A katolikus pap, hagyományosan, elsősorban liturgus volt, a protestáns inkább tudós. A jövő lelkésze viszont idegenvezető kell legyen. Esetleg edző vagy igazgató, olyan valaki, aki elvezeti az embereket a vallásos valóság ajtajához. Klaas van der Kamp mondja a fentieket, és ami miatt szerinte ez a szerep-újragondolás elkerülhetetlen, az az a kulturális változás, melyet az internethasználat elterjedése és az ezzel járó decentralizált információáramlás váltott ki. A Z-generáció megkerülhetetlen valóság: a 19–29 éves korosztály számára a szélessávú internet már magától értetődő adottság, és mindannyian zsebükben hordják a világ összes könyvtárába szóló belépőt. Számukra már nem a tudáshoz való hozzáférés a kihívás, hanem a tudások közti eligazodás.
Az információ bőségének nem csak az eligazodás kényszere lett a következménye, hanem az is, hogy több a minket érő ingerek mennyisége, mint amennyinek a befogadására az agyunk biológiailag képes. Emiatt az információs társadalom egyben a figyelemgazdaság társadalma is, míg információból egyre több van, az annak befogadására képes figyelemből nem lett több, így az emberek figyelmének a megszerzése egyre fontosabb, és egyre nehezebb kihívás – mondja Molnár-Kovács Dorottya, Herbert A. Simonra hivatkozva. Az emberek figyelméért ma már gazdasági szereplők sokasága verseng – és ezekkel kell az egyházaknak is versenybe szállniuk, ha meg akarják szólítani a személyesen már nem elérhető híveiket. Kérdés azonban, hogy be lehet-e szállni e versenybe úgy, hogy az eredeti célok tarthatók legyenek. A figyelem megszerzésének módszerei ugyanis igencsak eltérnek az egyházi kommunikációban megszokottól. A jól bevált, üzleti célú, online kommunikáció az emberek ingerküszöbének eléréséhez olyan elveket követ mint:
- Normasértésre koncentrálás – tudva, hogy a figyelmet elsősorban a deviáns helyzetekről, esetekről szóló beszámolók kaparintják meg;
- Negativitásra törekvés – hisz a rossz hírekre jobban odafigyelnek az emberek;
- Valósidejűségre törekvés – mivel az aktualitásokat előnyben részesítik a hosszabb távon, netán a távoli jövőben aktuálissá váló kérdések helyett;
- Rövid formátumra törekvés – az összetettebb gondolatok megfogalmazása helyett szövegtöredékek, kulcsszavak és felsorolások használatára, hogy az felületes görgetés közben is elolvasható legyen.
Az olvasási szokások is alapvetően megváltoztak, az írott szövegeket többször is átolvasó, azok mélyebb jelentéseinek megértésre törekvő, intenzív olvasás helyett egy extenzív olvasási mód vált elterjedté, amelyben az olvasó a lehetséges témák minél szélesebb körére igyekszik – szükségszerűen felületes – rálátást nyerni. És ezzel együtt felerősödik a vizualitás iránti igény is, festmények helyett immár szakszerűen megtervezett mémek válnak a fantáziát serkentő információhordozókká.
Be kell-e egyáltalán szállni ebbe a figyelem-vadászat versenybe, és ha igen, milyen céllal? Az egyház és a kereszténység közmegítélésének, imidzsének a javítása legyen a célkitűzés? Vagy a megszólítottak átvezetése az online információözönből „az értelmesség forrásához”, netán a „részvétel élményéhez”?
E gondolatok forrása egy nemrég megjelent tanulmánykötet, melyben magyar és holland lelkészek a koronavírus járvány által kiváltott online tevékenységük tapasztalatait összegzik. A Lélek online. Gyülekezet- és közösségépítés a digitális korban című kötetben a pozitív tapasztalatokat, jógyakorlatokat próbálták összegyűjteni. Az erdélyi tapasztalatokról Beke Boróka, Pap Ákos és Varga Zoltán református lelkészek írtak, a hollandiai tanulságokról Theo Hettema, Klaas van der Kamp, Jaap Oosterhuis és Gert Landman, a debreceni Molnár-Kovács Dorottya pedig egy kiváló kommunikáció-elméleti tanulmánnyal gazdagította a kötetet.
