A napokban ismét a sajtó terítékére került Románia vallásosságának a kérdése. Egy friss közvéleménykutatás szerint Románia lakosságának 85 százaléka vallásosnak tartja magát. Másként mondva, ahogy ezt a kérdést értelmezni szoktuk, a lakosság fent jelzett része magát vallásos személyként definiálja. Emellett, saját állítása szerint, a lakosság 23 százaléka hetente egyszer templomba jár, 7,6 százaléka pedig hetente többször is. Ezek a számok ezúttal is az ország lakosságának európai viszonylatban kiemelkedően erős vallásosságát mutatják (a magukat vallásosnak tekintők átlagos aránya az Európai Unió szintjén 50 százalék körül van). Ugyanakkor, ha a mostani felmérés eredményeit összevetjük a korábbi adatokkal, az derül ki, hogy semmi sem változott: a 2018-as európai értékrendkutatásban ugyanerre a kérdésre válaszolva a lakosság ugyancsak 85 százaléka nevezte magát vallásosnak, és 31 százaléka állította, hogy hetente legalább egyszer templomba jár. (Az erdélyi magyarok körében ezek a számok kissé nagyobbak, de lényegében hasonlók: 2019-ben a magyar lakosság 89 százaléka nevezte magát vallásosnak, és 34 százaléka állította, hogy hetente legalább egyszer templomba jár.) A friss kutatásjelentés a vallásosság szocio-kulturális háttér-tényezőiről is közölt adatokat, meglepetés azonban e téren sem ér: mindkét mutató szerint a férfiak, a nagyobb településeken élők, a fiatalabbak és a magasabb iskolázottságúak kevésbé vallásosak.[i]
A kutatás újdonsága azonban az, hogy a vallásosság és a nemrég lezárult választási időszak során mutatott pártpreferenciák közötti kapcsolatot is mérte. A felmérés szerint az USR szavazói között a legalacsonyabb (64%), míg az AUR szavazói között a legmagasabb (97%) azok aránya, akik vallásosnak tartják magukat.[ii]
A másik két nagyobb párt az országos átlag szintjén áll e tekintetben, a PSD szavazóinak 87, a PNL szavazóinak 85 százaléka nevezte magát vallásosnak. Ezek az adatok összhangban állnak azzal, amit a pártok szavazótáborainak hátteréről már tudtunk, hisz az már az exitpoll mérések alapján is kiderült, hogy az AUR-ra inkább az idősebbek, a falvakban és kisvárosokban élők és az alacsonyabb iskolázottságúak szavaztak, azaz azok a csoportok, amelyek egyúttal vallásosabbak is, míg az USR-re szavazók inkább a fiatalabbak, iskolázottabbak és nagyvárosokban élők voltak, azaz a kevésbé vallásos csoportok.[iii] Érdekes képet mutat azonban a templomba járás gyakoriságával kapcsolatos eredmény: e téren ugyanis a PSD és az AUR között már nem áll fenn a feljebb említett különbség. A hetente legalább egyszer templomba járók aránya e két pártban 37 és 38 százalék (a különbség gyakorlatilag elhanyagolható), szemben a PNL szavazók 33 és az USR szavazók 16 százalékával. Azt mondhatnánk tehát, hogy az AUR szavazói a PSD szavazóitól e tekintetben leginkább nem tényleges vallásosságukban különböznek, hanem abban, hogy magukat vallásosabbnak tartják. Érdekes a PNL szavazótábora esetében, hogy a hetente többször templomba járók aránya esetükben a legmagasabb (20 százalék, míg a PSD és az AUR esetében ezek aránya csak 7–7%), aminek egy lehetséges magyarázata lehet az evangelikál egyházak híveinek nagyobb aránya a PNL szavazótáborban, amit néhány politikai elemző állít[iv], ám ezt a magyarázatot alátámasztó adatunk egyelőre nincs.
