Erdélyi társadalom, migráció és az egyházak

Erdélyi társadalom, migráció és az egyházak

2023. április 18-án startolt el Valláskutató Intézet Forrpont-műhelysorozata. A Magyar Unitárius Egyház által működtetett Vallásszabadság Házában tartott első alkalmon Bálint Róbert Zoltán, intézetünk kutatója ismertette a jelenlévőkkel a rendezvény-sorozat célkitűzéseit: egyrészt az elmúlt harminc év romániai társadalmi változások erdélyi magyarságra is lecsapódó legfontosabb területeit kívánjuk áttekinteni, másrészt ezeknek az egyházakat és vallási életet érintő hatásait körüljárni. A felvezető előadásokat a témában jártas szakemberek tartják, akiket arra kértünk, hogy az adott témával kapcsolatban az utóbbi harminc év alatt felgyűlt ismereteket szintetizálják. E változások egyházi, vallási vonatkozásait az előadásokat követő műhelybeszélgetés keretében elemezzük erre felkért személyekkel.

A Forrpont-műhely első előadója Horváth István szociológus volt, aki a migrációs folyamatoknak Romániára és az erdélyi magyarokra gyakorolt hatásait mutatta be. A Romániából kiinduló migrációs rendszer kialakulása és az utóbbi harminc év nemzetközi vándorlási folyamatainak sajátosságai című előadásában először a migrációt meghatározó globalizáció történeti trendjeit vázolta. Mint az előadásból kiderült jelenleg a globalizáció második hullámában vagyunk, amelynek hatására az utóbbi évtizedekben a nemzetközi migráció minden korábbinál jobban megnövekedett, a migrálók száma szinte megháromszorozódott az 1980-as évekhez viszonyítva. Románia a kommunizmus idején kimaradt a globalizációból, e korszakban a migráció is szinte teljesen megszűnt. Az 1990-es évek elejétől viszont a migráció felélénkült, az elmúlt évtizedekben pedig a külföldön tartózkodó román állampolgárok száma több millióra emelkedett.

horvath

A rendszerváltás utáni években a román munkaerőpiac szerkezete drasztikusan átalakult, az ipari munkahelyek fele megszűnt, a lakosság jelentős része abszolút szegénységbe csúszott le. A külföldi munkalehetőség így sokak számára kívánatos alternatívának tűnt, a nyugati országok a kelet-Európából, főleg Romániából érkező bevándorlást ekkor erős vízum rendszerrel, adminisztratív akadályokkal igyekezett visszaszorítani. Ennek következtében a külföldi munkakeresésre kényszerült személyek egyre kreatívabbak lettek, ami a törvénytelenül külföldön tartózkodó román állampolgárok számának növekedését eredményezte. Románia Európai Unióhoz való csatlakozását követően a migráció keretei megváltoztak, és az immár tömegessé váló migráció új formái is kialakultak, így például elterjedtté vált a rekurrens, visszatérő migráció, amely az érintettek két vagy több ország közötti rendszeres mozgásával jár, de nem vezet végleges kivándorláshoz, legalábbis rövid távon. A migráció e második hullámának eredményeként a jelenleg nyugaton élő romániai diaszpóra létszáma a becslések szerint 2,5-2,8 millióra tehető. E népességben a magyarok aránya körülbelül 7-8 százalék, ami azt jelenti, hogy az erdélyi magyarok közül 200-250 ezer ember élhet és dolgozhat külföldön – összegzett dr. Horváth István.

Az előadást követő kerekasztal-beszélgetés meghívottjai Molnár Lehel piarista szerzetes, kolozsvári egyetemi lelkész, Fehér Attila evangélikus-lutheránus főtanácsos, dr. Vitus-Bulbuk István, református lelkész, a kolozsvári Apafi Mihály Református Egyetemi Kollégium lelkész igazgatója, valamint dr. Tódor Csaba, unitárius lelkész, a Protestáns Teológia Unitárius karának rendszeres teológiai tanára volt. A beszélgetést dr. Kiss Dénes, szociológus, egyetemi tanár, Intézetünk kutatási igazgatója moderálta.

kerekasztal

A kerekasztal részvevői a migráció gyülekezeti tagságra és közösségi életére gyakorolt hatásait tekintették át, gyakorlati példákkal világítva meg a jelenség különböző vonatkozásait. Terítékre került a migráció egyik sajátossága is, miszerint ez napjainkban nem egy hirtelen meghozott döntés alapján, egyik napról a másikra történő végleges távozás, hanem egy elhúzódó folyamatot jelent, ami újfajta kihívások elé állítja az egyházakat. Itt a kapcsolattartás lehetőségei kerültek megbeszélésre. Szóba került a román ortodox egyház viszonylag sikeres diaszpóra-politikája alkalmazhatóságának kérdése is. Végül az országon belüli, városról falura és faluról városra irányuló migráció egyházi vonatkozásait fejtették ki a beszélgetésben résztvevők.

nezok2

A Forrpont-műhely következő alkalmára 2023. május 16-án került sor. A du. 7 órakor kezdődő előadáson dr. Veres Valér, egyetemi professzor a romániai és erdélyi demográfiai változásokat mutatja be, melyet ez alkalommal is az egyházakat érintő kérdéseket feszegető kerekasztal-beszélgetés követ.

Valláskutató Intézet

Az érdeklődők figyelmébe ajánljuk az eseményről megjelent sajtóanyagot:

Az erdélyi migráció hatására az egyházak is egyre inkább kiürülnek - maszol.ro

A modern világ logikájába kódolt a kivándorlás: sokan vannak külföldön, és még többen mennének - kronika.ro

Gyuri Osztrákban van, Laji Németben, de húsvétra és karácsonyra hazajönnek - tudja, hány erdélyi magyar dolgozik külföldön? - foter.ro

 

 

 

 

Forrpont-műhely. Erdélyi társadalom és migráció

Forrpont-műhely. Erdélyi társadalom és migráció

Az elmúlt évszázadban az egyházak egy folyamatosan változó társadalmi környezethez alkalmazkodva töltötték be hivatásukat. A két világháború között az újonnan született román nemzetállamban a helyét kereső magyar közösség szolgálatában álltak, majd öt évtizeden át egy kisebbségellenes, ateista államban kellett megtalálják helyüket. A kommunista rendszer összeomlását követő átmeneti állapot után idővel egy új világrend szilárdult meg, melyben az erdélyi magyarság is egy előzmények nélküli, új helyzetbe került. A jelenben, a 21. századi erdélyi magyarok sorsát olyan tényezők alakítják mint a globalizálódott gazdaság, a nemzetközi migráció, a virtuális nemzetegyesítés, a globális kulturális áramlatok térnyerése, ennek részeként a szekularizáció és a vallási revitalizáció együttes jelenléte. E változások hatására az egyházakat érő társadalmi kihívások is nagymértékben módosultak.
 
A Forrpont-műhely célja egy olyan rendezvénysorozat szervezése, amelyben egyrészt a társadalmi változások legfontosabb területeit tekintjük át, másrészt ezeknek az egyházakat és vallási életet érintő hatásait kívánjuk körül járni, hat előadás és az ezeket követő műhelybeszélgetések keretében. A hat alkalom során a következő témákat járjuk körül: a magyar népesség demográfiai változásai, a kivándorlás és bevándorlás hatásai, társadalomszerkezeti átalakulások, gazdasági folyamatok és oktatás. A felvezető előadásokat a témában jártas szakemberek tartják, akiket arra kértünk, hogy az adott témával kapcsolatban az utóbbi harminc év alatt felgyűlt ismereteket szintetizálják. Az előadásokat műhelybeszélgetések követik, melyek keretében e változások egyházi, vallási vonatkozásait elemezzük erre felkért személyekkel.
 
Az első előadó Horváth István szociológus, aki a migrációs folyamatoknak Romániára és az erdélyi magyarokra gyakorolt hatásait járja körül „A Romániából kiinduló migrációs rendszer kialakulása és az utóbbi harminc év nemzetközi vándorlási folyamatainak sajátosságai” című előadásában.
 
Időpont: április 18., 18.00 óra
Helyszín: Vallásszabadság Háza

Vallásvariációk. Vallástudományi tanulmányok az Erdélyi Társadalom folyóiratban

Vallásvariációk. Vallástudományi tanulmányok az Erdélyi Társadalom folyóiratban

Az Erdélyi Társadalom folyóirat legújabb száma vallási témájú tanulmányokat tartalmaz. A lapszámban egy 2021 végi online konferencián elhangzott előadások írott változata jelent meg, Romániában és Magyarországon tevékenykedő valláskutatók tollából. A szerzők között néprajzkutatók, antropológusok, szociológusok, teológusok, pszichológusok, irodalmárok egyaránt találhatók, egy sokszínű lapszámot eredményezve, amely tükrözi a vallástudományi megközelítések sokszínűségét.

Máté-Tóth András: Sebzett kollektív identitás és vallásértelmezés

E tanulmányban a szerző amellett érvel, hogy a kelet-közép-európai régió társadalmi és vallási változásait elsősorban nem a modernizáció és a szekularizáció paradigmái mentén, hanem a sebzett kollektív identitás és a szekuritizáció teorémái mentén lehet adekvát módon értelmezni. A vallás maga is szekuritizációs jellegű, hiszen elsősorban veszélyeket jelöl ki, és ezeket az isteni hatalom közbenjárásával próbálja elhárítani. A vallásnak ezt a lényegi vonását az imádság elemzésével igazolja. A vallás szekuritizációs jellege és a köztesség társadalmainak biztonságigénye között szoros összefüggés mutatható ki – elsősorban is a kelet-közép-európai régióban. Mindezek alapján a vallási folyamatok értelmezése számára új lehetőségek kínálkoznak azzal, ha a biztonság és biztonságosítás vonatkozásait helyezzük előtérbe.

Kollár Dávid, László Tamás: Megfogyva bár, de törve nem? Sebzett kollektív identitás – egy magyarországi felmérés tükrében

A tanulmányban a szerzők azt vizsgálják meg, hogy a magyar társadalom történelmi traumákra épülő narratívája milyen kapcsolatban áll más olyan tényezőkkel, mint a regionális köztesség érzése, az emlékezet, a jóllét vagy éppen a válaszadó személyisége (autoriter személyiségjegyek iránti szimpátia, politikai orientáció, vallásosság). A vizsgált változók közötti kölcsönhatások feltárásához hálózatelemzést alkalmaznak. Az eredmények pedig azt mutatják, hogy a legmarkánsabb kapcsolat a politikai orientáció és a történelmi traumákra fókuszáló önleírás, illetve ez utóbbi és az autoriter személyiségjegyek iránti szimpátia között figyelhető meg, de jelentős kapcsolat van a vallásosság és a politikai orientáció között is.

Török Emőke, Biró Emese: Lelkésznők életpályája és karrierdöntései

A Károli Gáspár Református egyetemen tanító két szerző tanulmányában azt vizsgálja, hogyan épül fel, hogyan konstruálódik meg Magyarországon a nők számára a lelkészi életpálya. A lelkésznők pályáját meghatározó döntésekre fókuszálnak, illetve azokra a környezetük felől érkező vagy intézményi keretekből adódó hatásokra (akár kényszerekre), amelyek ezeket a döntéseket formálják. A nők számára a lelkészi pályához még ma is sajátos nehézségek kapcsolódnak. Ezek részben beleilleszkednek a nők más pályákon is tapasztalható munkaerőpiaci hátrányaiba (horizontális szegregáció és üvegplafon, a hagyományos nemi szerepekből adódó elvárások, sztereotípiák és előítéletek), részben viszont a világi foglalkozásokhoz képest sajátos jellegzetességeket mutatnak. Bemutatják, hogy ezen feltételek mellett a lelkésznők döntései lényegében három tipikus „karrierstratégiává” állnak össze. Mindhárom stratégia esetében jellemző, hogy a szakmai és magánéleti döntések elválaszthatatlanul összekapcsolódnak egymással.

Peti Lehel: Pünkösdizmus és szociális integráció: egy csángó asszony vallásváltása

A moldvai roma, ortodox román és csángó pünkösdi közösségekben kutató szerző egy moldvai katolikus faluban pünkösdizmusra áttérő csángó asszony történetét elemzi. Az elemzésből rálátás nyílik a személy életét meghatározó normarendszer és az intézmények működésére, a római katolikus közösség reakciójára, a család válaszára, valamint a papnak a helyzetre alkalmazott stratégiájára. John Lofland és Rodney Stark 1967-ben megjelent, vallási megtérések szempontjait meghatározó modellje mentén bemutatja a pünkösdizmushoz való közeledésében legfontosabbnak ítélt életeseményeit, valamint a világképének alapvető változásait.

