.sagepub.com/doi/pdf/10.1177/0791603520939819 (2020. 12. 17.)
[5] Az Erdélyi Református egyházkerület weboldala: https://www.facebook.com/ErdelyiReformatusEgyhazkerulet (2021. 01. 24.)
[6] Felhívás húsvéti úrvacsoravételre az Erdélyi Református Egyházkerület weboldalán: http://reformatus.ro/hirek/felhivas-husveti-urvacsoravetelre (2021. 01. 24.)
[7] A Kovászna-Belváros Református Egyházközség Facebook-oldala: https://www.facebook.com/Kov%C3%A1szna-Belv%C3%A1ros-Reform%C3%A1tus-Egyh%C3%A1zk%C3%B6zs%C3%A9g-135738980164919 (2021. 01. 24.)