Az Erdélyi Társadalom folyóirat legújabb száma vallási témájú tanulmányokat tartalmaz. A lapszámban egy 2021 végi online konferencián elhangzott előadások írott változata jelent meg, Romániában és Magyarországon tevékenykedő valláskutatók tollából. A szerzők között néprajzkutatók, antropológusok, szociológusok, teológusok, pszichológusok, irodalmárok egyaránt találhatók, egy sokszínű lapszámot eredményezve, amely tükrözi a vallástudományi megközelítések sokszínűségét.
Máté-Tóth András: Sebzett kollektív identitás és vallásértelmezés
E tanulmányban a szerző amellett érvel, hogy a kelet-közép-európai régió társadalmi és vallási változásait elsősorban nem a modernizáció és a szekularizáció paradigmái mentén, hanem a sebzett kollektív identitás és a szekuritizáció teorémái mentén lehet adekvát módon értelmezni. A vallás maga is szekuritizációs jellegű, hiszen elsősorban veszélyeket jelöl ki, és ezeket az isteni hatalom közbenjárásával próbálja elhárítani. A vallásnak ezt a lényegi vonását az imádság elemzésével igazolja. A vallás szekuritizációs jellege és a köztesség társadalmainak biztonságigénye között szoros összefüggés mutatható ki – elsősorban is a kelet-közép-európai régióban. Mindezek alapján a vallási folyamatok értelmezése számára új lehetőségek kínálkoznak azzal, ha a biztonság és biztonságosítás vonatkozásait helyezzük előtérbe.
A tanulmányban a szerzők azt vizsgálják meg, hogy a magyar társadalom történelmi traumákra épülő narratívája milyen kapcsolatban áll más olyan tényezőkkel, mint a regionális köztesség érzése, az emlékezet, a jóllét vagy éppen a válaszadó személyisége (autoriter személyiségjegyek iránti szimpátia, politikai orientáció, vallásosság). A vizsgált változók közötti kölcsönhatások feltárásához hálózatelemzést alkalmaznak. Az eredmények pedig azt mutatják, hogy a legmarkánsabb kapcsolat a politikai orientáció és a történelmi traumákra fókuszáló önleírás, illetve ez utóbbi és az autoriter személyiségjegyek iránti szimpátia között figyelhető meg, de jelentős kapcsolat van a vallásosság és a politikai orientáció között is.
Török Emőke, Biró Emese: Lelkésznők életpályája és karrierdöntései
A Károli Gáspár Református egyetemen tanító két szerző tanulmányában azt vizsgálja, hogyan épül fel, hogyan konstruálódik meg Magyarországon a nők számára a lelkészi életpálya. A lelkésznők pályáját meghatározó döntésekre fókuszálnak, illetve azokra a környezetük felől érkező vagy intézményi keretekből adódó hatásokra (akár kényszerekre), amelyek ezeket a döntéseket formálják. A nők számára a lelkészi pályához még ma is sajátos nehézségek kapcsolódnak. Ezek részben beleilleszkednek a nők más pályákon is tapasztalható munkaerőpiaci hátrányaiba (horizontális szegregáció és üvegplafon, a hagyományos nemi szerepekből adódó elvárások, sztereotípiák és előítéletek), részben viszont a világi foglalkozásokhoz képest sajátos jellegzetességeket mutatnak. Bemutatják, hogy ezen feltételek mellett a lelkésznők döntései lényegében három tipikus „karrierstratégiává” állnak össze. Mindhárom stratégia esetében jellemző, hogy a szakmai és magánéleti döntések elválaszthatatlanul összekapcsolódnak egymással.
Peti Lehel: Pünkösdizmus és szociális integráció: egy csángó asszony vallásváltása
A moldvai roma, ortodox román és csángó pünkösdi közösségekben kutató szerző egy moldvai katolikus faluban pünkösdizmusra áttérő csángó asszony történetét elemzi. Az elemzésből rálátás nyílik a személy életét meghatározó normarendszer és az intézmények működésére, a római katolikus közösség reakciójára, a család válaszára, valamint a papnak a helyzetre alkalmazott stratégiájára. John Lofland és Rodney Stark 1967-ben megjelent, vallási megtérések szempontjait meghatározó modellje mentén bemutatja a pünkösdizmushoz való közeledésében legfontosabbnak ítélt életeseményeit, valamint a világképének alapvető változásait.
E tanulmányban a szerzők a magyarországi Everness életmódfesztiválon 2016-tól végzett többszöri kutatás eredményeit publikálják, a magyarországi vallási helyzettől való eltérésre és a „spiritualitás” fogalmi meghatározásának nehézségeire fókuszálva. A 20. század második felétől egyre populárisabb „maga módján vallásos” kategóriába tartozók számának növekedése és különböző kutatások azt mutatják, hogy a hagyományos vallási megközelítés mellett alternatív felfogások is megjelennek. A spiritualitás fogalmának használata egyfajta betekintést adhat ezen alternatív módszerekbe, azonban tipologizációs nehézségei miatt nem fedi le teljes mértékben a valóságot. A fesztiválvallás olyan módszertani és empirikus keretet ad ezen vizsgálódásokhoz, amely megmutatja az alternatív megközelítések mibenlétét. Az Everness Fesztivál látogatói háromféle motivációból látogatják a fesztivált: ezoterikus, spirituális tevékenységek végzése, pszichológiai vonatkozású, önismereti gyakorlatok végzése és testi-lelki egyensúlyra fókuszáló, gyógyító módszerek gyakorlata céljából. Ezt a három látogatói halmazt tárják fel empirikusan a tanulmányban, és ennek eredményeit mutatják be a fesztiválvallás koncepciójának keretein belül.