Heidl Sára, Szilárdi Réka: Privát vallásosság, spirituális közösség. Az Everness Fesztivál résztvevőinek vallási/spirituális vizsgálata

E tanulmányban a szerzők a magyarországi Everness életmódfesztiválon 2016-tól végzett többszöri kutatás eredményeit publikálják, a magyarországi vallási helyzettől való eltérésre és a „spiritualitás” fogalmi meghatározásának nehézségeire fókuszálva. A 20. század második felétől egyre populárisabb „maga módján vallásos” kategóriába tartozók számának növekedése és különböző kutatások azt mutatják, hogy a hagyományos vallási megközelítés mellett alternatív felfogások is megjelennek. A spiritualitás fogalmának használata egyfajta betekintést adhat ezen alternatív módszerekbe, azonban tipologizációs nehézségei miatt nem fedi le teljes mértékben a valóságot. A fesztiválvallás olyan módszertani és empirikus keretet ad ezen vizsgálódásokhoz, amely megmutatja az alternatív megközelítések mibenlétét. Az Everness Fesztivál látogatói háromféle motivációból látogatják a fesztivált: ezoterikus, spirituális tevékenységek végzése, pszichológiai vonatkozású, önismereti gyakorlatok végzése és testi-lelki egyensúlyra fókuszáló, gyógyító módszerek gyakorlata céljából. Ezt a három látogatói halmazt tárják fel empirikusan a tanulmányban, és ennek eredményeit mutatják be a fesztiválvallás koncepciójának keretein belül.

László Tamás: Vallási képlékenység a magyar társadalomban

A tanulmány, nagymintás kérdőíves adatfelvétel alapján, a vallásos és vallástalan csoportok között elhelyezkedő igen társadalmi réteget, a képlékeny vallásosságúak tömegét vizsgálja. A magyar társadalmon belül – e mérés szerint – 63,2 százalék azok aránya, akik a képlékeny vallásosságúak tömegét alkotják. A képlékeny vallásosságúaknak összesen tíz klaszterét határozták meg (vágyvallásosok, élménykeresők, rutinkeresők, támaszkeresők, egyháztámogatók, egyházkerülők, vallásfogyasztók, magánykeresők, istenkeresők, jótékonykodók).

Gyorgyovich Miklós: Vallásosság és vallástalanság Magyarországon

E tanulmányban a szerző, kvantitatív adatok segítségével, egy új vallásosságklasztert dolgoz ki. Ennek alapján javaslatot tesz egy új vallásosságmérő változó használatára, arra az esetre, ha a kutatás során használt kérdőív terjedelme csak egyetlen, vallásosságra vonatkozó kérdés feltételét teszi lehetővé.

András Szabolcs: Dogmatikus identifikáció a jelenkori román társadalomban

A teológus szerző e tanulmányban azt mutatja meg, hogy miként hat egy identifikációs dogma a társadalomkép alakulására. Az identifikációs dogma olyan tantétel, amelynek felhasználásával nem egy teológiai kérdést akarnak tisztázni, hanem a hívők vallásos érzületére hatva befolyásolják a társadalomról kialakított politikai nézeteket. Ezt a folyamatot dogmatikus identifikációnak nevezzük. A tanulmányban a filioquetan kapcsán vizsgálja, hogy a jelenkori román teológiában és közbeszédben miként valósul meg ez a folyamat.

Hubbes László-Attila: A csíksomlyói pápalátogatás megítélésének digitális közösségi diskurzusai

A tanulmány Ferenc pápa 2019. június elsejei csíksomlyói látogatásának visszhangját vizsgálja, a pápa személyére és szerepére, a magyarság, a székelység nemzeti identitására, a Mária-kegyhely jelentőségére, a történelmi fontosságú alkalomra, a többség és kisebbség viszonyaira, az egyház szerepére vonatkozó vallási és szekuláris diskurzusokban. A pápalátogatás körül zajló közbeszédet – kulcsszavak alapján – elsősorban a digitális média anyagaiban, a közösségi oldalakon megjelenő nyilvános véleményekből, hozzászólásokból kibontakozó diskurzustöredékekben vizsgálja, valamint online kérdőívek és interjúk anyagaiban.

Újvári Edit: A jelhasználat sajátságai a lakota inipi rítusban. Vallásszemiotikai elemzés

A tanulmány a vallásszemiotika aspektusából, a szemiotikai alapfogalmak és elméletek alkalmazásával elemzi a lakota inipi (megtisztító) szertartás jelhasználatát. A szemantikai, szintaktikai és pragmatikai megközelítés a lakota inipi rítusnak egy vallásantropológiai forrásban megörökített leírásán alapszik. A szöveg részletes rítusleírása a kiindulópont a vallásszemiotikai elemzéshez, a jelek, jelalakzatok, jelaktusok meghatározásához, valamint annak megértéséhez, hogy ez a rítus milyen szerepet játszott a törzs életben. Az elemzés célja annak megértése, hogy a vallásgyakorló közösség milyen jelekkel és jelaktusokkal demonstrálja a vallási tanokat, a természetfeletti erőkkel való kapcsolattartást, és egyben hogyan fejezi ki a csoportkohéziót.

Kolumbán Adrienn: A görög sorsszerűség megjelenése Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regényében

E tanulmányban a szerző a mítoszkritika módszerével vizsgálja a görög mitológiában kiemelt szerepet játszó sors és végzet megjelenési módjait Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regényében. Álláspontja szerint a Márai által megalkotott, mitikus elemekben gazdag történet mögött a görög sorsfelfogás sajátosságai sejlenek föl, Ananké sorsistennővel, az emberi élet fonalait szövő moirákkal, illetve Erósz alakjával, aki a regényben a sorsszerűség mozgatórugója. Ennek értelmében a regényben megjelenő, Erószhoz kapcsolódó filozófiai hagyomány feltárása is kiemelt szerepet kap.

A teljes lapszám elérhető online a folyóirat honlapján: https://erdelyitarsadalom.ro/archivum/korabbi-szamok/9-hungarian/korabbi-szamok/706-xx-evfolyam-1-szam-2022-1.html

A kötet forrásául sozlgáló konferencia szervezői:

Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszéke

Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézete

SZTE–MTA Convivence Kutatócsoport

Valláskutató Intézet, Kolozsvár

Jelentős változások az egyesült államokbeli egyháztagságban:  50% alatt az egyháztagok aránya
Featured

Jelentős változások az egyesült államokbeli egyháztagságban: 50% alatt az egyháztagok aránya

Az Amerikai Egyesült Államok népességének vallásgyakorlása az európaitól eltérő, intenzitásában azzal ellentétes mintázatokat mutat. Úgy is tekintenek az amerikai jelenségre, mint a múlt század szociológiai gondolkodását uraló, az európai vallásosság megfigyelésén alapuló szekularizációs tézis cáfolatára. A szekularizációs elmélet értelmében ugyanis a társadalmi modernizáció és a vallásosság és/illetve a vallási intézmények befolyásának térvesztése között szoros kapcsolat van. Az óceánon túli vallásosság alapjaiban látszott megkérdőjelezni ezen elméletet: a mélyreható modernizációs folyamatok mellett az intézményes vallás és a vallásosság erőteljes hatása volt tetten érhető a társadalomban. A Gallup Intézet 2021-ben közzétett egyháztagságra vonatkozó adatai alapján azonban úgy tűnik, hogy mindez változóban van. [https://news.gallup.com/poll/341963/church-membership-falls-below-majority-first-time.aspx] Az alábbiakban a hivatkozott eredményekről megjelent leírás magyar nyelvű  változatát tesszük közzé.

A Gallup Intézet 1937 óta évi rendszerességgel végez kérdőíves vizsgálatot több mint hatezer felnőtt megkérdezésével az egyesült államokbeli lakosság vallási attitűdjeivel és vallásos gyakorlatával kapcsolatban. Az 1937-ben végzett mérések szerint az Egyesült Államok lakóinak 73%-a volt formálisan is tagja volt valamely vallási felekezetnek. Ez az arány a következő hat évtizedben 70% közelében maradt, majd a 21. század fordulóján folyamatosan csökkent. A legfrissebb eredmények szerint pedig az egyháztagság 50% alá esett.

2020-ban – a 2018-ban mért 50%-hoz, illetve az 1999-beli 70%-hoz képest – az amerikaiak 47%-a vallotta, hogy valamely keresztény, zsidó vagy muszlim vallási közösséghez tartozik. A Gallup által végzett elemzés hároméves összesítések eredményeire támaszkodik: az 1998–2000 közötti (az egyháztagság átlagosan 69%), 2008–2010 közötti (62%), valamint 2018–2020 közötti (49%) időszakok eredményeit elemzi.

1g

 

Csökkenő felekezeti elköteleződés, csökkenő egyháztagság

Az egyháztagság csökkenésének elsődleges okaként a felekezeteken kívüli, azaz vallási kötődés nélküli amerikaiak számának növekedését említi a tanulmány. Az elmúlt két évtizedben jelentősen megnövekedett azon személyek össznépességen belüli aránya, akik nem azonosulnak egyetlen vallással vagy felekezettel sem: 1998 és 2000 között a megkérdezettek 8%-a, 2008 és 2010 között 13%-a, az elmúlt három évben pedig 21%-a számolt be erről. Amint az természetesen várható, a vallási preferencia nélküli amerikaiak nagy valószínűséggel nem egyháztagok, bár kis hányaduk ennek ellenére is rendelkezik egyháztagsággal. A mérések szerint 2018–2020 között ezen személyek 4%-a, 1998 és 2000 között 10%-a nyilatkozott fennálló egyháztagsági viszonyról.

A fentiek (azaz a vallási preferenciák hiánya és az egyháztagság közötti összefüggés) azonban az egyháztagság csökkenésének csupán felére adnak magyarázatot, hisz a valláspreferencia nélküliek esetében mindössze 13%-os csökkenésről beszélünk az 1998 és 2000 óta mért adatok tükrében, míg a formális egyháztagság 20 százalékpontos csökkenést produkált.

A csökkenés további oka a vallási preferenciával rendelkező, azaz magát valamely valláshoz vagy felekezethez tartozónak valló (pl. római katolikus, unitárius univerzalista, baptista stb.), de formális egyháztagsággal nem rendelkező személyek arányának növekedésére vezethető vissza. 1998 és 2000 között a vallási, felekezeti kötődésű amerikaiaknak 73%-a volt formálisan is tagja valamely templom, zsinagóga vagy mecset köré szervezett vallásos közösségnek. Az elmúlt három évben ez az arány 60%-ra csökkent.

2g

 

Az egyháztagság és a generációs csoportok közti összefüggés

A generációs elméletek abból indulnak ki, hogy a társadalom különböző életkorú csoportjai eltérő társadalmi és gazdasági környezetben nőttek fel, eltérő történelmi folyamatoknak voltak a megtapasztalói. Ezen különböző hatások következtében kialakult egy korcsoportonként sajátosnak tekinthető közös értékrend, amely befolyásolja viszonyulásukat például a munkához, a fogyasztáshoz, meghatározó embertársaikkal való kapcsolataikban stb. A generációs csoportok meghatározása valamilyen kiemelkedő történelmi esemény (pl. háború), illetve technológiai fejlesztés (világháló) által okozott változáshoz kapcsolódik. A következő csoportokat különböztetik meg: veteránok (1925–1945 között); baby-boomerek (1946–1964 között); X generáció (1965–1979 között); Y generáció (1980–1995 között); Z generáció (1996 után születettek).

A kutatások kimutatták, hogy az egyháztagság és az életkor között szoros összefüggés áll fenn: az egyesült államokbeli ún. veteránok 66%-a rendelkezik formális egyháztagsággal a baby boomerek 58%, az X generációsok 50%, és az Y, azaz a millenniumi generáció 36%-ával szemben. A felnőtt kort elért Z generáció egyháztagságára vonatkozó eddigi adatok a milleniumi generációéhoz hasonló trendet sejtetnek.

Az egyháztagság csökkenése tehát nagymértékben összefonódik a népességváltozással. Az Egyesült Államok idősebb generációinak tagjait, akik nagyobb valószínűséggel tartanak fent formális kapcsolatot valamely felekezettel, felváltják a fiatalabb generációk, mely csoportok esetén kisebb az egyháztagság aránya. A trendváltozás az utóbbi évtizedekben egyre nyilvánvalóbbá vált, mivel az X és Z generáció egyháztagságának aránya markánsabban különbözik a veteránokétól (30 százalékpont), mint a baby bommereké és a millenniumiaké (8, illetve 16 százalékpont). Emellett a fiatalabb generációk az USA teljes népességének egyre nagyobb részét teszik ki évről évre.