Ez a kutatás világossá tett tehát egy fontos fejleményt, nevezetesen, hogy a román politikai életben vallási szempontból egy olyan polarizált helyzet alakult ki, amelyben a mainstream pártoktól elhajló két „protest” irányzat vallásosság szempontjából ellentétes irányú: míg az egyikben inkább az átlag alatt vallásosakat találjuk, a másikban az átlag fölött vallásosak tömörülnek. A vallásosságnak ez a fajta korrelációja a román politikai spektrummal többé - kevésbé eddig is létezett, mára azonban felerősödött. Ez a felerősödés pedig, amint az a legutóbbi választási időszakban látványosan nyilvánvalóvá vált, együtt járt a vallási tematikának a politikai üzenetekbe való beépülésével is.
A tavalyi és idei romániai választási kampányban minden korábbihoz képest erőteljesebben voltak jelen vallási témák. Ezek három áramlata beazonosítható.[v] Elsőként az amerikai evangelikál fundamentalizmusból eredő, konzervatív-keresztény eszmekör érhető tetten, melynek központi elemei a társadalmi rend keresztény értékekre alapozása, a hit, a tradicionális család fontosságának hangsúlyozása, az LMBTQ mozgalom veszélyként láttatása. A nyugati országok ideológiai színterein, a jobboldali konzervatív pártok retorikájában jellemzővé vált elemek köszönnek tehát itt is vissza. Másodikként, egy ortodoxizmusnak nevezhető eszmei irányzat körvonalazható, amely erősen hagyományelvű, néha egyenesen antimodernista, a román ortodoxia egyedülálló szerepét hangsúlyozza a nemzeti identitásban és a nemzeti jövőképben, szélsőséges változataiban poszt-legionárius, ultranacionalista eszméket is tartalmaz. Harmadikként pedig, teljesen új jelenségként, egy ezotérikus vallási diskurzus is megjelent, a New Age jelenségre jellemző fogalmak használatával (energia, tisztaság, fény, rezgés), apokaliptikus narratívákkal (sötétség és fény harca) és a nemzet mitikus küldetésének gondolatával. Ezek a vallási diskurzusok nem valamely párt által kidolgozott koherens rendszerek, inkább vallási témák lazán összekapcsolódó motívumhálói, amelyeket a különböző szereplők különböző mértékben, néha ezek elemeit kombinálva építettek be a retorikájukba. Az általános nemzeti-keresztény motívumok, különböző mértékben ugyan, de gyakorlatilag minden párt retorikájában megjelentek. Az ortodoxista diskurzus legerősebben az AUR retorikáját itatta át, a keresztény-konzervatív elemekkel keveredve. Az ezoterikus elemek kizárólag Călin Georgescu kampányára voltak jellemzők, de nem kizárólagosan, hanem erősen keveredve az ortodoxizmus elemeivel is, és természetesen az általánosabb keresztény-konzervatív retorikai elemeket sem mellőzve.
Ezek a vallási retorikák a legutóbbi választási kampányban váltak nagyon szembetűnővé, de ha végig követjük vallás és politikai rendszer viszonyának történetét, korántsem meglepő. A rendszerváltás óta eltelt három és fél évtized alatt a román politikai mező viszonya az egyházakkal és a vallással sajátos módon alakult. Míg az első 30 évben ez a viszony nagyrészt abban a kérdésben merült ki, hogy az egyházak melyik párt számára mozgósítanak, 2020 óta a vallási üzenetek egyre inkább a politikai diskurzusok részévé váltak, és a leadott szavazatokért folytatott harc kimenetelében immár a vallási meggyőződések is önálló szerepet játszanak.