László Tamás: Vallási képlékenység a magyar társadalomban
A tanulmány, nagymintás kérdőíves adatfelvétel alapján, a vallásos és vallástalan csoportok között elhelyezkedő igen társadalmi réteget, a képlékeny vallásosságúak tömegét vizsgálja. A magyar társadalmon belül – e mérés szerint – 63,2 százalék azok aránya, akik a képlékeny vallásosságúak tömegét alkotják. A képlékeny vallásosságúaknak összesen tíz klaszterét határozták meg (vágyvallásosok, élménykeresők, rutinkeresők, támaszkeresők, egyháztámogatók, egyházkerülők, vallásfogyasztók, magánykeresők, istenkeresők, jótékonykodók).
Gyorgyovich Miklós: Vallásosság és vallástalanság Magyarországon
E tanulmányban a szerző, kvantitatív adatok segítségével, egy új vallásosságklasztert dolgoz ki. Ennek alapján javaslatot tesz egy új vallásosságmérő változó használatára, arra az esetre, ha a kutatás során használt kérdőív terjedelme csak egyetlen, vallásosságra vonatkozó kérdés feltételét teszi lehetővé.
András Szabolcs: Dogmatikus identifikáció a jelenkori román társadalomban
A teológus szerző e tanulmányban azt mutatja meg, hogy miként hat egy identifikációs dogma a társadalomkép alakulására. Az identifikációs dogma olyan tantétel, amelynek felhasználásával nem egy teológiai kérdést akarnak tisztázni, hanem a hívők vallásos érzületére hatva befolyásolják a társadalomról kialakított politikai nézeteket. Ezt a folyamatot dogmatikus identifikációnak nevezzük. A tanulmányban a filioquetan kapcsán vizsgálja, hogy a jelenkori román teológiában és közbeszédben miként valósul meg ez a folyamat.
Hubbes László-Attila: A csíksomlyói pápalátogatás megítélésének digitális közösségi diskurzusai
A tanulmány Ferenc pápa 2019. június elsejei csíksomlyói látogatásának visszhangját vizsgálja, a pápa személyére és szerepére, a magyarság, a székelység nemzeti identitására, a Mária-kegyhely jelentőségére, a történelmi fontosságú alkalomra, a többség és kisebbség viszonyaira, az egyház szerepére vonatkozó vallási és szekuláris diskurzusokban. A pápalátogatás körül zajló közbeszédet – kulcsszavak alapján – elsősorban a digitális média anyagaiban, a közösségi oldalakon megjelenő nyilvános véleményekből, hozzászólásokból kibontakozó diskurzustöredékekben vizsgálja, valamint online kérdőívek és interjúk anyagaiban.
Újvári Edit: A jelhasználat sajátságai a lakota inipi rítusban. Vallásszemiotikai elemzés
A tanulmány a vallásszemiotika aspektusából, a szemiotikai alapfogalmak és elméletek alkalmazásával elemzi a lakota inipi (megtisztító) szertartás jelhasználatát. A szemantikai, szintaktikai és pragmatikai megközelítés a lakota inipi rítusnak egy vallásantropológiai forrásban megörökített leírásán alapszik. A szöveg részletes rítusleírása a kiindulópont a vallásszemiotikai elemzéshez, a jelek, jelalakzatok, jelaktusok meghatározásához, valamint annak megértéséhez, hogy ez a rítus milyen szerepet játszott a törzs életben. Az elemzés célja annak megértése, hogy a vallásgyakorló közösség milyen jelekkel és jelaktusokkal demonstrálja a vallási tanokat, a természetfeletti erőkkel való kapcsolattartást, és egyben hogyan fejezi ki a csoportkohéziót.
E tanulmányban a szerző a mítoszkritika módszerével vizsgálja a görög mitológiában kiemelt szerepet játszó sors és végzet megjelenési módjait Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regényében. Álláspontja szerint a Márai által megalkotott, mitikus elemekben gazdag történet mögött a görög sorsfelfogás sajátosságai sejlenek föl, Ananké sorsistennővel, az emberi élet fonalait szövő moirákkal, illetve Erósz alakjával, aki a regényben a sorsszerűség mozgatórugója. Ennek értelmében a regényben megjelenő, Erószhoz kapcsolódó filozófiai hagyomány feltárása is kiemelt szerepet kap.
A teljes lapszám elérhető online a folyóirat honlapján: https://erdelyitarsadalom.ro/archivum/korabbi-szamok/9-hungarian/korabbi-szamok/706-xx-evfolyam-1-szam-2022-1.html
A kötet forrásául sozlgáló konferencia szervezői:
Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszéke
Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézete
SZTE–MTA Convivence Kutatócsoport
Valláskutató Intézet, Kolozsvár