Mindazonáltal a fentiek csak részben magyarázzák a csökkenést. Az „idősebb” generációk esetében a csoportokon belüli csökkenés is tetten érhető. Az egyházi tagság csökkenését befolyásoló két fő trend – több, vallási preferencia nélküli felnőtt és a formális egyháztagság csökkenő aránya a vallásos személyek körében – az idők során minden generáció esetében jelentkezett.

A századforduló óta közel megduplázódott a veterán (4%-ról 7%-ra), a baby boomer (7%-ról 13%-ra) és az X generációs (11%-ról 20%-ra) személyek aránya a vallásnélküliek csoportjában. Jelenleg az Y generáció 31%-a nem rendelkezik vallási kötődéssel, ez jelentős növekedés az egy évtizeddel korábbi 22%-os arányhoz képest. Hasonlóképpen a Z generáció felnőttkort elérő tagjai 33%-ának nincs vallási preferenciája.

3g

 

Emellett minden generációban tetten érhető az egyháztagság csökkenése a vallásos népesség körében. Ezek a csökkenések az elmúlt két évtizedben hat és nyolc pont között mozogtak a veteránok, baby boomerek és az X generáció vallásos tagjai esetében. Az utóbbi évtizedben azonban az Y generáció vallásos tagjai esetében az egyházi tagság aránya 63%-ról 50%-ra csökkent.

4g

 

Csökken az egyháztagság minden nagyobb társadalmi csoportban

A Gallup adatai azt mutatják, hogy amint az az általános egyháztagság 20 százalékpontos csökkenése okán várható volt, az USA lakosságának minden nagyobb társadalmi alcsoportjában csökkenés figyelhető meg e tekintetben, melynek mértéke eltérő értékeket mutat.

A vallási csoportoknál a római katolikusok körében nagyobb arányú csökkenés érhető tetten (18 ponttal csökkent, 76%-ról 58%-ra), mint a protestánsok (9 ponttal csökkent, 73% -ról 64% -ra) esetében. Ez visszatükrözi a templomlátogatásban beálló változásokat, amelyet a Gallup dokumentált a katolikusok körében: eszerint a katolikusok körében mutatkozó nagymértékű csökkenés nem jellemző a protestánsokra. A többi vallás esetében a Gallup nem rendelkezik elégséges adattal elemzések végzéséhez.

A protestánsokhoz hasonlóan kisebb arányú csökkenést mértek a politikai konzervatívok, a republikánusok, a házas felnőttek és a főiskolát végzettek körében. Hasonló a helyzet a déli országrészen élők (mely régió és népesség mindig is erősen vallásosnak bizonyult) és a nem hispán fekete felnőttek csoportjában is. Ezekben a csoportokban általában a legmagasabb az egyháztagság aránya.

Az elmúlt két évtizedben az egyháztagság csökkenése nagyobb volt az ország keleti részén élők és a demokraták körében. Ennek ellenére a politikai függetlenek alacsonyabb egyházi tagsággal rendelkeznek, mint a demokraták.

A konzervatívoknál és más alcsoportoknál tapasztalt kisebb mértékű csökkenés javarészt annak köszönhető, hogy ezen csoportokban az idősebb generációkon belül kisebb mértékű a változás. Például az idősebb generációkhoz tartozó konzervatívok esetében 1998–2000 között 5 és 13 pont közötti csökkenést mutatott az egyháztagság, míg az össz-amerikai felnőttek esetében 20 pontos csökkenést mértek. A generáció-specifikus hatás azonban itt is nyilvánvaló, hiszen az egyháztagság aránya alacsonyabb a konzervatívak minden fiatalabb generációja esetén, mint a korábbi generációk esetén. Az Y generáció 51%-a, az X generáció 64%-a, a baby boomerek 70%-a és veteránok 71%-a egyháztag.

Következtetések

Az Egyesült Államok továbbra is a nagyon vallásos országok közét tartozik, hiszen 10 személyből 7-en valamilyen vallási közösséghez tartozónak vallják magukat. Azonban jóval kevesebb, felénél kisebb azoknak az aránya, akik tényleges egyháztagsággal rendelkeznek. Lehetséges, hogy a 2020-ban észlelt csökkenés egy része átmeneti és a koronavírus-járvánnyal hozható összefüggésben, de elkerülhetetlennek tűnik a következő évtizedekbeli folyamatos csökkenés, tekintettel a fiatalabb generáció idősebb felnőtteknél sokkal alacsonyabb mértékű vallásosságára és egyháztagságára.

 

Összefoglalta:

Bálint Róbert Zoltán

 

 

Népszámlálás 2021. Felekezeti eredmények
Featured

Népszámlálás 2021. Felekezeti eredmények

Az Országos Statisztikai Hivatal ez év elején tette közzé a 2021. évi romániai népszámlálás előzetes eredményeit. A statisztikai hivatal közleménye az ország lakosságának felekezeti hovatartozására vonatkozó adatokat is tartalmaz, melyeket az előző három népszámlálás felekezeti adataival együtt, az alábbi táblázatban foglaltunk össze.

A romániai felekezetek tagságában bekövetkezett változás 1992 és 2021 között

table1



A számsorokat tekintve elmondható, hogy 2002-től kezdődően látszólag nagy változások történtek, amelyek tovább fokozódtak 2011 és 2022 között. Ha csak a táblázat első sorát nézzük, a Román Ortodox Egyház híveinek száma húsz év alatt 25,7%-kal csökkent. Ennek a mindennapi tapasztalatnak ellentmondó eredménynek oka az, hogy a népszámlálás adatgyűjtési módszereiben menet közben fontos változások történtek. 2011-el kezdődően a megszámlált személyek körébe azokat is beemelték, akiket ugyan a számlálóbiztosok nem találtak otthon, ám a különböző állami hivatalok nyilvántartásaiban úgy jelentek meg, mint akik a népszámlálást megelőző év folyamán kapcsolatban voltak az adott intézménnyel, azaz ebben az értelemben nem számítottak véglegesen kivándoroltnak, nem voltak teljesen elszakadva az országtól. Akkor megközelítőleg 1 millió ilyen személy került be a ténylegesen megszámláltak közé. A legújabb népszámlálás során egy újabb módszertani újítást is bevezettek, a népszámlálási adatlap ezúttal egy online felületen is kitölthető volt, amely lehetőséggel a lakosság jelentős része élt is. Az online adatlap megszerkesztésébe azonban egy sajnálatos hiba csúszott: a nemzetiségre és vallási hovatartozásra vonatkozó kérdés nem minden képernyőtípuson volt rögtön látható, ez esetekben külön rá kellett keresni, és ami ennél is fontosabb, a kérdőív kitöltése ezek megválaszolása nélkül, tulajdonképpen bármilyen mértékű részleges kitöltés mellett is befejezhető volt. Így a kérdőív online kitöltését választók közül megközelítőleg 1,5 millió személy esetében a nemzetiségi és felekezeti adatok nem kerültek rögzítésre. Ugyanakkor, mivel a megkérdezettek mellé ez évben is beemeltek az eredmények közé a hivatali nyilvántartásokból körülbelül 1 millió személyt, az összesen megszámláltnak tekintett népességből ezúttal már 2,48 millió személynek nem ismert a nemzetisége és ennél is több, 2,65 millió esetben nem ismert a felekezeti kötődése. A fentiek miatt a népszámlálási eredményeknek mind a nemzetiségi, mind a felekezeti vonatkozásait fenntartásokkal kell tehát kezelnünk. Végső soron, az egyes felekezetek tagságára vonatkozóan a legújabb népszámlálás pontos adatokat nem tud szolgáltatni, ám különböző becsléseket alkalmazva lehetővé válik egy megközelítő kép felvázolása az ország lakosságának felekezetek közötti megoszlásáról. Írásunkban erre teszünk kísérletet.

Románia népességének felekezetek szerinti szerkezete

Ha csak a biztos adatokat nézzük, azt látjuk, hogy az ország lakosságának az egyes felekezetek közötti százalékos megoszlása a rendszerváltást követő három évtized alatt alig változott. Az ország legnagyobb egyházának, az ortodoxnak a tagsága az utóbbi tíz év alatt 1,2%-al csökkent. Ez a változás egy trendszerű, hosszú távú csökkenési folyamat része, ám a változás a teljes harminc év alatt is mindössze 1,5%-nyi volt. A legtöbb felekezet esetében az utóbbi két népszámlálás közötti változás azonban ennél lényegesen kisebb, nem éri el a 0,1%-ot. Ennél nagyobb változást csak két esetben látunk, a pünkösdiek és a vallás nélküliek–ateisták–agnosztikusok közös gyűjtőkategóriája esetében. Előbbiek aránya az utóbbi tíz év alatt 0,54%-al nőtt, utóbbiaké 0,73%-al.

Románia népességének felekezetek szerinti összetétele 1992 és 2021 között 

table2

Ezeket az arányokat azonban csak az ismert felekezeti kötődésűekre tudjuk kiszámolni, azaz az ország teljes lakosságának 86 százalékára. Kérdés marad továbbra is, hogy a lakosság fennmaradó 14 százaléka hogyan oszlik meg az egyes felekezetek között. Ismereteink szerint az adatgyűjtés módja nem gyakorolt szelektív hatást valamely felekezet tagságára nézve, ami amellett szól, hogy a teljes népesség százalékos összetétele is a kiszámolthoz közeli lehet. Az utóbbi évek román vallásszociológiai elemzései szerint várható volt, hogy az elmúlt évtized gazdasági és politikai folyamatainak következtében a korábbiakhoz képest jelentősen megnő az ortodox egyházzal való azonosulást elutasítók száma, akik leginkább a felekezet nélküliek kategóriájában kellett volna megjelenjenek. Az adatrögzítés módszertani hibái következtében sajnos ezek száma teljesen ismeretlen maradt, hisz a felekezeti kötődést tudatosan elutasítók szétválaszthatatlan módon egy kategóriába estek a kérdésre bármilyen műszaki jellegű okból nem válaszolókkal és a hivatali statisztikákból beemeltekkel. A felekezeti kötődést elutasítók számát tehát nem ismerjük, ezek száma azonban a korábbi népszámlálásokban olyannyira alacsony volt, hogy a kategória viszonylag jelentős növekedése sem gyakorolna érdembeli hatást az ország teljes népességének felekezetek közötti megoszlására. Tíz évvel korábban ez a kategória 0,1%-ot tett ki, amennyiben mára ez 0,5-1% közöttire nőtt, az ortodox egyház tagságának aránya a teljes szerkezeten belül ennyivel alacsonyabb lehet.

A romániai felekezetek tagságának nemzetiség szerinti összetétele

A romániai vallásfelekezetek többsége nemzetiségi szempontból sajátos összetételű. Legmarkánsabban az ortodox, illetve az unitárius és református egyházak kötődnek valamely nemzetiség tagjaihoz: az ortodox egyház tagságának 96,6 %-a román, az unitáriusnak 96,2 %-a magyar nemzetiségű. Utóbbihoz közel áll e tekintetben a református egyház is, amely tagságának 91,6 %-a magyar. A római katolikus és evangélikus-lutheránus egyházak szintén magyar többségűek, ezek tagságának kevéssel több mint fele magyar nemzetiségű. A neoprotestáns kisegyházak kivétel nélkül román többségűek, ám a Jehova tanúi, az adventisták és a baptisták körében a magyarok országos részarányuknál lényegesen magasabb arányban vannak jelen. Kivételesen magas közülük a magyarok aránya Jehova tanúi körében (20,9%). A neoprotestáns egyházak másik sajátossága, hogy tagságuk körében a romák jelenléte, az országos arányukhoz képest, jelentősen magasabb. Kiemelkedik e tekintetben a pünkösdi egyház, amely tagságának majdnem egynegyede roma.

graf1 

A magyar népesség felekezetek közötti megoszlása és a magyar történelmi egyházak tagsága

Az ország népességének fentiekben tárgyalt, felekezetek szerinti szerkezetére vonatkozó összkép, ha közel is állhat a valósághoz, a nemzetiség és a vallási hovatartozás összekapcsolódása miatt semmiképpen sem pontos. Ehhez ugyanis arra lenne szükség, hogy az ismeretlen vallású 2,65 millió személy nemzetiség szerinti megoszlása is azonos legyen az ismert vallásúak nemzetiség szerinti megoszlásával. Ez azonban – legalábbis a magyarok esetében – feltételezhetően nem így van. A Romániában élő magyar nemzetiségűek valós számára vonatkozóan az eddigiekben két becslés született. Az egyik az ismeretlen nemzetiségű népességen belül a magyarok arányát 4%-ra becsüli, a másik 6%-ra. Az első a 2011-es népszámlálás után már tesztelt, területileg részletesen bontott adatokra épülő számításra alapozza a becslését, az utóbbi a népességváltozás más forrásaira épített becslésekre hivatkozik. Az első becslés alapján kiszámolva a Romániában élő magyarok valós száma 1 101 548, míg a második szerint 1 151 247. A tényleges szám minden bizonnyal valahol e két érték között lehet.