A vallásra való hivatkozás, a vallási elemek, szimbólumok használata már a rendszerváltás első, zűrzavaros napjaiban megjelent a politikában. A kialakuló politikai felállásban a vallásra való hivatkozás a kommunista utódpárttal, a FSN-vel szemben kiépülő ellenzék antikommunista retorikájának egyik elemévé vált. Ahogy azt egy politikai elemző összefoglalja, a temesvári tüntető tömeg a még hatalmon levő rendszerrel szembeni tiltakozásként mondta a Miatyánkot, a menekülő Ceaușescu helikopterének felszállását követően pedig a tévében elhangzó egyik első, ikonikussá vált mondat ez volt: „Dumnezeul și-a întors fața către români”, azaz „Isten a román nép felé fordította arcát”.[vi] Vallás és politika viszonya e korszakának másik nagy erejű szimbolikus pillanata volt az is, amikor Emil Constantinescu államelnökjelölt a választási kampányban ezt a kérdést szegezte Iliescu-nak: „Domnule Iliescu… dumneavoastră credeți în Dumnezeu?” (Iliescu úr... ön hisz Istenben?) Később, a FSN eltűnésével és az új pártrendszer stabilizálódásával, illetve az egyházak állami finanszírozási rendszerének ezzel párhuzamos kialakulásával, az egyházak az új politikai rezsim egészének egyfajta szövetségesévé váltak. Jól szimbolizálja ezt, ahogy az ortodox egyházi jelenlét az állami protokoll állandó részévé vált. Egyház(ak) és politika ily módon stabilizálódó viszonyában az egyházak intézményileg viszonylag távol tartják magukat a politikától, politikai szerepük a papok személyi szintjére tolódik, és nagyrészt arra korlátozódik, hogy a választások során mozgósítanak-e vagy sem, és ha igen, melyik pártnak.[vii]
2019-től ez a viszony megváltozik, az AUR megalakulásával vallás és politika relációjának új korszaka kezdődik. Ez a változás tulajdonképpen korábbra nyúlik vissza, a Coaliție pentru familie (Összefogás a családért) nevet viselő civil mozgalom 2015-ös megalakulásához. E mozgalom több tucatnyi konzervatív vallási szervezet összefogásaként született, olyan szervezetek kezdeményezésére, amelyek közös vonása az EU-csatlakozást követő kulturális liberalizációval kapcsolatos félelmek, az abortuszellenesség, a nemzetközi migráció során megtapasztalt szekuláris nyugati értékrend térnyerésétől való félelem (lásd Bognariu-ügy[viii]) állnak a hátterében. A mozgalom konkrét célja a család hagyományos formájának alkotmányban rögzítése, amelynek érdekében alkotmánymódosító népszavazást kezdeményeztek. Bár e népszavazás mögé gyakorlatilag az összes politikai párt beállt és különböző mértékben ugyan, de az összes egyház is támogatta (különösen az ortodox és a neoprotestáns egyházak), az alacsony részvétel miatt a népszavazás kudarcba fulladt. Az ügy mögött feltételezett széleskörű társadalmi támogatottság hiányának megtapasztalása a politikai szereplők részéről egy hátralépést eredményezett, a mozgalmat szervező, fundamentalista irányultságú ortodox és evangelikál szervezetek kialakult hálózata pedig irányvesztett helyzetbe, egyfajta légüres térbe került. Ebben a helyzetben lép színre az AUR, felkarolva a mozgalom ügyét, annak céljait beépítve politikai programjába. A mozgalom általános konzervatív-keresztény céljain azonban túllép az AUR, programjában a legionárius mozgalom vallási eszméiből is merít. Az AUR pártprogramjában az általános keresztény-konzervatív toposzok mellett az ortodoxiát is fő helyre állítja, azt a nemzeti megújulás forrásává és eszközévé emeli, ellehetetlenítve a mozgalom evangelikál szereplőinek helyzetét, de maga mögé állítva számos ortodox fundamentalista szervezetet, melyek között szép számmal akadnak nyíltan a legionárius mozgalom eszméit hirdetők is (pl. Frăția Ortodoxă, azaz Ortodox Testvériség).
