Társadalomtudományi konferencia, Kolozsvár
Szervezők: Valláskutató Intézet – BBTE Római Katolikus Teológiai Kar
Helyszín: Vallásszabadság Háza
Időpont: 2025. június 23., 15.00 – 20.00 óra
A konferencia a szerzetesrendek 20. századi alkalmazkodási stratégiáit állítja középpontba társadalomtudományi nézőpontból. Az előadások a jezsuiták, a ferencesek és több női szerzetesrend történetét tárgyalják, különös tekintettel az etnikai, politikai és egyházpolitikai kihívásokra. A résztvevők elemzik az államosítás, a vallásüldözés és a közösségi ellenállás formáit, valamint a vallási reziliencia működését. A konferenciát záró beszélgetés az egyházi közösségek múltbeli túlélési stratégiáival és jelenkori alkalmazkodóképességével kapcsolatos közös gondolkodásra hívja a résztvevőket.
Program
Bánkuti Gábor (Pécsi Tudományegyetem) – A romániai jezsuiták a 20. században
Az előadás a román provincia történetét a nemzeti és társadalmi kötelékek és a Szentszék keleti missziós várakozásai interakciójának összefüggésében vizsgálja. Az első világháborút követően Románia a régió legszélesebb etnikai, kulturális és felekezeti palettáját felmutató államává vált. Az itt élő népek felekezeti megoszlása nagyban fedte a nemzeti tagolódást, a nyelvük és vallásuk által meghatározott közösségek a gazdasági – társadalmi – kulturális szerkezet különféle mintáihoz kapcsolódtak. Ebben a közegben szerveződött meg a jezsuiták etnikai és felekezeti határokon átívelő közössége. A (görögkatolikus) román, valamint a (római katolikus) magyar és lengyel nemzetiségű rendtagok tevékenységének bemutatása olyan metszetet kínál, mely a 20. századi romániai viszonyok – és azon belül Erdély helyzetének – szinte minden problematikus vonatkozását érintve járja körül a következő kérdéseket: Hogyan viszonyultak a térséggel kapcsolatos római elképzelésekhez a helyi szereplők? Az elvárások és az adottságok miként alakították a jezsuiták romániai közösségét? Az etnikai és felekezeti ellentétek tűzvonalában milyen válaszokat adtak az impériumváltások és politikai fordulatok okozta kihívásokra? Teszi mindezt a romániai kommunista egyházpolitika jellemző vonásaira, és ehhez kapcsolódóan a jezsuiták stratégiáinak, üldöztetésének és földalatti (katakomba) működésének főbb jellemzőire fókuszálva.
Szabó Xénia (Erdélyi Ferences Gyűjtőlevéltár) – „A kérdésben alku nincs. Mi nem adhatunk át semmit még kevésbé egy kolostort!” Az erdélyi ferences rendtartomány kihívásai az államosítás közepette
Az idézett mondat az Erdélyi Ferences Rendtartomány 1254/1949-es számú hivatalos levelezéséből származik, amelyben P. Benedek Fidél OFM tartományfőnök válaszként küld a dési házfőnök megkeresésére. Utóbbi arról számolt be, hogy a Magyar Népi Szövetség képviselői a kolostor iskolai célú átadását kezdeményezték. Hasonló forgatókönyv játszódott le a tartomány többi 25 kolostora esetében is: kezdetben formális, gyakran alaptalan indokokra hivatkozva történtek megkeresések, amelyeket hamarosan erőszakos kisajátítások követtek.
Az előadás célja, hogy áttekintést nyújtson az erdélyi obszerváns ferences rend közösségeit 1949-től sújtó államosítási intézkedések folyamatáról, különös tekintettel azok egyházi, társadalmi és intézményi következményeire. Az előadásban felhasznált dokumentumok túlnyomó többsége a 2019-ben Kolozsváron újraszervezett tartományfőnöki levéltárból származnak. Ennek elődje 1949. szeptember 23-án államosításra került, azonban mintegy 50 iratfolyóméternyi levéltári anyag – kisebb csodával határos módon – fennmaradt, és jelenleg is hozzáférhető a kutatás számára.
Bögre Zsuzsanna (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) – Négy rend, négy mintázata a vallási rezilienciáról (1950–1990)
1950-ben feloszlatták a szerzetesrendeket Magyarországon. Az előadás négy női szerzetesrend túlélési stratégiáját hasonlítja össze, amelyek egymástól különböző módon küzdöttek a megmaradásért. A különbözőségek ellenére egy hasonlóságot kiemelhetünk velük kapcsolatban: a vallásos identitás fenntartására való törekvésüket. Kérdés, hogy mely rendnek hogyan sikerült megmaradni, új struktúrát kiépíteni, vagy éppen felhagyni a hagyományos formákkal? Kik voltak azok a szerzetesnők, akik vállalták hivatásukat az ellenséges politikai környezet ellenére, a börtön árnyékában? Milyen körülmények mellett működtek sikeres és kudarcra ítélt stratégiák.
Az előadás kitér az élettörténeti narratívák jellemzésére életkori szakaszokra és élethelyzetekre vonatkozóan, rámutatva a közösség, a társadalmi környezet és az egyéni erőforrások fontosságára.
Végül felhívja a figyelmet a vallási reziliencia fogalmának összetettségére, a reziliens magatartás működési feltételeire, illetve a reziliencia kiüresedésének veszélyére.
Záróbeszélgetés
Meghívottak: Gábor Csilla, Homa Ildikó, Bokor Zsuzsa, Böjte Csongor
Moderátor: András Szabolcs