 A romániai magyar népesség ismert és becsült száma

table3

E számok alapján a magyar népesség fogyásával kapcsolatos adatok is módosulnak. Amennyiben a 2011-ben magukat magyarnak vallók számához is hozzáadjuk az ismeretlen nemzetiségűek 4%-át, tíz évvel ezelőtt az országban 1 277 095 magyar élt. Ehhez viszonyítva a jelenleg feltételezhető valós népességet, a pesszimista modell szerint a magyar népesség 13,7%-kal fogyott, míg az optimista szerint csak 9,9%-kal. A valós arány e két szám között lehet, amely lényegesen különbözik a csak az ismert adatok alapján kijövő 18,4%-os fogyástól, ám így is az ország 5,3%-os általános lakosságcsökkenésének legalább kétszerese. Mindez meghatározó a magyar többségű egyházakban bekövetkezett népességváltozás szempontjából is.

Azt feltételezve, hogy az ismeretlen felekezeti kötődésűek kategóriájában található magyarok ugyanolyan arányban oszlanak meg az egyes felekezetek között, mint az ismertek, kiszámolható, hogy mennyi lehet összesen az egyes felekezetekhez tartozó magyarok száma. Az alábbi táblázatban ez látható, a számítást 4%-os és 6%-os becslésre egyaránt elvégezve.

A magyar népesség valószínű megoszlása az egyes felekezetek között

table4

 

A magyar többségű egyházakban bekövetkezett változások

A továbbiakban azt tekintjük át, hogy milyen változások láthatók vagy következtethetők ki különböző becslések segítségével a magyar többségű egyházakban ezek nemzetiségi összetétele és híveik száma tekintetében.

A romániai magyarok legnagyobb hányada (45,3%) a református egyházhoz tartozik. Az ország összes reformátusának 91,6%-a magyar nemzetiségű. Azok közül, akiknél mind a felekezeti, mind a nemzetiségi önbesorolás ismert, 28 419-en román nemzetiségűek, ez a reformátusok 5,7%-a. A román nemzetiségűek száma tehát az utóbbi tíz év alatt 2,5%-al nőtt, ezzel párhuzamosan viszont a magukat református romáknak deklarálók száma és aránya egyaránt csökkent.

Ezeket a nemzetiségi arányokat figyelembe véve kiszámoltuk, hogy az adathiányos eseteket is figyelembe véve mennyi lehet a reformátusok valós száma. Amennyiben az ismeretlen felekezetűek körében található református magyarok számát az előző táblázatban szereplő középértékre becsüljük, a többi nemzetiségre vonatkozóan pedig megőrizzük ezeknek az ismert nemzetiségűek körében mért arányát, a reformátusok száma jelenleg Romániában 558 000 körüli lehet. Ennek megfelelően az utóbbi két népszámlálás között – 2011-re vonatkozóan is a javított számból indulva ki – a reformátusok aránya 10,8%-al csökkent.

A romániai református népesség ismert száma és aránya 2011 és 2021-ben, valamint a valószínű száma e két évben

table5

 

A római katolikus egyházhoz a romániai magyarok 40,4%-a tartozik, ez az egyház tagságának 54,7 százalékát képezi. Az utóbbi tíz év alatt a magyarok aránya 2,8 százalékkal csökkent, a román híveké pedig 4%-al nőtt. A romák száma és aránya – a reformátusokhoz hasonlóan – egyaránt csökkent. Hasonlóan csökkent a német nemzetiségűek aránya is. A reformátusok esetében már bemutatott becslési eljárást alkalmazva a katolikusok valós száma jelenleg 845 000 körüli lehet. A katolikus egyháztagok száma az utóbbi tíz év alatt kisebb mértékben csökkent mint a reformátusoké. A csökkenés 7,6 %-os, ami a román hívek kisebb mértékű fogyásának köszönhető.

A romániai római katolikus népesség ismert száma és aránya 2011 és 2021-ben, valamint a valószínű száma e két évben

table6

 

A magukat unitáriusként besorolók a magyar népesség 4,6%-át képezik. A harmadik legtöbb magyart tömörítő romániai egyház egyúttal a „legmagyarabb” is, tagságának 96,2%-a ugyanis magyar nemzetiségűként sorolta be magát. A kisszámú román unitárius közösség mind számban, mind arányában nőtt (1,8%-ról 2,6%-ra), a roma unitáriusok száma és aránya pedig csökkent. Az unitáriusok valószínű valós száma 54 000 körül lehet, számuk pedig tíz év alatt 10,1%-al csökkenhetett.

A romániai unitárius népesség ismert száma és aránya 2011 és 2021-ben, valamint a valószínű száma e két évben

table7

 

Összegzésként elmondható, hogy az egyes felekezetek tagságának változását elsősorban a demográfiai és migrációs folyamatok váltották ki. Ez a román többségű egyházak körében 5–6 % közötti fogyást eredményezett, amelyet az egyes egyházak országosnál öregebb tagsága tovább növelt. Kivételt e tekintetben csak a pünkösdi egyház képez, amelynek tagsága feltételezhetően elsősorban nem demográfiai, hanem sikeres evangelizációs tevékenységnek köszönhetően nőtt. Az egyes kisebbségi nemzetiségi egyházak tagságának az országostól jelentősen eltérő változását ezek demográfiai és migrációs sajátosságai eredményezik. Így a magyar többségű egyházak esetében a magyar népességnek az országos átlaghoz képest nagyobb mértékű fogyása álla a változás hátterében, tagságuk 10 és 11% közötti csökkenését eredményezve. Összességében elmondható, hogy az ország lakosságának felekezetek közötti megoszlása alig változott.

Elemzésünk következő részében megyei lebontásban is megvizsgáljuk a felekezeti megoszlás alakulását.

Szerzők: Bálint Róbert Zoltán, Kiss Dénes

Címlapkép: pixabay.com

A papi foglalkozás társadalmi percepciója Erdélyben

A papi foglalkozás társadalmi percepciója Erdélyben

Egy évvel ezelőtt, az Erdélyi Református Lelkészértekezlet egyik témáját képezte az a kérdés, hogy milyen a lelkészi foglalkozás társadalmi megítélése, milyennek látják az emberek a papokat más, főleg hasonlóan értelmiségi foglalkozásúakhoz képest. A kérdésre – megfelelő kutatások hiányában – nem tudtunk választ adni, legalábbis az erdélyi magyar papokra vonatkozóan. Magyarországi adatokat nézve viszont igencsak elkeserítő kép rajzolódott ki. Ezekből az derült ki, hogy 1998 és 2016 között a  foglalkozások presztízs-rangsorában a lelkész a 6. helyről a 65. helyre csúszott. Tudatában voltunk, hogy a magyarországi helyzet nem vetíthető rá az erdélyire, ám a papok anyagi helyzetének az elemzése az erdélyi papokra nézve sem jelzett sok jót: a népszámlálási adatokból az derült ki, hogy bár a népesség egészéhez képest a papok lényegesen jobb lakáskörülmények között élnek, az informatikusokhoz, orvosokhoz, mérnökökhöz és tanárokhoz képest rosszabb a lakáshelyzetük.  

Ez év júniusában lehetőségünk nyílt egy, az erdélyi magyar népességre reprezentatív kérdőíves kutatás keretében a papi foglalkozás társadalmi percepciójára is rákérdezni.[i] Hét felsorolt foglalkozási csoportra vonatkozóan kérdeztük meg, hogy az azokhoz tartozókat mennyire tekintik az emberek műveltnek, hasznosnak, megbecsültnek, illetve mit gondolnak, mennyire keresnek jól. A válaszokat egy négyfokozatú skálán rögzítettük, amelyen az értékek az „egyáltalán nem”-től a „nagyon”-ig terjedtek. A kapott válaszokból átlagokat számolhattunk, amelyek tehát egy-egy számba sűrítve fejezik ki, hogy mit gondolnak az emberek arról, hogy az orvos, a polgármester, a pap, stb. mennyire művelt, hasznos, megbecsült, és mennyire keres jól. E számokat egy közös grafikonon ábrázolva az alábbi eredményt kaptuk.

 Foglalkozasok percepcioja

Az eredmény, mint látható, a papokra nézve meglehetősen kedvező:

  • A felsorolt foglalkozási csoportok közül a lelkészeket tekintik a legműveltebbeknek, őket követik az iskolaigazgatók és az orvosok, majd kicsit leszakadva a polgármesterek és a vállalkozók.
  • Hasznosság tekintetében az orvos kerül első helyre (az ábrán nem jelenik meg, de az autószerelőt is az orvoshoz hasonló fontosságúnak tekintik), ám ez után itt is a pap következik, megelőzve még az iskolaigazgatót is.
  • A konkrétan a társadalmi presztízst kifejező „megbecsültség” tekintetében a lelkészek szintén első helyen találhatók, osztozva e pozícióban az orvosokkal.
  • Kereset szempontjából viszont utolsó helyen találhatók. Ez azt is jelenti, hogy a lelkészi foglalkozás vezető pozíciója műveltség, megbecsültség és hasznosság tekintetében annak ellenére jön ki, hogy nyilvánvaló az is, hogy e foglalkozást nem a jövedelmezősége miatt választják.

Úgy tűnik tehát, hogy miközben a rendszerváltást követően tovább szekularizálódó Magyarországon a papi foglalkozás „kikerült a leginkább megbecsült foglalkozások közül”, Erdélyben ez nem így történt. Itt – feltételezhetően nem függetlenül a deszekularizációs folyamatok felerősödésétől – a papi hivatás megőrizte magas presztízsét.

A megbecsültséget befolyásoló tényezők

Joggal feltételezhető, hogy a papi foglalkozás megítélése különböző társadalmi csoportoknál eltérő. Így például elképzelhető, hogy a kulturálisan tradicionálisabb és vallásosabb falvakban jobban feltekintenek a papra, mint a városokban. Meglepő módon azonban az eredmények szerint ez nem így van, településtípusok szerint nincs eltérés a pap megbecsültségét illetően. Hasonlóképpen feltételezhetőnek tűnt, hogy a vallásosságra negatív hatást gyakorló iskolai végzettség a papi presztízsre is negatív hatást fejt ki. Más kutatásokból tudjuk, hogy a magasabb iskolai végzettségűek átlagosan kevésbé vallásosak, így logikusnak tűnik, hogy a kevésbé vallásos magasabb végzettségűek a papot is kevesebbre becsüljék, ám ez sincs így. A polgármester és az iskolaigazgató megbecsültségét befolyásolja a kérdezettek végzettsége, a papét nem. Rövid elemzésünk eredményeként két olyan tényezőt találtunk, amely a pap megbecsültségével kapcsolatban van, az életkort és a kérdezettek nemét. A nők körében a lelkészek presztízse kismértékben nagyobb, mint a férfiak körében, ami kapcsolatban lehet azzal, hogy a nők lényegesen vallásosabbak, gyakrabban járnak templomba, azaz a pappal szorosabb kapcsolatban állnak, mint a férfiak. Valószínű azonban, hogy más okok is állhatnak az összefüggés hátterében, legalábbis erre utal, hogy több más foglalkozás becse is nagyobb a nők szemében (a kutatásban megkérdezett rendőr, autószerelő, iskolaigazgató esetében).

 

Egyes foglalkozások megbecsültsége a kérdezettek neme szerint. Egytől négyig terjedő skálán számolt átlagértékek.
taplazat 1b

A megkérdezettek életkorával szintén kimutatható kapcsolatban van a papi foglalkozás presztízse. Érdekes módon azonban ez a kapcsolat nem lineáris. Nem arról van tehát szó, hogy minél idősebb valaki, annál jobban megbecsüli a papot. Ez csak az 50 évnél idősebbek körében van így, az ennél fiatalabbak körében, életkortól függetlenül, a pap presztízse alacsonyabb.