Az ezotérikus vallásosság politikai színrelépése látszólag kakukktojás ebben a történetben. E jelenség mögött egy olyan vallási folyamat áll, amely jól ismert a szekularizálódó nyugati társadalmakból, és amely a hazai vallásszociológiai kutatásokból is kitűnik. Ezt a jelenséget a vallás individualizálódásaként és fokozódó szubejktivizálódásaként szokták leírni, melynek eredménye egy úgynevezett barkácsolt, vagy bricolaj-vallásosság. Az individuális vallási világképek a legkülönbözőbb forrásokból merítenek, melyek között a horoszkópok, a kristályok csodatevő ereje, az energiák áramlásának misztikus elmélete, de az alternatív gyógymódok, a természetgyógyászat és további megszámlálhatatlan motívum is megjelenik (ezek egy részét szokás a New Age címkével illetni), de a feltételezett ősvallások elemei is megtalálhatók közöttük (napkultusz, sámánizmus, dák vallás stb.).[ix] Olyan vallási nézetekről, pontosabban vallási és kvázi-vallási jellegű elemek nem koherens rendszereiről van szó, amelyek tudományos szempontból tudománytalannak, az intézményesült vallások szempontjából babonás-mágikus hiedelmeknek számítottak, ezért a klasszikus média korában a nyilvánosságba nem tudtak bekerülni, és érthető módon a politikai diskurzusokban sem volt helyük. E téren történt mélyreható változás az internet, majd a közösségi média megjelenésével, és a nyilvánosság ezzel járó decentralizációjával: a közösségi médiában e vallási tartalmak elérhetősége nem csak lehetővé vált, hanem az algoritmusok által egyenesen támogatottá is. Az itt tárgyalt alternatív világnézeti elemek láthatóságának és népszerűségének hullámszerű növekedését okozhatta a koronavírus-járvány időszaka, amikor erősen megingott a tudományba vetett hit. Ezt a fajta kvázi-vallási világképet jelenítette meg nagy sikerrel politikai diskurzusában Calin Georgescu. Sikere mögött ott állt az ezotérikus szervezetek támogatása (a MISA jógaiskola például történetében először feladta politikai semlegességét és nyíltan támogatta Georgescut[x]), de az is, hogy a vallási diskurzusba sikeresen beépültek az ortodoxizmus egyes elemei is, mint például, hogy Románia a „fény nemzete”, kozmikus küldetés hordozója.
A politikai nyilvánosságban jelenleg fellelhető vallási tematizációk leltára nem volna teljes, ha nem említenénk meg a „protest” irányzatok másik, szekuláris irányba mutató pólusát, amely, úgy tűnik, az utóbbi időben szintén megerősödött. Az egyházak, elsősorban az ortodox egyház társadalmi térnyerésével szembeni álláspontok közvetlenül a rendszerváltás utáni években alig fogalmazódtak meg. Az egyházi kezdeményezésekkel szemben álló véleményeknek egyetlen bukaresti humanista csoport adott hangot, amely szervezetileg a Societatea Umanistă Română (Román Humanista Társaság) egyesületben öntött formát, és amely a laikus állam, vallás és állam szétválasztása, a közoktatás laikus jellegének megőrzése mellett küzdött. A rendszerváltás utáni első évtizedben célkitűzései oly mértékben az általános társadalmi tendenciák ellenébe mentek, hogy politikai becsatornázásuk valamelyik párt programjába teljesen képtelenség volt. Az idővel inaktívvá váló szervezet eszmei hagyatékát az Asociația Umanistă Română (Román Humanista Egyesület) egyesület vitte tovább, valamint a hasonló célokat követő Asociația Secular-Umanistă din România (Romániai Szekuláris-Humanista Egyesület) – mindkettő 2010-ben jelent meg a színtéren. Az elmúlt három és fél évtizedben az ezek körüli csoportosulások voltak azok, amelyek a nyilvánosságban hangot adtak egyet nem értésüknek a vallásoktatás közoktatásba való bevezetésekor, a vallási szimbólumok közintézményekben való használatával szemben (ikonok az iskolákban polémia), felléptek az evolúció iskolai tananyagból való kiiktatására tett kísérletkor. Ezeknek a törekvéseknek a többsége az USR megjelenését követően