 

Egyes foglalkozások megbecsültsége korcsoportok szerint. Egytől négyig terjedő skálán számolt átlagértékek.

tablazat 2b

 

 Szerző: Kiss Dénes

 

[i] A Vidékkutató Központ által végzett kutatásban 650 fős mintát alkalmaztak, településméret, iskolai végzettség, valamint a magyar lakosság településenkénti aránya szerint rétegzett kvótás mintavétellel. Az adatfelvétel a teljes erdélyi magyar népességre reprezentatívnak tekinthető.

A Valláskutató Intézet három éve

A Valláskutató Intézet három éve

Három évvel ezelőtt indult útjára a Valláskutató Intézet, azzal az elképzeléssel, hogy hozzáadjon valamit ahhoz, amire neve is utal, azaz az erdélyi magyar valláskutatáshoz. Kitalálásakor úgy gondoltuk, hogy a vallásos kérdések, témák iránt érdeklődők három csoportját kell megkülönböztetnünk. Egyik a kutatóké, akik különböző tudományterületeken – néprajzosként, szociológusként, pszichológusként – hivatásszerűen vallási kérdések vizsgálatával foglalkoznak. Másik a lelkészeké, teológusoké és egyházvezetőké, másszóval azoké a „vallási szakértőké”, akik munkájuk során akár hasznosíthatják is mindazt, amit a vallási kérdésekről a „kívülálló” kutatók leírnak, elmondanak. A harmadik pedig a vallási kérdések iránt érdeklődő „laikusok” sokasága, akik tudományos igényű elemzéseket ritkán olvasnak, ám az ezekről szóló beszámolókat, híreket annál gyakrabban, akik fele tehát a sajtó közvetítésével lehet kommunikálni. Az így elképzelt hárompólusú pályán kerestük a helyünket, arra törekedve, hogy e pólusok között segítsük az információáramlást, lehetőségeinkhez mérten segítsük a tudástermelést, és nem utolsó sorban mi magunk is mutassunk fel kutatási eredményeket. A Valláskutató Intézet céljait így foglaltuk össze:

  • az erdélyi magyarok vallásosságával kapcsolatos kutatások folytatása;
  • az Erdély-szerte tevékenykedő valláskutatók összefogása és támogatása;
  • hídteremtés az akadémiai szféra e területe és az egyházak, illetve a nyilvánosság között.

Itt következő rövid beszámolónkban azt tekintjük át, hogy az intézet fennállásának első három évében mit sikerült megvalósítani e tervekből.

Az indulás éve - 2019

Az intézet első projektjeként két olyan elemzés készült, amelyek elsősorban az unitáriusokról szóltak. Egyikben az erdélyi unitáriusok számának alakulását és földrajzi elhelyezkedésének változását tekintettük át, 150 év népszámlálási adatai alapján.

Mit gondol, melyik évtizedben volt a legnagyobb az unitáriusok száma Romániában? És tudta ön, hogy a 30 évvel ezelőtti erdélyi unitáriusok egyharmada jelenleg külföldön él?

Második elemzésünkben azt vizsgáltuk meg, hogy milyen eltérések vannak az erdélyi magyar egyházak tagságának szociológiai jellemző között. Ehhez több szempontból is összehasonlítottuk az unitáriusokat, reformátusokat, római katolikusokat és a neoprotestáns egyházakhoz tartozókat.

Tudta ön, hogy a neoprotestáns kisegyházakhoz tartozók továbbra is a leghátrányosabb társadalmi helyzetűek Erdélyben? És hogy a felsőfokú végzettségűek és a vállalkozók aránya az unitáriusok körében a legmagasabb – de ugyanakkor a mezőgazdasági népességé is?

E két kutatás mellett az első év folyamán több rendezvény – előadás, könyvbemutató, filmvetítés, műhelybeszélgetés – fő vagy társszervezője is voltunk. Ezek közül a legfontosabb egy műhelykonferencia volt, amelyre a szociológia, antropológia, néprajz és pszichológia területén tevékenykedő erdélyi valláskutatókat hívtunk meg. A résztvevők kutatási területeiket és fontosabb kutatási eredményeiket mutatták be, majd a Valláskutató Intézet és a meghívottak közötti együttműködés lehetőségeit beszéltük meg.

Erdélyi valláskutatók műhelykonferenciája

“A vallásosság trendjei Magyarországon” - dr. Rosta Gergely szociológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatójának előadása

Pollack, Detlef - Rosta Gergely. 2017. Religion and modernity: An international comparison. Oxford University Press) - könyvbemutató a szerző részvételével.

“Vallás a vádlottak padján? Film és vallás a kommunizmus évei alatt” – filmvetítéssel egybekötött beszélgetés a “Creative Agency and Religious Minorities: ‘Hidden Galleries’ in the Secret Police Archives in Central and Eastern Europe” projekt kutatóival.

 „Convivence – Vallási pluralizmus kutatócsoport” – a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékén működő és a Magyar Tudományos Akadémia által támogatott kutatócsoport bemutatkozása

Az a célkitűzés, hogy az intézet az akadémiai szféra és a nyilvánosság, kutatók és egyházak között híd-szerepet töltsön be, helytálló ötletnek bizonyult. Már az első év alatt számos sajtóorgánumtól, tévé és rádióstúdiótól keresték meg a Valláskutató, különböző vallási témákhoz értő szakemberek, kutatási eredmények, adatok után érdeklődve. Ezeket a megfelelő műhelyekhez vagy kutatókhoz irányítottuk. Többször is felkérték intézetünket szakmai előadások tartására is, részt vettünk a Ravasz László Gyakorlati Teológiai Kutatóintézet konferenciáján, a VII. Tordai Hasadéki Unitárius Találkozón, és egy magyarbikali nyári egyetemen, amelyet a helyi református gyülekezet és holland testérgyülekezete szervezett, valamint a szászfenesi egyházközség által szervezett eszmecserén, amelyen valláskutatók és református lelkészek vettek részt.

IMG 4828 kicsi

Szünet a valláskutatók műhelykonferenciáján

 

A pandémia éve - 2020

Az intézet második évében elsőként a szórványkérdés fele fordultunk. Az unitárius egyház szórvány-bizottságának felkérésére készítettünk egy szakmai anyagot, melyben egy vallási szórvány-tipológiát dolgoztunk ki. Ebben amellett érvelünk, hogy a szigetszerűen elhelyezkedő, de egy településen belül többséget képező, ezért gyakran életerős gyülekezeteket nem érdemes szórványnak tekinteni.

Mi a különbség szórvány és diaszpóra között? Torockó szórvány? Lehet, hogy Aranyosszék unitárius lakossága egészében szórvány? 

Ezt követően azonban a pandémia kitörésével új korszak kezdődött a Valláskutató történetében. A személyes találkozásokat ellehetetlenítő, intézmények bezárását, munkahelyek megszűntetését eredményező járványhelyzet a Valláskutató Intézetre nézve is nehéz időszakot hozott. A rendezvények szervezése beláthatatlan időre ellehetetlenült, a Valláskutató anyagi fenntartása is nehézségekbe ütközött. Mindez szerencsére nem vezetett a Valláskutató megszűnéséhez, inkább megerősítette azok elkötelezettségét, aki fontosnak látták a kezdeményezést. Az egyházakat lehetetlen helyzetbe hozó kijárási tilalom érvénybe lépését követően egy online kérdőíves kutatást kezdeményeztünk. A Fejes Ildikóból, Szabó Mihályból, Bálint Róbertből és Kiss Dénesből álló kutatócsoporttal azt vizsgáltuk meg, hogy a kijárási tilalom alatt milyen megoldásokat alkalmaztak a lelkészek és ezekkel hogyan boldogultak, valamint, hogy az egyházak internetes szolgálatai milyen mértékben értek célba, hogyan éltek a hívek e lehetőségekkel, milyen előnyeit és hátrányait látták ezeknek. A „Hitélet Erdélyben a koronavírus-járvány idején” címet viselő kutatásunk a református és római katolikus egyházak támogatását is élvezte, így a különböző felekezetek papjai és hívei nagy számban töltötték ki a kérdőívet. A kutatás eredményeit nagy várakozás övezte, így publicitása is rendkívül nagy lett. Beszámolt róla több egyházi sajtótermék (Evangélikus Harangszó, Romkat.ro), a közéleti sajtó (Krónika, Transindex, Maszol), az Erdély TV Hitélet műsora egy teljes műsoridőt szentelt rá, a Bukaresti Televízió Magyar Adása pedig egy online istentiszteletekről szóló műsorának részeként mutatta be a kutatás eredményeit. De nem csak a sajtó, hanem különböző egyházi és szakmai fórumok is érdeklődtek a kutatás eredményei iránt, amelyek bemutatásra kerültek az erdélyi ferencesek éves továbbképző tanfolyamán, a Renovabis nemzetközi konferencián, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet egy módszertani műhelybeszélgetésen, valamint a 2021. évi Szociológus Napokon.

IMG 20200819 130142 3

Csoportkép a ferences szerzetesek csíksomylói találkozóján tartott előadást követően

 

Az online jelenlét éve – 2021

A Valláskutató harmadik évének legnagyobb eseménye a honlapunk elkészülése volt, amely által végre elemzéseink, szakmai anyagaink az érdeklődők szélesebb köre számára is elérhetővé váltak. E mellett három további fő funkciót is szántunk e honlapnak: egyik oldalán összeállítottuk az erdélyi valláskutatók névjegyeinek tárát, létrehoztunk egy online könyvtárkatalógust, valamint egy közérdekű vallási és felekezeti statisztikákat tartalmazó gyűjtőoldalt.

A KUTATÓK oldalán ezek névjegyei a szakmai önéletrajzukat és publikációs listájukat tartalmazza. A KÖNYVTÁR oldalon különböző tudományterületeken született vallási témájú publikációkat tettünk elérhetővé. Ezek az elemzések különböző diszciplínák folyóirataiban és honlapjain láttak napvilágot, így megjelenésükről rendszerint csak a szűk szakterületeken dolgozóknak volt tudomása. Adatbázisunk létrehozásával ezeket az írásokat egy könnyen kezelhető, tematikus keresést is lehetővé tevő rendszerben tettük elérhetővé. Az ADATOK oldalt pedig olyan statisztikai adatok gyűjtőhelyének szántuk, amelyeket tapasztalataink szerint kutatók és lelkészek munkájuk során gyakran keresnek. Olyan közérdekű felekezeti és vallási statisztikai adatokról van szó, amelyek rendszerint nyilvánosak, de elérhetőségük helye a többség számára ismeretlen.

A honlap főoldala blogként működik, amelyen kutatási eredményekről, eseményekről, könyvek megjelenéséről szóló rövid, tájékoztató célú írások jelennek meg. És végül egy hírfolyamot is tartalmaz a honlap, amelyen aktuális vallástudományi konferenciákról, ösztöndíjakról és egyéb eseményekről értesítjük az érdekelteket. Működésének egy éve alatt a honlapra közel ezer egyéni felhasználó látogatott el, akik több mint háromezerszer nyitották meg valamelyik oldalát.

Kutatási programként a Valláskutató harmadik évében Románia törvényesen elismert felekezeteinek tagságáról készítettünk statisztikai elemzéseket. Minden felekezetről készült egy rövid elemzés, amelyben bemutatjuk tagságának etnikai összetételét, földrajzi elhelyezkedését, korszerkezetét, iskolai végzettség szerinti összetételét, foglalkozási és foglalkoztatottsági adataikat. Az elkészült anyagok elérhetők a Valláskutató ADATOK oldalán.

Tudta ön, hogy a Romániában élő 64 000 muzulmán háromnegyedét két őshonos dobrudzsai etnikum tagjai, a törökök (41,8%) és tatárok (31,2%) alkotják? És hallott ön a xoraxai-okról, a dobrudzsai török falvakban élő romákról?

A Valláskutató Intézet utolsó programja a Vallásvariációk – kortárs kutatások Romániában és Magyarországon című konferencia volt. A Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékével és a BBTE Szociológia Karával közösen szervezett online konferencia keretében 26 előadásra került sor, a kelet európai vallási és egyházi élet számos aktuális problémáját érintve. Az előadások írott változatából kötet készül, amely a tervek szerint szabadon elérhető lesz.

Sok vagy kevés volt mindez?

A Valláskutató eddigi tevékenységének értékelésére mi magunk egészen biztos, hogy nem vagyunk a legalkalmasabbak. Vállalva azonban a befektetett érzelmekből, elmélkedésekből és önkénteskedésből fakadó elfogultságot, számunkra az elmúlt három év tapasztalata azt jelzi, hogy a Valláskutatóval kitűzött céljaink valós igényekben gyökereztek. A sajtó kíváncsi a valláskutatások eredményeire, az erdélyi magyar médiaorgánumok, ideológiai orientációjuktól függetlenül, minden kezdeményezésünk iránt nyitottságot mutattak. Az egyházi rendezvényekre, fórumokra, vitákra szóló számos meghívás arra utal, hogy a külső, elemző perspektívára számos lelkész (mi úgy látjuk, hogy a többségük) szerint is szükség van. A különböző egyetemi karokon és intézetekben dolgozó kutatók hozzáállása a Valláskutató ötletéhez, majd a pandémia alatt az intézet iránt tanúsított elkötelezettségük azt jelzi, hogy az egymással és az egyházakkal való szorosabb együttműködést ők is fontosnak látják. A tudományos módszerekkel folytatott valláskutatásra, az egyházakkal kapcsolatos elemző, külső nézőpontból való foglalkozásra tehát a jelek szerint sokirányú igény van. Az általunk elképzelt Valláskutató Intézet csak az egyik lehetséges módja ezen igények kielégítésének. Egy út a lehetségesek közül, de úgy látjuk, hogy egy járható út.

Vallásvariációk. Kortárs kutatások Romániában és Magyarországon - online konferencia
Featured

Vallásvariációk. Kortárs kutatások Romániában és Magyarországon - online konferencia

A konferencia keretében a szegedi Vallástudományi Tanszék, az MTA-SZTE Convivence Kutatócsoport, a kolozsvári BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet, a Valláskutató Intézet munkatársai és a velük együttműködő kollégák tartanak előadásokat friss kutatási eredményeikről. 

A program közép európai idő szerinti időpontokat tartalmaz.. 

Vallásvariációk 1

Vallásvariációk 1 2

A papi foglalkozás társadalmi státusza a 21. században
Featured

A papi foglalkozás társadalmi státusza a 21. században

Az Erdélyi Református Lelkészértekezleti Szövetség 2021. évi találkozóján pódiumbeszélgetést szervezett a lelkészi életpálya 21. századi helyzetéről, „értékéről”. A beszélgetés egyik meghívottjaként e téma szociológiai vetületét próbáltam áttekinteni – az alábbiakban a beszélgetés keretében általam elmondottakat foglalom össze.

Az erdélyi lelkészek, mint foglalkozási csoport, társadalmi pozíciójáról keveset tudunk. Nem kivételes e helyzet annyiban, hogy a társadalomtudományi szempontból amúgy termékeny utóbbi évtizedekben más foglalkozási csoportokról sem nagyon készültek kutatások, elemzések. A magyarországi társadalomkutatók sem jeleskedtek e téren sokkal jobban, az egyetlen ilyen jellegű, Tomka Miklós és Révay Edit nevéhez fűződő – interneten is elérhető – elemzés 1998-ban született. Ebben a két szerző a papi foglalkozás társadalmi megítélését kérdőíves módszerrel vizsgálta, melyben a kérdezetteket arra kérték, hogy a papokat öt szempont szerint hasonlítsák össze a körzeti orvossal, a polgármesterrel, az iskolaigazgatóval, a rendőrrel, a postással, a fodrásszal és az autószerelővel. Az öt szempont az ismertség, a műveltség, a tekintély, a jövedelem és a társadalmi fontosság volt. Eredményeik szerint a lelkészek társadalmi státusa az iskolaigazgatóéhoz áll a legközelebb. Műveltség tekintetében mindkét foglalkozást az orvosoké alattinak látták, tekintélyüket viszonylag magasnak, de messze a polgármesteré alattinak. Fontosság szempontjából a kétkezi foglalkozásokat kevéssel megelőzik (a pap kevésbé, mint az iskolaigazgató), de lényegesen alatta maradnak az orvosnak és a polgármesternek tulajdonított fontosságnak. A szerzők szerint a pedagógusokéhoz hasonló társadalmi megítélés egyik oka az lehet, hogy a papnak sokak szerint elsősorban oktatási feladatai vannak: a kutatás keretében azt is megkérdezték, hogy mi a papok feladata, e kérdésre pedig igen nagy arányban azt a választ kapták, hogy ez a gyerekek vallási nevelése, illetve a szociális segítés és a lelki tanácsadás.

grafTOMKA2

Forrás: Tomka Miklós – Révay Edit (2008) Papok, szerzetesek, apácák.

 

A papi foglalkozás társadalmi presztízséről, ugyancsak magyarországi vonatkozásban, minimális információt a 2016-os Mikrocenzus kutatásból is kapunk, melyben a foglalkozások általános presztízsének rangsorában a papokat a 65. helyen találjuk. Tekintve, hogy 1998-ban a papi foglalkozás még a 6. helyen volt, ez hatalmas presztízsvesztés, melyről a szerzők mindössze ennyit írnak: „A társadalmi értékrend megváltozását mutatja az is, hogy kikerült a leginkább megbecsült foglalkozások közül a papi hivatás, amelynek sem kereseti lehetőségeit, sem társadalmi hasznosságát nem értékelik az emberek magasra, egyedül hatalmi és tudás dimenzióban kapott magasabb pontszámot.”

A fentiekben tárgyalt foglalkozási presztízs tehát a magyarországi helyzetre vonatkozik, amely szinte biztos, hogy nem vetíthető rá az erdélyi helyzetre, hisz az előbbi esetében egy jóval szekularizáltabb társadalomról van szó. Ráadásul az Erdélyben e téren zajló társadalmi folyamatok nem ugyanazok, mint a magyarországiak, így például a vallásszociológiai kutatások itt inkább a vallásosság erősödéséről és a társadalom deszekularizációjáról beszélnek, amelyek mellett nem indokolt a lelkészi státusz presztízsének ilyen fokú csökkenését feltételeznünk. Kutatások hiányában azonban ezek csak feltételezések maradnak. A romániai lelkészekre vonatkozóan is elérhetők viszont a népszámlálások adatai. A legutóbbi, 2011-es népszámlálás során a foglalkozáskategóriák között a lelkészi foglalkozást is külön rögzítették (specialist în religie címen), így lehetőség adódik a lelkészeket külön csoportként is vizsgálni. A lelkészek társadalmi pozícióját valamennyire jelző mutatókként a lakhatási körülményeikre vonatkozó adatok használhatók. Leválasztva a teljes lelkész-népességről a magyar nemzetiségűeket, kiszámolhatók a lakhatási körülményeik néhány vetületének az átlagértékei. Az alábbi táblázatban ezeket hasonlítottam össze néhány más foglalkozási csoport megfelelő átlagértékeivel: a számítástechnikai szakemberekével, mérnökökével, orvosokéval, középiskolai tanárokéval, gépszerelőkével és gépjárművezetőkével, illetve egyúttal a teljes erdélyi magyar népességgel. Ezek az adatok, bár kevesebbet fejeznek ki, mint a korábban tárgyalt, célzott kutatásokból származóak, azoknál objektívebb mutatók. (A lakossági közvéleménykutatásokban nem a lelkészek tényleges társadalmi helyzetét mérték, hanem a nem-lelkészek lelkészekkel kapcsolatos szubjektív percepcióját.)

A romániai magyar lelkészek lakhatási feltételei néhány más foglalkozási csoportéhoz képest, a 2011-es népszámlálási adatok szerint  (a teljes adatbázisból származó 10%-os minta alapján)

tablazat1

Mint látható, a lelkészek lakhatási körülményei az átlagnépességhez képest általában jobbak (vízöblítéses WC, fürdőszoba, melegvíz) de például központi fűtés tekintetében rosszabbak. Az informatikusokhoz, mérnökökhöz és tanárokhoz képest pedig egyértelműen rosszabbak. E négy csoport közül – a magyarországi adatokból látott helyzethez hasonlóan – a pedagógusokhoz állnak legközelebb, ám egyértelműen azoknál is rosszabbak a lakáskörülményeik. (Ennek azonban a foglalkozás mellett minden bizonnyal az is oka, hogy a középiskolai tanárok nagyrészt városlakók, míg a lelkészek körében többségben vannak a falun élők.) A lakáskörülmények egyetlen vetülete, a szobák száma tekintetében állnak a lelkészek minden szóban forgó társadalmi csoportnál jobban.

Míg kérdőíves kutatások, „felmérések” nem készültek a lelkészekről, néhány kvalitatív módszereket használó néprajzi-antropológiai elemzés igen. Ezekből – bár az általánosítást nem teszik lehetővé – a statisztikai adatokból kirajzolódó képhez hasonló helyzet körvonalazódik. A falun élő lelkészcsalád küszködik a középosztályi életszínvonal megteremtéséért, melyhez a papi fizetés nem elég. Másodállás vállalására kényszerül, ez viszont a lelkészi tevékenységére fordítható időt csökkenti. Ez a megosztott papi életforma nem teljesen új és nem is annyira ritka – erre utal, hogy a hívek ebben nem látnak kivetnivalót.

„Mivel a papi fizetés nem biztosít családjának olyan életszínvonalat, amilyenre vágynak, más bevételi forrásokról is gondoskodik. A vasárnapi istentiszteletek, a szükséges szertartások, a konfirmálók felkészítése, felnőtt bibliaórák mellett kevés időt tölt papi tevékenységgel. A fennmaradó időt szabadidőként határozza meg és gazdasági haszonnal járó tevékenységre fordítja. Kevés időt tölt híveivel, nem jellemzőek a hosszas beszélgetések. A református papilakon nincs jól elkülönült tere a hívekkel való kapcsolattartásnak. Évente csak a falu felénél van családlátogatás. (…) Különösebb panaszt nem hallottam a hívektől a pap személyével és szolgálatával kapcsolatosan, azt viszont többen is jelezték, hogy kevés a kommunikáció.”

Kisebbségi papságról lévén szó, végül érdemes egy pillantás erejéig összevetni helyzetüket a többségi, nagyrészt román ortodox papok helyzetével, amelyre a népszámlálási adatbázis szintén lehetőséget nyújt. Az alábbi táblázatban ezt az összehasonlítást Erdélyre korlátoztuk, kiszűrve ezzel az Erdély és a Kárpátokon túli területek közötti gazdasági fejlettség eltéréséből fakadó torzító hatásokat. Amint a táblázatból látható, az erdélyi román nemzetiségű papok lakáskörülményei nem jobbak a magyar papokénál.

tabalazat2

Mi várható a jövőben?

A téma iránti érdeklődés közvetlen kiváltó oka a teológiai képzés iránti csökkenő érdeklődés volt, amely mögött feltételezhetően a lelkészi foglalkozás és a lelkészi életpálya társadalmi megítélésének változása áll. Ebben a kontextusban az is megkerülhetetlen kérdés, hogy mi várható a jövőben, milyen irányba változik a lelkészek társadalmi presztízse. A kérdésre úgy adhatunk egy lehetséges választ, ha megnézzük, milyen tényezők alakítják a lelkészek társadalmi megítélését, és azok milyen folyamatok hatásai alatt állnak. A témában való különösebb elmélyülés nélkül több ilyen tényező is beazonosítható:

  • a gyülekezetek gazdasági erejének változása (mezőgazdaság átalakulása, gazdasági folyamatok térbeli átrendeződése, koncentrálódása a növekedési pólusokba, kivándorlás, lakosság fogyása, elöregedés);
  • a lelkész vallási szolgáltatásai iránti igény változása (szekularizációs és vallási revitalizációs folyamatok);
  • a lelkész kiegészítő (elsősorban közösségszervezői) szolgáltatásai iránti igény változása (állami intézményrendszer leépülése, közösségi reziliencia csökkenése);
  • az egyházak társadalmi presztízsének a változása (kisebbségi intézményrendszer fenntartásában vállalt szerep, politikai életbe való implikálódás és annak kockázatai);
  • az értelmiség, és ennek részeként a lelkészek társadalmi presztízsének általános változása (a „szakértelem halála”).

E tényezőkre és folyamatokra való reflektálás azonban meghaladja ennek az írásnak a kereteit, a fent felsoroltak azonban előre vetítik, hogy a lelkészi életpálya társadalmi megítélése összetett kérdés, pozitív és negatív folyamatok egyaránt hatnak rá. Így bármilyen ezzel kapcsolatos előrejelzést igencsak kockázatos megfogalmazni.