nyert politikai érvényesítési formát, általa került be a politikai nyilvánosság vitáiba. Az utóbbi időszakban több olyan esemény is történt, amelyek kapcsán egyházellenes vélemények a korábbiaknál nyíltabban fogalmazódtak meg és váltak nyilvános viták tárgyává. Az egyik első ilyen esemény a Nemzet Megváltásának Katedrálisa (Catedrala Mântuirii Neamului) építésének terve. A szóban forgó csoportok magát a giga-projekt lényegét is támadták, de különösen nem értettek egyet annak közpénzből való finanszírozásával, érveik a lakosság széles köreivel rezonáltak. Ezt követte a Colectiv klubban történt tragédia, amely kapcsán az ortodox egyház első, empátiát nélkülöző megnyilvánulásai erős egyházellenes érzéseket gerjesztettek. Az egyházellenesség legerőteljesebb artikulálódása, úgy tűnik, ez esetben is a pandémia kapcsán következett be, amikor az ortodox egyház nem foglalt állást egyértelműen a kijárási tilalom betartása és a védőoltások alkalmazása mellett, nem lépett fel a hatósági intézkedéseket nyíltan megszegő, azok betartása ellen buzdító rebellis papjaival szemben, majd amellett lobbizott, hogy a legfontosabb zarándoklatokat a veszélyforrások ellenére is megtartsák. Ez volt az a kontextus, amelyben az egyházellenes vélemények az elmúlt három és fél évtized alatt a legerősebben nyilvánultak meg, és amelyeknek a politikai térben is megtörtént a felvállalásuk az USR részéről.
A posztkommunista korszak három és fél évtizede után a román politikai viták részévé váltak a vallási meggyőződések is. Pártprogramokban, választási szlogenekben immár kikerülhetetlenül feltűnnek a fentiekben elemzett tematikák. Egy olyan kétpólusú diszkurzív tér alakult ki, melynek egyik pólusát a szekularitás–laicitás irányába mutató nézetek, másik pólusát pedig vallási meggyőződések különböző irányzatai alkotják. A magyar politikai diskurzusban ezek a vallási tematizációk egyelőre nem jelentek meg[xi], ám így is adódhatnak olyan helyzetek, amikor a magyar szavazók is érintettekké válnak e témákban – például egy magyar jelölt nélküli elnökválasztás esetén, amilyen a legutóbbi is volt, amikor a kampányüzeneteket nem lehet figyelmen kívül hagyni.
De ezekre a fejleményekre azért is érdemes figyelni, mert abból, amit az erdélyi magyarok értékrendjéről és vallási vonzódásairól tudunk, arra következtethetünk, hogy a tárgyalt vallási tematizációk iránt a magyarok körében is van nyitottság. Vallásosságuk mértékében és jellegében az erdélyi magyarok nem különböznek lényegesen a román lakosságtól. A társadalompolitika nyugati típusú liberalizációjának térnyerésétől való félelemből fakadó konzervatív–keresztény irányultság iránti rokonszenv a magyarok körében is széles körben jelen van. Az ezoterikus irányzat szintén erőteljesen érvényesül a magyarok körében. Az ortodoxizmusnak kevésbé van magyar megfelelője, de a Georgescu kampányában látott nemzeti ezotériának annál inkább – a neosámánizmus és az ősmagyar vallás kultuszai igencsak népszerűek a magyarok körében is.[xii] Az USR körül érzékelhető egyházellenesség és laicitásigény magyar megfelelője a nyilvánosságban nem látható, ám a háttérben minden bizonnyal létezik, hiszen a magyarok több mint tíz százaléka saját meghatározása szerint nem vallásos.
A nagyobb mértékű odafigyelés tehát indokolt, többek között azért is, mert ezek a vallási irányzatok veszélyeket is hordozhatnak. A konzervatív–keresztény értékcsomag érvényesítése sokak számára kívánatosnak tűnhet, ám egy olyan erősen tradicionális értékek szerint működő társadalomban, mint amilyen Románia és az erdélyi magyarság[xiii], egy konzervatív fordulat diszfunkcionális, antimodernista attitűdöket eredményezhet. Az ezoterikus irányzat sok szálon tudományellenességbe és összeesküvés-elméletekbe torkollhat, a nemzeti ezotéria pedig az isteni kiválasztottság és az idegengyűlölet melegágya lehet.