Szerző: Kiss Dénes

A járvány, az online és a templomlátogatás
Featured

A járvány, az online és a templomlátogatás

A járvány és az istentiszteletek online közvetítésének a templomlátogatásra gyakorolt hatása intenzíven foglalkoztatta az egyházi közvéleményt közvetlenül a pandémia kitörése utáni időszakban. Különösen heves vitákat váltott ki az a kérdés, hogy az online közvetítések járvány utáni fennmaradása milyen hatást gyakorolna a templomlátogatásra, milyen mértékben csökkentené tovább a templomba járók számát. A járvány enyhülését követően, bár e kérdések aktualitása nem szűnt meg, az ez iránt való érdeklődés alábbhagyott, ezekkel kapcsolatos kutatásokra már nem került sor. Így ritka kivételt képez Porkoláb Botond, a BBTE humánerőforrás szakos diákjának szakdolgozata, amelyben ezeket a kérdéseket vizsgálja két Maros megyei faluban. A továbbiakban ennek a szakdolgozatnak az eredményeit foglaljuk össze.

A két szóban forgó falu (a továbbiakban A és B falvak) Marosvásárhelytől napi ingázást lehetővé tevő távolságra fekszik, mindkettő életképes, nem elöregedett, református többségű, a református gyülekezetek 1000 fő körüliek. A templomlátogatás a pandémia hatására bekövetkezett változásának vizsgálatához a szerző a lelkészi naplók alapján a templomba járók számának heti alakulását elemezte 2019. január és 2021. júniusi időpontok között, összehasonlítva a járvány előtti és a járvány kitörése utáni heti jelenléti számokat. A következő ábrán az A gyülekezetre vonatkozó 2019-es és 2020-as adatokat látjuk. Az áttekinthetőség kedvéért az ábrán csak az átlagos vasárnapok jelennek meg, az ünnepeket kihagytuk.  A kék pontok illetve az azokat összekötő kék vonalak a 2019. évi adatokat jelölik.

ABRA1

Az évi átlagos jelenlét 104, de mint látható, az év folyamán ehhez képest jelentős eltérések voltak. Januárban a jelenlét viszonylag konstans, a tavaszi ünnepkör közeledtével azonban nőni kezdett. A nyári időszakban, bár jelentős ingadozásokkal, összességében a jelenlét az évi legmagasabb szintet érte el, az őszi hónapokban viszont az éves átlag alá esett.

A narancssárga pontokkal és vonalakkal a 2020-as adatokat jelenítettük meg. Mint látható, az első hetekben még magasabb a templomlátogatás, mint előző évben, márciusban viszont már jelentősen csökken. A 12–20. hetekben szünetelnek a szokásos templomi istentiszteletek, ebben az időszakban azoknak online közvetítését vezetik be – mivel az ábrán csak a személyes jelenlét jelenik meg, ezekben a hetekben ez nulla. Amikor a 21. héttől újra lehetséges a személyes jelenlét, igen kevesen mennek el templomba, a jelenlét azonban hétről-hétre nő, és a 27. hétre eléri az előző évi szintet. Ebben az időszakban a templomban megtartott istentiszteleteket online is közvetítik (az ábrán ezt zöld pontokkal jelöltük), amit a 31. héttől kezdve abbahagynak. A hívek visszatérése a templomba azonban időszakosnak bizonyul. Következik a templomlátogatás éves ciklusában az őszi hullámvölgy, amely meghaladja az előző évit, a jelenlét jelentősen alatta marad a 2019-es évnek. Bár novemberben a jelenlét újra nőni kezd, a két év közötti eltérés állandósul. Az év utolsó két hetében a lelkész az istentiszteletek online közvetítésének újbóli bevezetése mellett dönt, és innen kezdve, egészen a kutatás időpontjáig az istentiszteletek online is követhetők. Amint a következő ábrán látható, az online közvetítések bevezetése a személyes részvételre semmilyen hatást nem gyakorolt. A 2019-es évhez képest kialakult alacsonyabb részvétel továbbra is fennmaradt. A járvány hatására kimaradók továbbra sem jöttek vissza, az online közvetítés azonban nem gyakorolt negatív hatást a részvételre.

Abra2

A fentiekben tárgyalt időszakokra a személyes részvétel átlagértékeit kiszámolva tisztán láthatók az elmondottak. Következő táblázatunk ezeket az átlagértékeket tartalmazza. A járvány előtti időszakban a részvétel az előző évivel azonos szintű, a templomok megnyitását követően pedig, az online közvetítések párhuzamos fenntartásának időszakában felmegy 78,3-ra. A nyár végi/őszi időszakban (az online közvetítések szüneteltetésének idején) azonban lecsökken 71,7-re. Az online közvetítések újbóli bevezetését követően ez az érték gyakorlatilag állandó marad, 71,0.

tablaza2

 

A fentieket egy interjú keretében maga a lelkész is összefoglalta, a következőkben ebből idézünk.

„A templomok bezárása egy olyan helyzet elé állította az igehirdetést, az egyháznak az alapvető tevékenységét, amilyen krízis nem volt még az utóbbi időben. Egyfelől ott volt a kényszere annak, hogy az igét minden körülmények között tovább kell adni, illetve pont a nehéz helyzetben van szükség, leginkább arra, hogy az ige világosságul, gyógyításul, vigasztalásul, tanításul, satöbbi, az ott legyen. Ezért kellett valamilyen alternatívát találni. (…) A-n ezt az alternatívát találtuk. (…) A mi a lehetőségeink megvoltak, hogy élő közvetítés legyen.

[A kijárási korlátozások megszűnte után] Egyrészt azt csak reméltük, hogy a templomlátogatás az visszaáll arra a szintre, amilyen szinten azelőtt működött. Úgy gondoltam, hogy amikor újra megnyitjuk a templomot és lehet templomba jönni, azokkal a szabályokkal, amiket be kell tartani, akkor valószínű, hogy nem fogunk beférni és majd ki kell stratégiázni ki hova üljön és majd nem fogunk férni az istentiszteleten. Néhány vasárnap múlva kiderült, hogy hát a félelem az annyira erős volt, hogy nagyon sokan, akik rendszeres templomba járók, azok még mindig nem merészkedtek vissza. Azonban akkor még azon a szinten voltunk, hogy merészkedjenek csak szépen vissza. Noha igény volt rá, többen is jelezték, hogy jó lenne élőben közvetíteni, azt mondtuk, hogy nem, mindenki jöjjön vissza a templomba. Viszont akkor, amikor a gyülekezeti tagokkal való találkozás rendjén, hét közben, egyre több helyről ahol betegeink voltak, ahol időseink éltek, azt a visszajelzést kaptunk, hogy ők viszont… az egyetlen kapocs az ez az élő istentisztelet volt az egyetlen azon a héten, amely egyáltalán valamifajta más üzenetet hordozott számukra, akkor utána döntöttünk úgy, hogy hát akkor újraindítjuk az élő közvetítéseket.

Lassan, függetlenül attól, hogy élőben közvetítettünk vagy nem közvetítettünk, lassan jöttek vissza azok az egyház tagjaink, akik rendszeres templomba járóink voltak. A lassan azt jelentette, hogy sokszor egy-egy vasárnap akár csak egy valaki jött vissza, vagy két valaki jött vissza, vagy olyan vasárnap is volt, hogy senki nem jött vissza. Viszont nagyon lassan elkezdődött ez a folyamat, hogy lassan-lassan azok, akik addig nem mertek a betegség miatt, visszajöttek. Ennek befolyásoló tényezője volt az oltás is, több olyan gyülekezeti tag is volt, aki elmondta, hogy ahogy megkapja az oltást, utána jön a templomba. Amíg nem kapja meg, addig sem a mama egészsége miatt, sem pedig hogy másokra nézve veszélyforrás ne legyen, inkább nem jön. És ahogy a második oltás is megvolt, akkor megjelent a templomban.

[Az online részvétel] …ez egy érdekes dolog. Az istentisztelet alatt, amíg az élő közvetítés zajlik, addig az internetes szolgáltatónak a számolása szerint párhuzamosan 40-50-60 ember végig követi az istentiszteletet. Illetve egy egyhetes lefolyás alatt pedig minimum 500-an, maximum pedig 1400-an vagy még többen nézik meg ezeket az istentiszteleteket. Igazából különösebben nem befolyásolta a templomba járóknak a számát. Tehát az olyan emberek nagy része, akik bekapcsolódnak és követik az istentiszteletet amúgy élőben nem igazán vesznek részt az istentiszteleten. Egy része ezeknek értelemszerűen nem vehet részt, mert más földrészen él, külföldön él és A-i gyökerekkel rendelkezik, neki ez az egyetlen lehetősége bekapcsolódni egy A-i eseménybe. Másrészt pedig olyan családokról van szó, akik nem igazán, nem érzi jól magát a többiek között.

Igazából a célunk az kimondottan az volt, hogy főleg azokhoz eljuttatni, akik egyébként templomba járók voltak, de most nem tudnak. Egy része ezeknek a betegeink, akik a kor miatt, betegség miatt kénytelenek elmaradni az istentiszteletekről, a rendszeres templomba járásról. Ez egy nagy űrt pótol tulajdonképpen, és egészen addig, amíg ez a covid nem jött és egyáltalán meg se született a gondolat egy ilyen élő közvetítésnek, általában az időskor vagy a betegség egyenesen azt jelentette, hogy attól kezdve kiszakad a közösségből, attól kezdve néha ünnepeken egy-egy beteg úrvacsorakor úgymond bekapcsolódik, de igazából úgy érzi, hogy ő már teljesen le van írva, már semminek sehol nem tagja. Így viszont, főleg ott ahol még az idősek, betegek mellett van fiatal családtag, aki érti és kezeli a technikát, ott viszont ez most nagy segítség, hogy akkor az istentiszteleten részt vehetnek. Az a tapasztalatom és a visszajelzés, hogy főleg azok nagyon hálásak és azok végignézik az első perctől az utolsóig, akik ebben a helyzetben vannak.  Aki betegség miatt nem tud jönni, az végignézi, az nem legörgeti, az nem belájkolja, nem Ámenezi, hanem egyszerűen az végig hallgatja és részt vesz rajta. Olyan visszajelzések is vannak, ahol tudom, hogy az idős házaspár nemcsak hogy hallgatja, hanem rendesen felöltözik, mintha templomba jönne. Leül a székre, elindul az istentisztelet, a telefonról át van vezetve a tévébe, és rendesen végig éneklik, felállnak, leülnek, imádkoznak, és az áldás után kikapcsolják a gépet és mintha csak akkor mentek volna haza, köszöntik egymást, „adjonisten részt a könyörgésben”, és akkor vetkőznek le.

Vannak-e olyan hívek, akik a járvány kitörése előtt rendszeresen jártak templomba, de utána kimaradtak?

Igen, vannak ilyen egyháztagjaink, akik nem csak néha, hanem rendszeresen templomba voltak, utána pedig teljesen kimaradtak. Illetve nem maradtak teljesen ki, hanem áttértek az online-ra. Noha nem számottevő ezeknek az embereknek a serege, viszont van ilyen házaspár, vannak ilyen özvegyeink, vannak ilyen családok, akik ha most megkérdezzük, hogy de hát most már igazából lehetne jönni, és nincsen, nem áll fenn a veszélye annak, hogy elkapnak valamit, de még mindig azt mondja, hogy hát mi félünk. Legtöbb esetben valamilyen betegséggel küszködnek, valamilyen előbbi betegséggel, és félnek, hogy ha netalántán arra még rájön egy valami, akkor az végzetes lehet. Tehát inkább az élő mellett maradnak.

Olyanok, akik a járvány előtt rendszertelenül, ritkábban jártak viszont most már nem járnak?

Igen, ilyen is van. Ez sem számottevő, igazából nem tömegek, a két kezemen meg lehet számolni őket, akik már még csak nem is ünnepi keresztyének voltak, hanem úgy néha be-beestek… Most viszont úgy egyfajta alibi ez, hogy jaj, hát mi járnánk gyakrabban is csak hát ez a járvány, emiatt nem merünk járni. Persze, mindenhova jár azért, csak a templomba nem. Tehát aki igazából valószínűleg azelőtt is csak valami miatt, vagy a társadalmi rangja miatt, vagy mert úgy illik, vagy mert mit mond a szomszéd ha én most nem megyek, ezért eljött, most viszont örült annak, hogy akkor most már nem kötelező többé menni.”

A szerző az előbbi kutatást egy második, A-val szomszédos faluban is elvégezte. Az istentiszteletek megtartásának módja itt is hasonlóan alakult az A gyülekezetben bemutatotthoz, azzal az eltéréssel, hogy az online közvetítések újbóli, párhuzamos bevezetésére itt később került sor, 2021 15. hetétől kezdődően. A trendek azonban itt is ugyanazok, 2020 közepére a személyes jelenlét elérte az előző évit, az őszi hónapokban viszont jelentősen hanyatlott. Az ekkor kialakuló eltérés a továbbiakban állandósult, a 2021 tavaszán újra bevezetett, párhuzamos online közvetítések pedig nem gyakoroltak hatást a személyes részvételre.

Abra3

 

Abra4

 

 

Vallásfelekezetek Románia társadalomszerkezetében
Featured

Vallásfelekezetek Románia társadalomszerkezetében

Romániában 18 törvényesen elismert, „bevett” felekezet tagjai élnek egymás mellett. E felekezetek (román terminussal „kultuszok” [culte]) között jelentős történelmi múlttal rendelkező és a 19. század második felétől kezdődően megjelenő neoprotestáns kisegyházak egyaránt jelen vannak. A vallásfelekezetek e változatossága mellett nem meglepő, hogy az egyes felekezetek tagsága néha a többségtől eltérő, sajátos szociológiai jellemzőkkel rendelkezik. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Szociológia és Szociális Munka Kar diákjainak egy csoportjával azt próbáltuk megnézni, hogy az egyes felekezetek tagsága hol helyezkedik el Románia társadalomszerkezetében. E célból felekezetenként egy-egy adatlapot készítettünk, melyekben az illető egyház tagságának területi megoszlását, etnikai összetételét, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét, valamint Románia foglalkozás-szerkezetében elfoglalt helyét mutatjuk be. E felekezeti adatlapok a Valláskutató Intézet Adatok-oldalán találhatók, e helyen az eredmények rövid összefoglalására teszünk kísérletet. Az elemzéshez a 2011. évi népszámlálás adatait használtuk.

Románia vallási sokszínűsége, úgy tűnik, mindmáig legnagyobb mértékben az etnikai változatossághoz kötődik. Az egyes etnikai csoportok nem csak eltérő vallástörténeti utat futottak be, de gyakran eltérő földrajzi környezetben telepedtek meg, a foglalkozásszerkezet sajátos szegmenseibe kapcsolódtak be, hosszú távon pedig a körükben zajló gazdasági és demográfiai folyamatok is eltérően alakultak. Ez alól leginkább az újprotestáns kisegyházak képzenek kivételt, de mint látni fogjuk, ők sem teljes mértékben. 

A román történelmi egyházak

Románia népességének túlnyomó többsége, 86%-a a Román Ortodox Egyház híve. Ebből kifolyólag az ortodox népesség az ország teljes lakosságának szocio-demográfiai jellemzőit alapvetően meghatározza. Elemzésünkben a teljes népesség jellemzői képezik a fő referenciát – ez pedig a legtöbb szempontból majdnem azonos az ortodox népességével. A szintén román történelmi egyháznak számító Görögkatolikus Egyház tagsága elsősorban korszerkezete tekintetében különbözik az ortodoxtól. Mivel a rendszerváltás után újjáalakuló görögkatolikus egyházhoz főleg a még életben levő egykori hívei csatlakoztak újra, átlag életkoruk az országosnál magasabb. Ez maga után vonja az összességében alacsonyabb iskolázottságot, valamint a gazdaságilag már inaktívak magasabb arányát, az aktívak viszont az átlagnál kedvezőbb pozícióban vannak a foglalkozásszerkezetben. Az idősek magas aránya egyúttal a görögkatolikus népesség más egyházakénál gyorsabb fogyását is eredményezi. 

A magyar többségű egyházak

A magyar népesség nagy része három egyházba tömörül, a református, a római katolikus és unitárius egyházakba. Míg a reformátusok és az unitáriusok szinte kizárólag magyarok, a római katolikusok jelentős része román nemzetiségű. Utóbbiak zömét a magukat a népszámlálás során románnak valló moldvai csángók képezik, de Erdélyben is jelentős számú román római katolikus él. E három egyház tagságának szocio-demográfiai jellemzői szintén közel állnak az országoshoz, az ettől való eltéréseket a magyar és román etnikumok közötti eltérések okozzák. Számos elemzés is kimutatta, hogy az utóbbi évtizedekben a román társadalom szerkezetén belül a magyar lakosság fokozatosan teret vesztett a felső osztályokban, de ez a státusz-hanyatlás nem ment végbe a társadalomszerkezet teljes vertikumában, így a legalsó rétegekben a magyarok továbbra is országos arányuknál kisebb arányban vannak jelen, így a középrétegekben (például szakmunkások) felülreprezentáltak. A három magyar többségű egyház szocio-demográfiai jellemzői ezzel magyarázhatók: az országosnál némileg idősebb tagság, a felső és alsó fokú iskolai végzettségűek kisebb (de a középfokú végzettségűek nagyobb) aránya, a legmagasabb és legalacsonyabb státuszú foglalkozási csoportok kisebb aránya. ( E trendtől való eltérések magyarázatára itt nem tudunk kitérni.)

A két evangélikus egyház (evangélikus-lutheránus és ágostai hitvallású evangélikus) tagsága a fentieknél vegyesebb etnikai összetételű. A 2011-ben 20 000 tagot számláló evangélikus-lutheránus egyház ugyancsak magyar többségű, ám e mellett jelentős  német és szlovák nemzetiségű tagsága is van. Az egykor a szászokat tömörítő ágostai evangélikus egyház alig több mint 5 000 fős tagságán belül enyhe többséget képeznek a magukat németnek vallók. Mindkét egyház szociológiai profiljára a tagság kivándorlás általi elöregedése, illetve a korábbi relatív magas társadalmi státusz valamelyes fennmaradása jellemző: az átlagéletkor magas, az iskolázottság átlag fölötti és a legmagasabb státuszú foglalkozási csoportokban való jelenlét az országosnál nagyobb arányú (különösen az értelmiségi foglalkozásúak).

Muzulmánok, órítusúak, izraeliták, örmények

A körülbelül 64 000 fős romániai iszlám népesség megközelítőleg háromnegyedét két őshonos dobrudzsai etnikum tagjai, a törökök (41,8%) és tatárok (31,2%) alkotják. Mellettük majd tíz százalék román nemzetiségű muzulmánt is találunk (feltételezhetően nőket), valamint 5% romát (a dobrudzsai török többségű falvakban élő xoraxaj romákról van szó). A romániai muzulmánok valamivel több mint tíz százalékát képezik a néhány nagyvárosban élő, különböző etnikumú bevándorló muzulmánok. A muzulmán népesség korszerkezete az egyik legkedvezőbb, átlagéletkoruk a második legalacsonyabb. Iskolai végzettség tekintetében a népesség polarizált, a felsőfokú végzettségűek aránya az országosnál magasabb, ugyanakkor a legalacsonyabb végzettségűeké. A foglalkozásszerkezetben viszonylag kedvező pozíciót foglalnak el, a vezetők aránya az országosnak kétszerese, a legalacsonyabb státuszúak aránya az országosnál kisebb.

Az órítusú keresztények körében a főleg a Duna-deltában és Dobrudzsa falvaiban élő lipovánok képeznek többséget, de mellettük jelentős a román nemzetiségűek aránya is (feltételezhetően elrománosodott lipovánok). Erősen rurális népességről van szó, átlagéletkoruk az országosnál lényegesen magasabb, iskolai végzettségük alacsonyabb, vezetők és értelmiségi foglalkozásúak alig kerülnek ki körükből, ellenben majdnem 40 százalékuk mezőgazdaságban és halászatban dolgozik.

Az izraelita vallásúak és az örmény apostoli egyház tagjai elvileg kizárólag zsidók, illetve örmények lehetnek, de mint alább láthatjuk, ez nem így van, az előbbiek 26%-a román, az örmény egyházhoz tartozóknak pedig csak a fele vallja magát örmények, 14%-uk román, 29%-uk pedig magyar. A legkisebb bevett felekezetekről van szó (2011-ben az izraeliták száma 3519, az örmény egyház híveié pedig mindössze 393), és mindkettő nagymértékben elöregedett. Ugyanakkor a társadalomszerkezetben elfoglalt pozíciójuk az összes felekezet közül a legelőnyösebb, az örmény egyház híveinek egynegyede vezető pozícióban van, az izraeliták fele értelmiségi foglalkozású.

Neoprotestáns kisegyházak

Az újprotestáns kisegyházak etnikai összetétele, hangsúlyos nemzetközi jellegükkel összhangban, nagy vonalakban követi az ország etnikai szerkezetét. Ennek ellenére etnikai sajátosságuk ezeknek is van. Így azokban a kisegyházakban, amelyek elsősorban Erdélyen keresztül érkeztek Romániába, és így a magyar lakosságot nagyobb eséllyel érték el, netán az első misszionáriusaik is magyarok voltak, a magyarok nagyobb arányban vannak jelen: a baptisták 11, az adventisták 9,9, Jehova Tanúinak pedig 22 százaléka magyar. A pünkösdizmus a magyarok körében kevésbé volt sikeres, a pünkösdisták mindössze 1,8%-a magyar, ezzel szemben majdnem 20%-uk roma. A romák országosnál nagyobb arányú jelenléte a többi újprotestáns egyházra is jellemző, kivételt e tekintetben egyedül a Jehova Tanúi képeznek. Korszerkezet szempontjából e kisegyházak nem egységesek. A pünkösdisták és a Keresztény Testvérgyülekezetek az ország legfiatalabb egyházai, a többiekben az átlag életkor az országosnál magasabb. Esetükben viszont nem feltétlenül elöregedésről van szó, hanem sokkal inkább az idősebbekre gyakorolt nagyobb vonzerejükről. Iskolázottság, és ezzel szoros összefüggésben a foglalkozási szerkezetben elfoglalt pozíció tekintetében a neoprotestáns kisegyházak többsége az országos átlaghoz képest kedvezőtlenebb pozícióban van, amit részben a romák, részben az idősebb korosztály nagyobb mértékű jelenléte magyaráz. Az egyetlen kivételt a legrégebbi erdélyi/romániai jelenléttel bíró baptisták képezik.

Az ateisták szociológiai profilja

A népszámlálások során gyerekeiket az ateisták nem szokták ateistának besorolni, így a 14 évesnél fiatalabb korosztályban – statisztikailag legalábbis – az ateisták aránya alacsony. Mivel az idősebb generációk vallásosabbak, és az életkor előrehaladtával a vallásosság erősödik is, nem meglepő módon ateistákat az idősek körében alig találunk. Az ateisták zöme, megközelítőleg fele, a középkorúak körében található. Főleg a legmagasabb iskolai képzettségűek közül kerülnek ki, ennek megfelelően pedig a foglalkozás-szerkezeten belül a magas presztízsű foglalkozási csoportokban találhatók (majdnem fele értelmiségi foglalkozású).

Eletkor slide2

 

 

Slide3

 

 

Slide4

 

Slide5

 

Slide6

Az egyes egyházak felekezeti adatlapjai itt érhető el: FELEKEZETI ADATLAPOK

A kutatócsoport tagjai: Bagoly Beáta, Bota Edina, Gábor Boglárka Edina, Gyimesvölgyi Klára, Kónya Csilla, Pál Timea Anna, Rácz-Kardos Orsolya, Ráduly Andrea, Sütő Johanna, Székely Szidónia, Tinca Richard. Kutatásvezető: Kiss Dénes

Szerző: Kiss Dénes

 

Vallásvariációk. Kortárs kutatások Romániában és Magyarországon - konferenciafelhívás

Vallásvariációk. Kortárs kutatások Romániában és Magyarországon - konferenciafelhívás

100 évvel ezelőtt, történelmi viharok közepette, a kolozsvári egyetem román intézménnyé vált. Magyar tanárai testületileg távoztak, magvát képezve a megalakuló Szegedi Tudományegyetemnek. A két egyetem kapcsolatát ezt követően sokáig az egymástól való elhatárolódás jellemezte, a korabeli közéleti és tudományos diskurzusok megosztottságához hasonlóan. Mára mindkét egyetem universitas, az egyetemes tudás multidiszciplináris művelésének és továbbadásának elkötelezettje, amelyek számos tudományterületen – így a valláskutatásban is – együttműködnek. Konferenciánkon a szegedi Vallástudományi Tanszék, az MTA-SZTE Convivence Kutatócsoport, a kolozsvári BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet, a Valláskutató Intézet munkatársai és a velük együttműködő kollégák tartanak előadásokat friss kutatási eredményeikről. A konferencia több szempontból is variációkat akar felmutatni, a kutatott témák sokféleségét, a megközelítések pluralitását. A konferencia előadásaiból kötet készül.

A konferencia időpontja: 2021. november 05. (online)

Jelentkezés és az absztraktok beküldési határideje: 2021. június 20.

                        A jelentkezési űrlap itt érhető el

Az előadások elfogadása és a program kialakítása: 2021. június 30.

A kötetbe szánt előadások beküldési határideje: 2021. november 15.