Kiss Dénes
[i] A kutatás részletesebb vallási vonatkozású eredményei itt érhetők el: https://www.inscop.ro/wp-content/uploads/2025/07/17.07.2025-BAROMETRUL-Informat.ro-INSCOP-Religiozitate.pdf
[ii] A szövegben a romániai pártok román nevének rövidítéseit használjuk, azaz: USR – Uniunea Salvați România / Mentsétek meg Romániát Szövetség, AUR – Alianța pentru Unirea Românilor / Románok Egységpártja, PSD – Partidul Social Democrat / Szociáldemokrata Párt, PNL – Partidul Național Liberal / Nemzeti Liberális Párt.
[iii] A CURS közvéleménykutató cég exitpoll mérésének eredményei a Valláskutató Intézet Facebook oldalán is elérhetők.
[iv] https://www.stiripesurse.ro/cozmin-gu-a-vorbe-te-despre-puterea-neo-protestan-ilor-nu-ne-am-dat-seama_1295662.html,
https://www.contributors.ro/partidele-romanesti-si-religia-un-mariaj-steril-ideologic/
[v] A kampányban megjelenő vallási toposzok módszertanilag megalapozott vizsgálatára egyelőre nem került sor, így ez a kategorizálás személyes, szubjektív benyomásokon alapul.
[vi] Mircea Dinescu szavai az elfoglalt román tévéstúdió első élő közvetítésében, 1989. december 22-én. https://www.youtube.com/watch?v=dqjPkyL1_Rg
[vii] https://www.contributors.ro/partidele-romanesti-si-religia-un-mariaj-steril-ideologic/
[viii] https://ro.wikipedia.org/wiki/Cazul_Bodnariu
[ix] E vallásosság-típus mutatójaként a kérdőíves kutatásokban a reinkarnációba és a telepátiában vetett hitre szoktak rákérdezni, mindkettőre Románia lakosságának 20–25 százaléka szokott igennel válaszolni. Lásd pl. https://openpresstiu.pubpub.org/pub/between-romania-hungary/release/1
[x] A MISA hivatalos honlapján Călin Georgescu nézeteinek már a választások előtt jóval teret adtak (https://yogaesoteric.net/dr-calin-georgescu-unde-merge-lumea-unde-mergem-noi/), a választási időszakban pedig aktívan mellette kampányoltak, jelenleg militánsan azt a nézetet képviselik, hogy Georgescu politikai koncepciós per áldozata.
[xi] Lásd Toró Tibor és Székely István Gergő tanulmányát, melyben részletesen kielemzik az RMDSZ kampányüzeneteit – ebben a konzervatív értékek tematizációja megjelenik ugyan, de vallási vonatkozások nélkül. https://regio.tk.hu/wp-content/uploads/regio-2025-2-book.pdf
[xii] Ennek az irányzatnak a hazai jelenlétéről lásd pl. Fejes, Ildikó (2015) A székely nemzet mítoszváltozatai: új székely nemzeti mitológia. In: Hubbes, László; Povedák, István (szerk.) Már a múlt sem a régi...: Az új magyar mitológia multidiszciplináris elemzése. Szeged, Magyarország: MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport. 1–17.
[xiii] A 2019-es Európai Értékrendkutatás erdélyi magyarokra reprezentatív adatfelvételének egyik fő tanulsága az volt, hogy a legszélesebb értelemben vett Európában is az erdélyi magyarok értékrendje rendkívül konzervatív, https://www.maszol.ro/index.php/tarsadalom/134385-felmeres-az-erdelyi-magyarok-a-romanoknal-is-elutasitobbak-a-bevandorlokkal-szemben vagy https://www.erdely.ma/erdelyi-ertekrend